Zavarba jöttem egy kicsit, amikor a zene ünnepéről kezdtek beszélni a júniusi események kapcsán, úgy emlékeztem ugyanis, hogy én egyszer már megünnepeltem a zenét október elsején, amikor Budapesten aluljárókban csaptak spontán koncerteket neves művészek. Később kiderült, hogy ez az alkalom nem a zene ünnepe volt, hanem a zene világnapja. Óvva a kedves olvasókat az enyémhez hasonló tévedésektől, tehát: az október elsejét Yehudi Menuhin hegedűművész kezdeményezésére az UNESCO nyilvánította a zene világnapjának, 1975-ben. A zene ünnepét pedig 1982-ben tartották meg először Franciaországban Maurice Fleuret francia zenetudós javaslatára, hogy a nyár első napját zenével köszöntsék.
Az időpontválasztásnak megvan az az előnye, hogy legtöbbször nem hétvégére, hanem egy különben talán szürke hétköznapra, ezúttal keddre esik az ünneplés. Csupán Budapest hatvan részt vevő szabadtéri színpadot és klubszínpadot számlál, és nagyobb vidéki városokban – például Debrecenben, Pécsett és Balatonlellén is – fellépnek komolyzenei együttesek, jazzisták, népdalénekesek, DJ-k és rockzenészek. A vezérelv a zene élvezete, minden műfajban, térítésmentesen. Sőt, arra is biztatnak a szervezők, hogy ragadjunk gitárt és álljunk ki az utcára, és együttesek jelentkezését is várják.
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben