Agónia Belgiumban

Megvont támogatás. A flamand oktatási miniszter azonnali hatállyal megszüntette Brüsszel valamennyi flamand nyelvű iskolájában a „kétnyelvű kultúrára” adott anyagi támogatást. Az elmúlt harminc évben biztosított program célja az volt, hogy a bevándorló gyermekek jobban integrálódjanak környezetükbe. Az elmélet szerint anyanyelvük mélyebb megértése segítette őket a flamand nyelv elsajátításában. Pascal Smet miniszter szerint az olyan nyelvek, mint a spanyol és az olasz, a mai világban érdektelenek; a török pedig gettósodáshoz vezet. Smet közölte: angolt kell tanulni. (L I.)

A Brüsszeli Szabad Egyetem (ULB) tőszomszédságában lévő Isodyn konditeremben nagy nevetések közben tárgyalták azt a meglehetősen szomorú tényt, hogy a valószínű szétesés előtt álló Belgiumnak éppen pünkösd napján lesz egy éve, hogy nincs hivatalos kormánya. „Belgium lesz a világ első demokráciája, amely bebizonyítja, hogy nincs szükség választásokra”, mondta kajánul egy itt tanuló olasz orvostanhallgató, míg a fitneszközpont vallon tulajdonosa azon sajnálkozott, hogy ha Belgium három részre szakad, Brüsszel még drágább lesz. Hogy miért háromra? „Mert a flamandok és a vallonok úgysem tudnak megegyezni, kié legyen a főváros, és az így külön, autonóm státust kap” – jósolta.
A belgák most már tényleg nem tudják, hogy nevessenek-e vagy sírjanak, miközben a II. Albert király által kinevezett két pártvezér, a vallon (francia nyelvű) szocialista vegyészdoktor Elio Di Rupo és a keményvonalas, szeparatista Bart De Wever, a Neoflamand Szövetség (NVA) elnöke szombaton ült össze utoljára, hogy békés megoldást találjon a válságra, amit nem könnyítenek meg a közvélemény-kutatások szerint a legnagyobb támogatást maga mögött tudó De Wever nem igazán udvarias kijelentései. Mint az, hogy Belgium – „amelyben komoly politikus nem hisz” – „Európa betege”; „szívesen vagyok szolidáris a törökökkel, de nem a vallonokkal”, és hogy a holland nyelvű Flandriából a szegényebb, déli Vallonia felé irányított adóeurók „éppen annyit használnak, mint a kábszereseknek a drog”.
Pénteken jelent meg egyébként egy 440 oldalas könyv Bart De Wever titkai címen, amelyben a szerző, Marcel Sel, a flamand nacionalizmus kérlelhetetlen ellenzője kifejtette, ami most történik Belgiumban, az a – vallonok által képviselt – demokratikus jövőkép szemben a flamand szeparatista nacionalista vízióval. A történész végzettségű De Wevernek egyébként sincs túlzottan jó sajtója: rendszeresen érik vádak, hogy a szélsőjobboldallal flörtöl.