Hetven esztendővel a tragikus véget ért Barbarossa-terv után a fennmaradt Stasi-iratokból kiderül, hogy a magát tántoríthatatlan kommunistának valló funkcionárius felajánlotta, a keleti fronton szívesen fegyvert fogna, amennyiben kiengedik a berlini börtönből, ahol tízéves büntetését töltötte. A leleplező információt tartalmazó dosszié története újabb fejezettel gazdagítja a keletnémet állambiztonsági minisztériumot irányító Erich Milke aknamunkáját. Az NDK „pajzsának és kardjának” nevezett szolgálat nem riadt vissza attól sem, hogy a rendszer magas rangú képviselőinek a múltját piszkálja.
A Stasi ezzel figyelmen kívül hagyta azt az íratlan szabályt, hogy tilos a keletnémet egységpárt funkcionáriusainak a múltja után kutatni. A minisztertanács elnöki pozíciójába jutott Erich Honecker 1971-től kezdve a Központi Bizottságban a gazdaság irányvonalát megszabó Günter Mittag és az állambiztonsági minisztériumot dirigáló Erich Milke oldalán alkotta azt a hírhedt stratégiai klikket, amely az erőszakrendszer legbefolyásosabb testületének számított. Az elvtársi közösség azonban nem volt képes arra, hogy a Stasi-főnököt visszatartsa a tabunak számító feladattól. Milke létrehozta az úgynevezett központi kiaknázó és információs csoportot (ZAIG), és a legszigorúbb titoktartás mellett utasítást adott ügynökeinek, nyissanak iratgyűjtőt Honecker múltjáról a Harmadik Birodalomban.
A Gestapo 1935 decemberében fogta el a kommunista párt tagjaként illegálisan dolgozó Honeckert, akit azután tizenhárom évi szabadságvesztésre ítéltek. Apja révén két alkalommal is kegyelmi kérvényt nyújtott be, amelyben az olvasható, hogy fia lemondott a kommunizmus ideáljáról, és fiatalkori eszményképe megvalósításának lehetőségeit a náci birodalomban látja. A fegyház vezetője pedig ehhez hozzátette, „Honeckernek nincs nagyobb vágya, mint hogy ezen felfogás megbízhatóságát az ellenséggel szemben bizonyítsa”.
A Wehrmacht tagjaként vállalt fegyveres bevetésre tett hajlandóságról természetesen szó sem esett abban a keletnémet propaganda-hadjáratban, amely antifasiszta hősként mutatta be Honeckert, akinek hivatalos életrajzában az áll, hogy „sem a Gestapo fizikai és pszichológiai tortúrája, sem a fasiszta vizsgálóbírók kihallgatásai nem bírták rá arra, hogy lemondjon kommunista világnézetéről”. A Stasi kutatása arra is rámutat, hogy Honecker részletes értesülésekkel szolgált a Gestapónak a vele együtt börtönben tartott elvtársakról. Ezen tényeknek a megszellőztetése minden bizonnyal korán kettétörte volna a Saar-vidékről származó, a moszkvai Lenin Intézetet megjárt funkcionárius karrierjét.
A „kollégákat” sem kímélő Mielke azonban hosszú titkosszolgálati pályafutása során megtanulta, leleplező adatokkal érdemes türelmesen várni, és a megfelelő pillanatban aduként kitenni őket az asztalra. Az állambiztonsági minisztériumot majd négy évtizeden keresztül vezető Mielke kétszeres gyilkosként jutott a Stasi élére. 1931 augusztusában a kommunista párt védelmére alakult, félkatonai T-Apparat tagjaként részt vett két berlini rendőr meggyilkolásában, majd a Szovjetunióba menekült. E tettéért csak az újraegyesítést követően, 1993-ban állították bíróság elé és ítélték hat év szabadságvesztésre.
A ZAIG gyűjtötte terhelő adatokból a szocialista egységpárt politbürójának veszekedéssé fajult ülésen (1989. október) kovácsolt tőkét. A lemondásra felszólított, de hatalmához konokul ragaszkodó Honeckerrel szemben Milke kért szót, és nyíltan azzal fenyegetődzött, leleplezi múltjának sötét pontjait, amennyiben nem hátrál meg. Ezzel megpecsételődött Erich Honecker sorsa. A terhelő adatokat Milke a titokzatos hírnévre szert tett, vörös műbor bőröndben rejtegette, amely azután a fennmaradt Stasi-iratokkal foglalkozó hivatal birtokába jutott. A hatalma csúcsán kilencvenegyezer spiclit foglalkoztató főnök nem volt hajlandó arra, hogy a Honecker bukását eredményező papírok történetéről nyilatkozzon.
origo.hu
Brüsszel meg akarja menteni Magyar Pétert a lopási botrányában
