Miközben szervezetük neve azt sugallja, nagyvállalatok a tagjai, miért a kis- és középvállalatok témájával foglalkozó panelben szólalt meg?
– Magyarországon alig van 300 nagyvállalat. Tagjaink zöme középvállalat és tagságunknak csak mintegy 5 százaléka a nagyvállalat. Az EU-ban használatos meghatározás szerint egy középvállalatnak maximálisan 250 alkalmazottja lehet és éves forgalma maximálisan 50 millió euró, ami azt jelenti, hogy nagyon sok, Magyarországon nagyvállalatnak számon tartott vállalkozás középvállalatnak számít az Európai Unióban. De ami a lényeg: a foglalkoztatottak és a nyereség arányát tekintve a Magyarországon bejegyzett vállalkozások hatvan százalékát képviseljük.
– Amikor az interjú előtt beszélgettünk, elmondta, hogy matematikusként indult, majd nagyon sikeres édességgyártó- és kereskedelmi cége lett anélkül, hogy bármit is „privatizált” volna. Mielőtt azonban igazán kinőtték magukat, a Magyarországon jelen lévő multik, mint a Nestlé, kiszorították a piacról. A szintén tízmilliós Belgiumban a helyi csokoládécégek miért tudnak fennmaradni és virágzani?
– Belgiumban nem volt több évtizedig tartó szocializmus. Egyébként a belga csokoládégyártók egy nagyon érdekes koncepcióval indultak. Megtörték azt az imázst, hogy a legjobb csokoládé a svájci. Tudja azt, hogy Magyarországon is több olyan kis manufaktúra van, amelyik pontosan olyan jó csokoládét gyárt, mint a belga? És azt tudja, hogy mitől lesz jó a csokoládé? Attól, hogy az átlagnál sokkal hosszabb ideig készítik a masszát. Attól függ, hogy a massza 8 órát, 16 órát, vagy 3 napot van a gépben. Ez ilyen egyszerű! Attól függ a csokoládé minősége, hogy azok a kis csokoládédarabkák, amelyek szétolvadnak a nyelvünkön, milyen méretűek, mikronban mérve.
– Ha a hazai csokoládégyártók éppen olyan jó minőségű termékeket állítanak elő, mint a belga Marcolini, a Godiva vagy a Neuhaus, miért nem lépnek át ők is a határokon és hódítanak meg nagyobb piacokat maguknak?
– Ismétlem, nekik nem volt szocializmusuk.
– A kis magyarországi cégek nem vehettek fel bankkölcsönt, hogy át- és kitörjenek?
– Borzasztó nehéz negyven év hátránnyal kitörni. Ha van valamilyen nagyon jó innovációja egy cégnek, akkor az képes rá. Erre is van példa nálunk, mint a Kürt adatmentési és -biztonsági cég, de vannak más vállalkozások is a nemzetközi piacon. Nem véletlen, hogy az innovációt tartom a legfontosabbnak. Az Egyesült Államokban és a Távol-Keleten a GDP 3 százalékát költik kutatás-fejlesztésre. Az EU-nál ez az arány 1,9 százalékos, nálunk meg 0,9. Az innováció mellett a másik kulcsfontosságú terület az oktatás. A minőségi oktatás. Ne legyen 70 egyetem. De 6-8 egyetemünk kerüljön be a legjobb 200 európai egyetem közé. Mindenhol csak a minőséggel tudunk áttörni. És ha már az oktatásnál tartunk, át kellene már végre venni a német duális szakképzési rendszert is. A német szakipari tanulók ott vannak, ahol a termelés folyik. Nekünk tehát minden területen az oktatásra kell összpontosítani, mert nincsenek ásványi- és egyéb kincseink. Az agyunkon kívül csak két kincsünk van. A föld és a víz. Kétszer annyi élelmiszert tudunk megtermelni, mint amennyire szüksége van az országnak. A jövőben a föld és a víz nagyon drága lesz. De az agyunkat már most kell pallérozni ahhoz, hogy öt év múlva előbbre jussunk. És haza kell hozni a legjobb magyar kutatókat.
– Hogyan tudunk pénzben versenyezni Nyugat-Európával? Flandriába épp most csalogattak el egy első vonalbeli magyar biológust 7,5 millió eurós kutatási összeggel.
– Egyszerűen erre kell, hogy legyen pénz. 10-20-50 élvonalbeli magyar kutatót haza kell hoznunk. Megtalálva azokat a szegmenseket, ahol előre tudunk lépni. Ebben szervezetünk hathatósan segít.
– Nem lehetne e szegmensek – és általában a jövő irányainak – megtalálása és kidolgozása terén olyan példát követni, ami fényesen bevált? 1997-ben Szingapúr legjobb és legbefolyásosabb emberei leültek és kidolgozták azt, hogy milyen irányban menjenek előre az új évszázadban. Nem kellene nálunk is a társadalom legjobb elméinek ugyanezt tenniük? Vagy azt lemásolni, ahogyan Szingapúrban a találmányokat támogatják: a feltaláló az érintett minisztériumok képviselői előtt mutatja be találmányát és ott döntik el, érdemes-e, és miként, mely minisztériumok támogassák azt?
– Látom, önt is lenyűgözi Szingapúr. Hát igen. Nálunk még egy ilyen bizottság nem jött össze. Persze sok minden más is hiányzik. Ezek egyik legfontosabb tényezője a vállalkozói, a kockázati tőke. De olyan tőke, amit nem ma adnak úgy a vállalkozóknak, hogy azt holnap délben kelljen visszafizetniük. Azután ott van a bürokrácia egyszerűsítésének szükségessége.
– Nem hiányzik szintén a kis- és középvállalkozásoknak, hogy talán nem kapnak elég információt arról például, milyen a keresleti trend a külső piacokon?
– Ezen igyekszünk mi is segíteni. Adunk információt a honlapunkon – például a brüsszeli döntésekről, amelyek tagjainkat érintik – és havi kiadványunkon keresztül.
– Miként van az, hogy – mint oly sok területen nálunk – a bemeneti, „input” oldalt nézve, ahol a szavak szintjén minden rendben van, a helyzet sokkal jobb, mint a kimeneti, az „output” oldalon? Egy példa az utóbbira: a belga szupermarketek élelmiszerpolcain ott sorakoznak a lengyel termékek. Nincs valaki, aki elmondaná a hazai vállalkozóknak, hogy a fogyasztók a tartósítószer nélküli termékeket keresik, szinte bármilyen áron?
– Hiányzik nálunk a méretgazdaság. Mi azért tízmilliós ország vagyunk, a lengyelek majdnem 40 millióan vannak. Lengyelországban nagyon sok olcsón előállító őstermelő van. Mondok egy példát. Meggyből a világ legjobbja található a Duna-Tisza közén. Ezt általában az olaszok lábon megveszik és idehozzák Brüsszelbe olasz meggyként. Elviszik a mangalicahúst Spanyolországba és onnan már spanyol „jamón Serrano”-ként, Serrano-sonkaként ér a külföldi piacokra. Nem, valóban, itt nagyon elkelne az állami támogatás.
– Helyben vagyunk: az állami támogatás szükségessége. És nem a beteges neoliberális felszólítás arra, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból. Hogy éljen és virágozzék a behemót nyugati multi. Kínától Malajziáig, a viharosan fejlődő országokban az állam hatalmas súllyal, segítő kezet nyújtva van jelen a gazdaságban.
– Én ezzel maximálisan egyetértek. Kell az erős állami ösztönzés.
– Végezetül egy nagyon fogas kérdés. Hogy lehet eldönteni egy nyolc helyen, köztük Magyarországon is előállított termékről, hogy az milyen nemzetiségű?
– Erre nagyon egyszerű választ adok. Nem tudom.
origo.hu
Magyar Péter-hazugságok: Hann Endre és a Medián legnevetségesebb trükközései
