Néhány nappal ezelőtt a két legnagyobb tanári szakszervezettel, a Pedagógusok Szakszervezetével (PSZ) és az ön által vezetett Pedagógusok Demokratikus Szakszervezettel (PDSZ) is leült tárgyalni Hoffmann Rózsa. Az oktatásért felelős államtitkár szerint ezek után okafogyottá vált a vasárnapi tüntetés, hiszen önök főként az egyeztetéseket hiányolták.
– Inkább feszültségoldó megbeszélésnek nevezném a találkozót, mint érdekegyeztetésnek. Valóban ígéretet kaptam arra, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetnek a szakmai szervezetekkel való egyeztetésekre, de ettől még egyáltalán nem vált okafogyottá a tüntetés, hiszen nem ez az egyetlen oka annak, hogy az utcára vonulás mellett döntöttünk. A pedagógusok tervezett óraszámemelése és a nagyobb állami szerepvállalás bevezetése az iskolákban továbbra is aggályos. Az államtitkár ugyanakkor azt is közölte, hogy még e hónap elején a szakmai nyilvánosság elé tárják az új közoktatási törvény koncepciójának legújabb változatát, amely mintegy 30 százalékban változott meg a tavaly decemberben bemutatott eredeti változathoz képest. Azt ígérte, a véleményünket is kikéri róla.
– Ez mindenképpen előrelépés, miért vonulnak mégis az utcára?
– Ezt a kis előrelépést hónapokig tartó helyben járás előzte meg. Garanciát szeretnénk kapni arra, hogy az oktatási kormányzat a jövőben rendszeresen egyeztet velünk az oktatást érintő alapvető kérdésekben, vagyis szabályozzák, hogy mely esetekben lesz kötelező egyeztetni a szakmai fórumokkal. A véleménykülönbségek pedig továbbra is fennállnak az óraszámemelés és az államosítás kérdésében.
– Hoffmann Rózsa nem akarja felemelni a kötelező óraszámot, csupán azt kívánja előírni, hogy a pedagógusoknak minimálisan heti 32 órát kötelező legyen az iskolában tölteniük.
– A decemberben nyilvánosságra hozott közoktatási törvény koncepciója még óraszámcsökkentést ígért, majd jött a Matolcsy-tárca, amely 22-ről 28-ra emelte volna fel a pedagógusok kötelező óraszámát. Hoffmann Rózsa javaslata valóban nem emeli a kötelező óraszámot, de azt kimondja, hogy ez a minimálisan megtartandó óraszám. Ez azt jelenti, hogy ennél kevesebbet nem taníthatnak a pedagógusok, viszont több munkára kötelezhetik őket. Ezzel párhuzamosan 32 órában írják elő az iskolában eltöltött kötelező munkaidőt. A kettő együtt az eredményezi, hogy amiért eddig túlórapénzt kaptak a tanárok – például helyettesítésért, szakkörvezetésért, kirándulásért –, azt a jövőben ingyen végzik el.
– Ez együtt járna a lényegesen magasabb béreket hozó pedagógus-életpályamodell bevezetésével.
– Ez az államtitkár asszony elképzelése, ám mostanában az a gyakorlat, hogy előbb a feketeleves jön, aztán később kiderül, hogy lesz-e valami a kedvező ígéretekből. Komoly aggodalomra ad okot, hogy Matolcsy György gazdasági miniszter szerint csak akkor történhet meg az életpályamodell bevezetése, ha az ehhez szükséges pénzt a pedagógustársadalom kitermeli magából, ami jelentős mértékű elbocsátást vetít előre.
– A 32 órás munkaidő bevezetése előkészíthet ilyen lépést?
– Igen. Ha a délelőttös pedagógusokat arra kötelezik, hogy délután is tartózkodjanak az iskolában, akkor a napközis tanárok munkája látszólag feleslegessé válhat.
– Mi a probléma a nagyobb állami szerepvállalással?
– Többféle verzió is kering: az egyik elképzelés szerint csak a pedagógusbéreket finanszírozná az állam, a másik szerint a fenntartói jogot is elvenné az önkormányzatokról. A szocializmusban szerzett tapasztalatok nem voltak túl szívderítőek az államosított iskolákról. Ha az állam nagyobb felelősséget akar vállalni, azt a jelenlegi felállásban is megteheti, ha biztosítja a szükséges anyagi forrást a feladatok ellátására.
– Még mindig nem értem, miért félnek az államosítástól.
– Mindannyian ismerjük azt a mondást, hogy aki fizet, az rendel. Attól tartunk, hogy olyan szintű központi bérfinanszírozás lép életbe, ami sért bizonyos autonómiákat, így például veszélybe kerülhet egyes iskolák léte, illetve bizonyos tanárok álláshelye.
– A tüntetésre öt másik szakszervezettel szövetségben, köztük a Pedagógusok Szakszervezetével készülnek. Ez a szakszervezet az elmúlt nyolc évben több alkalommal is visszautasította a PDSZ együttműködési szándékát. Nem vonult az utcára akkor sem, amikor a szocialista kormány felemelte a tanárok óraszámát, több mint tízezer pedagógus elbocsátását okozva ezzel. A PSZ magatartásával gyengítette a tanárok érdekérvényesítési erejét. Nem gondolja, hogy a PSZ mostani aktivitása mögött politikai szándék húzódik meg?
– Az elmúlt nyolc évben nem én voltam a PDSZ elnöke, ezért inkább csak a jelenről beszélnék. Nagyon örülök annak, hogy most van közöttünk egyfajta együttműködés, mert csak akkor tud a pedagógustársadalom eredményt elérni, ha nem egymás ellen dolgozunk, hanem egymás mellett. Nekem nem feladatom vizsgálni, hogy az összefogás mögött milyen szándékok húzódnak, a lényeg, hogy a tanárok helyzete javuljon.
– Az oktatási kormányzat sérelmezi, hogy olyan ügyek miatt vonulnak utcára, amelyekről még kormányzati szinten sincs végleges döntés.
– Én pedig azt rosszallom, hogy érdekvédőként hónapokon keresztül csak hírekre és sajtóinformációkra támaszkodhatok, miközben a tanárok munkahelye forog kockán, és a közoktatás egésze átalakul. Kinőttünk már abból a korból, amikor elfogadható volt, hogy nélkülünk döntsenek rólunk.
– Mit szeretnének elérni a tüntetéssel?
– Azt, hogy a pedagógusok óraszámának bármilyen formájú növelése kerüljön le a napirendről, és jogszabályi garanciát kapjunk arra, hogy a jövőben az oktatási kormányzat egyeztet a szakmai szervezetekkel a fontos kérdésekről. Emellett kezdődjön széles körű konzultáció a fokozott állami szerepvállalás lehetséges változatairól.
– Hány emberre számítanak vasárnap?
– Tízezres nagyságrendre számítunk, de ennek a többszöröse is elképzelhető. A tömeg a fővárosi Olimpia parkban gyülekezik majd, és 11 órakor innen vonul át a demonstráló menet az oktatásért felelős államtitkárság Szalay utcai épülete elé. A tüntetést azért tettük pedagógusnapra, mert ezzel is jelezni szeretnénk, hogy a tanároknak még mindig nincs oka az ünneplésre.
origo.hu
Elgázolt egy embert a vonat Kecskeméten
