A vereséget azonnal elismerő Zapaterónak biztos eszébe jutott a 2004. március 14-én – első választási győzelme estéjén – elhangzott választói figyelmeztetés: „Ne okozz csalódást!” Zapatero ugyan megígérte nekik, de a 2007 őszén kezdődött jelzáloghitel-válság óta begyűrűző többi válság és a külső kényszer hatására meghozott válságkezelő intézkedések megrendítették a szavazók beléje vetett hitét és bizalmát. A jobboldali Néppárt elnöke, a korábban Zapateróval szemben kétszer is alulmaradó, most érthetően örömtől sugárzó Mariano Rajoy megköszönte az új szavazók bizalmát – a Néppárt 2,2 millióval több szavazatot kapott, mint a szocialisták –, és ezúttal ő ígérte meg nekik, hogy nem fogják megbánni, amiért őket választották. Nem szerzett meglepetést Zapatero azon döntése, hogy a súlyos vereség ellenére nem írta ki az előre hozott választásokat. Rajoy viszont az eredmények tükrében éppen ezt követelte tőle.
De nemcsak a két hagyományos nagy spanyol párt mérte öszsze erejét, hanem a május 15. óta a fővárosi Puerta del Sol téren, sőt azóta az ország legtöbb városában sátortábort verő felháborodottak („los indignados”) is kíváncsian várták, mennyire befolyásolták egyhetes tiltakozásukkal a szavazókat és az eredményeket. A válságot és a válságkezelő intézkedéseket megelégelő, főleg baloldali fiatalok arra számítottak, hogy jóval többen tartózkodnak majd a szavazástól vasárnap, de alig nőtt ez az arány 2007-hez képest. Viszont tény, hogy a volt kommunisták profitáltak belőlük, mert több tartományban jobban szerepeltek, mint az előző években. A tiltakozók egyelőre maradnak Madrid, Barcelona és a többi város főterén, mert biztos nem tetszik nekik az eredmény, hiszen azonnali politikai változásokat akartak.
origo.hu
Visítva, röhögve vesznek búcsút David Pressman amerikai nagykövet-aktivistától a mémgyártók
