A színész és az igazságérzet

A bíróság halasztó döntése miatt szeptemberben folytatódik az ismert és sokak által kedvelt színész és televíziós személyiség büntetőpere az általa okozott autóbaleset miatt (lásd Új szakértői eljárás a Stohl-ügyben, Magyar Nemzet, június 22.). Eközben ügyvédek hada és véleményformálók hangoztatják a színész védelmében álláspontjukat a balliberális oldalon. Nem győz az ember csodálkozni a neves ügyvéd nyilatkozatát hallva, miszerint a túlságosan súlyos büntetés nem éri el az ilyen esetekben elvárt nevelő hatást. Mondja ezt egy diplomás jogász, mintha nem bírna tudomással arról, hogy az eljárás alá vont – ám azóta is állandóan képernyőn szereplő – színész nem sértett volna meg egy sor erkölcsi és társadalmi szabályt, sőt némelyeket visszaesőként. Érdemes emlékeztetni mindazokat, akik védelmükbe veszik az említett személyt, ám az általa okozott balesetben nem érintettek, hogy az illető korban már túljutott azon az időszakon, amikor még nevelésre szorul. A társadalmi igazságosság elsődleges szempontja a vétséggel arányos büntetés kiszabása – csak mellékcélként veendő figyelembe a nevelési szándék. A nevelési szándék abban az esetben érheti el célját, ha a bűnelkövető őszinte megbánást tanúsít, és nem próbál mindenféle fórumot igénybe venni azzal a céllal, hogy a menthetetlen esetet a nyilvánosság bevonásával relativizálják és szétmagyarázzák, illetve a büntetés mértékét minimalizálják. Balliberálisaink azonban az ilyen személyeket nemcsak mentegetik, hanem ki is tüntetik.
Ehhez kapcsolódva érdemes felidézni azokat a televíziós csatornákon is hallható ügyvédi nyilatkozatokat, amelyek szerint a vádlott vagy bíróság elé idézett személy mikor nem köteles igazat mondani. Aki ilyen kijelentést tesz, az nem méltó az ügyvédi pályára, mivel eszerint nincs fogalma arról, hogy az embernek mindig és minden helyzetben igazat kell mondania, legfeljebb hallgathat, de ha száját szóra nyitja, akkor csak igazat mondhat.
Erre minden történelmi vallás is felhívja a figyelmet, sőt az USA egyes államaiban egyenesen a Bibliára esketik fel a vallomást tevőket. A kegyelem csak a szigor megtapasztalását követően igényelhető.
Ha nem történik megújulás az igazságszolgáltatás területén, akkor nem várható gyógyulás a mindennapi életben sem. Ameddig komoly jogi beosztásokban működő közszereplők védenek tisztán politikai hovatartozás alapján köztörvényes vagy gazdasági bűnözőket, sőt hagyják kicsúszni az igazságszolgáltatást érvénye alól, amint arra már több példa volt, és ameddig a bíróságok nyilvánvalóan részlehajló ítéleteket hoznak, addig nem kerülhet helyére az oly fontos társadalmi bizalom.
A jogi védelem mindenkit megillet, azonban nem a bíróság kijátszására törekvő rafinériával, mellébeszéléssel, hanem olyan szempontok feltárásával, amelyek figyelembe vehetők egy adott bűntény tárgyalásakor, és az elkövető védelmében felhozhatók, mindenkor az igazság érvényesülésének szem előtt tartásával. A társadalmi igazságosság mindaddig nem érvényesülhet, ameddig a jogi oktatási rendszer nem tesz magáévá egy magasabb szintű erkölcsi nevelést is, mivel csak így közelíthető egymáshoz jog és erkölcs, és csak ezáltal csökkenthető a hiátus, amely napjainkban a kettő között tátong.

Husz Mariann
Budapest