Adásban a balatoni nyár

Nem éppen televíziónézésre való a délelőtt; a különféle csatornák jellemzően csak sorozatokkal szerencsétlenkednek. Az m1-nél egy időre megoldották a délelőtti műsorsáv ügyét: lebútoroztak a Balatonra, és maradnak is vagy kilenc hétig. Logikus döntés, ráadásul akár jószolgálati küldetésnek is felfoghatjuk: a régiónak, amely még mindig nem régió, úgy kell a népszerűsítés, mint egy falat kenyér, az önkormányzatoknak meg annyi pénzük van, amennyi, de abból nem lehet magyar képernyőre kerülni a horvát tengerpart reklámja mellé. Pedig bőven van mit megmutatni. A Balatoni nyár című kétórás műsor stábja rögtön az első adásban neki is veselkedett, a pörgésre nem lehet panasz. Az eleve jó, hogy a bázis az északi partra került, a révfülöpi mólóra, mintegy kinyilvánítva, hogy a Balaton nem csak Siófokból és Keszthelyből áll. A tapasztalat az, hogy a nyári tömeg maximum Füredig merészkedik, ami persze (szemponttól függően) néha inkább előny, mindenesetre a tájhoz szorosabban kötődő megszólalók közül többen kijelentették, hogy tavasszal és ősszel az igazi, amikor enyhül a nyomás.
A szerkesztők mérlegeltek is rendesen a nézőpontok között, és jól kijöttek a vízi sportok, híres ember, kulturális háttér sztenderdjéből is. Az is jó, hogy a Kossuth rádió Közelről című műsora szintén kitelepült, és a két médium között kiépült a kapcsolat: a bizonyíték Zsoldos László szerkesztő jelenléte. Jó jel, hogy a készítők nem cövekeltek le azonnal a vízparton, hiszen a Balaton-felvidék háttértelepülései legalább annyi szépséggel szolgálnak, így aztán néhány pillanatra benéztünk a Káli-medencébe is.
Például abból az alkalomból, hogy Vitézy László a Kornyi-tónál, a tanúhegyek között forgatta éppen új filmjének utolsó jelenetét. És ha már film, Papp Gábor Zsigmond és a Balaton-retró kihagyhatatlan a múltidéző részből, a strandon tvisztelő fiatalokat nézve egyből beugrik Bereményi Géza és Cseh Tamás a régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk. Vitorlázás most persze van, a Fogj szelet rovatban Kokót tanítják az alapműveletekre, amelyeket Pomucz Tamás olimpikon és oktató szerint egy hatnapos kurzuson el lehet sajátítani, aztán jöhet a gyakorlás és a tisztelet az elemek iránt. A speciális balatoni időjárásról a siófoki obszervatóriumból tudunk meg többet, miközben Reviczky Gábor, akit akár minden délelőtt szívesen elnézegetnénk, egy balatoni ponty méregfogával küzd hősiesen, miközben látszik rajta, hogy nem ez a halászléfőző premierje. Figula Mihály a közeli hozzátartozóról, az olaszrizlingről értekezik szeretettel, arról, hogy a füredi és a csopaki is más, a talaj felülírja a fajtát, és a környék a világ legjobb termőhelyei közé tartozik. Erre már a pecázás témakörénél kissé bizonytalannak látszó Gundel Takács Gábor is megélénkül, és előjön belőle a költő, ami rendjén is való, hiszen a szerelem közös – maga a Balaton. A zene végig tökéletes, ezt Snétberger Ferenc garantálja, a műsor legboldogabb percei akkor következnek, amikor ellátogatunk az általa alapított felsőörsi zenei tehetség központba, ahol éppen az első kurzus kezdődik. A Balatoni nyár jól kezdődött, aki lemarad a reggeli adásról, elcsípheti az ismétlést vagy a délutáni összefoglalót, én meg még el tudnék képzelni néha egy esti kiülőst is.
(Balatoni nyár – m1, június 20., 9.00.)