A középjobb miniszterelnök-jelöltje Alfano lesz. Ha lehetne, már most feladnám – mondta a 74 éves Berlusconi a La Repubblicának adott interjúban, miután az 2013-as indulását feszegető kérdésre azt felelte: „biztos, hogy nem.” Igazság szerint azonban ez már nem újdonság, sokkal inkább beszédes, hogy a rá nehezedő nyomás és a közelmúltban elszenvedett politikai csapások dacára nem akar idő előtt távozni.
Olaszország rekorder kormányfője az elmúlt években egyre szorultabb helyzetbe került. A személye ellen folyó bírósági ügyekre a világ is felfigyelt, bár a kormányfő közvetlen jövőjét sokkal inkább az határozza meg, hogy sikerül-e egyben tartani koalícióját. Ezt kérdőjelezték meg az elmúlt hónapok fejleményei: Berlusconi Líbia-politikája az ott kirobbant polgárháború és a NATO intervenciója miatt összeomlott, bevándorlók árasztották el Lampedusa szigetét; a kormányfő koalíciója vereséget szenvedett az önkormányzati választásokon; az atomenergiáról rendezett népszavazáson Berlusconi támogató álláspontja vesztett; Umberto Bossi, az Északi Liga vezére pedig egyre határozottabb követelésekkel áll elő a kormányfővel szemben.
Mindazonáltal az is tény, hogy két hete újabb bizalmi szavazást élt túl Berlusconi, és sikerült elfogadtatni a költségvetés kiegyensúlyozásának tervét is. Ami az utód megjelölését illeti, a „Lovag” látszólag felkészült arra is, ha pozíciója idejekorán tarthatatlanná válna.
origo.hu
Nézőpont Intézet: Áradt a Duna, apadt a Tisza
