Elhunyt Szilvásy Nándor

Életének nyolcvanharmadik évében szerdán reggel elhunyt Szilvásy Nándor Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész, érdemes művész, Révfülöp díszpolgára. Temetése június 15-én, délután két órakor lesz a révfülöpi temetőben, a római katolikus egyház szertartása szerint.

Két madár látható Szilvásy Nándor egyik munkáján, széttárt szárnyakkal a magasban. Mintha csak arra ösztönöznék a képek nézőit, hogy a szárnyas lényekhez hasonlóan próbáljanak meg elszakadni azoktól a szűkre szabott földrajzi koordinátáktól, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy, amint azt József Attilánál olvashatjuk, a valóságnál jóval többet lássanak, az igazat.
A kép festője most valóban kilépett a földi élet koordinátái közül, elment a madarak, a víz, a fény, a természet, a szabadság szerelmese, Szilvásy Nándor. Lelke azonban valahol ott lebeg most is a nagy víz fölött, amelyet annyira szeretett, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, több évtizedes igen sikeres grafikusi, plakáttervezői pálya után végleg otthonául választotta. Attól kezdve csak festett, kánonoktól függetlenül, saját kedvére, a színek, a vásznakon megjelenő világ szépsége és teljessége igézetében. A Madarak szerelmese volt, a madár számára az égiekkel való kapcsolat megtestesítője volt, kulcs az igazságra, a tisztaságra, a lélekre való rátaláláshoz.
Megtalálta volna Szilvásy Nándor Révfülöpön és a környező tájban a teljes világot? Vagy önmagában találta meg? Aligha kétséges.