Hűvös, nap perzselte bőrünket nyugtató szellőt hozott a tenger felől az alkony. A motorcsónak orrában ülve csak hunyorogva bírjuk nyitva tartani a szemünket. Hófehér, lapos tetős és kupolás házak ragyognak a látóhatáron, mögöttük pedig a messzeségbe vesző, homályos hegyhátak sorakoznak. A fények és színek játékáról önkéntelenül is Claude Monet egyik festménye, a San Giorgio Maggiore jut eszünkbe. Hiába, képtelenek vagyunk elszakadni Európától, pedig ez itt Tunézia.
Yasmine Hammamet, a máskor nyüzsgő üdülőváros álmatagon terpeszkedik előttünk. Túlzás lenne azt állítani, hogy nyoma sincs életnek, de az ezerszínű förgeteg helyett most alig maréknyi turista bóklászik a part menti butiksor és a strandok között. A kikötő környékén helybéliek ülnek vasbeton tömbökön vagy a nedves homokban kapásra várva. Horgászbotjaik mint valami különös rovar vékony csápjai lógnak be a víz fölé. Némelyikük int az arra elhaladó hajóknak, mások a nagy kékséget fürkészik egykedvűen – a szerencsét várják.
Szűk fél esztendővel a januári forradalom után, amely véget vetett Ben Ali elnök negyedszázados uralmának, a legtöbb tunéziai úgy tekint a jövőre, mintha az már csak jót hozhatna. Mesterkéltnek tűnő optimizmusukon időnként átsejlik a kétkedés. Egy fiatal lány Sidi Bou Saidból hosszas beszélgetés után például elismerte, hogy sokan tartanak egy konzervatív, iszlamista fordulattól az arab világ talán legliberálisabb államában. Mások viszont legyintettek erre a felvetésre, mondván: ha volt valami erénye az elűzött vezetésnek, akkor az éppen a vallási szélsőségek elleni kemény fellépés.
Ha van is politikai nyugtalanság az országban, a nyaralók nem sokat érzékelhetnek belőle. A tunéziaiak ugyanis bölcs emberek: ott, ahol 800-1000 szálloda várja, hogy megteljen vendégekkel, még az is hajbókolva köszön, akinek egyébként fenntartásai vannak az idegenekkel szemben. Ezalól talán csak az unott arccal s néha már-már bosszantó lassúsággal dolgozó hivatalnokok, rendőrök és határőrök jelentenek kivételt, ám az ő arcukra sem lehetetlen mosolyt csalni, ha néhány alapvető kifejezést megtanulunk a nyelvükön.
Ami a vendéglátást illeti, érdemes megjegyezni, hogy a számtalan fogadó közül még mindig kevés mondhatja el magáról, hogy a modern európai és a tradicionális arab építőművészet jegyeit pompásan ötvöző, meseszép hotelok homlokzatán elhelyezett csillagok száma tényleg a valóságot tükrözi. Mindezt olyan apróságokban érhetjük tetten, mint egy beragadt ajtó vagy nem működő légkondicionáló. Az efféle kellemetlenségeket jelentve a portán többnyire gyorsan intézkednek, s hamar elhárítják azokat, ám egy négycsillagos szállodától joggal várhatná el az ember, hogy ilyen problémák elő se forduljanak.
Számos észak-afrikai országot ért már bírálat a higiéniai állapotok miatt. Tunézia azonban nem csak a női emancipáció vagy – a januári fordulat óta – a politikai szabadságjogok terén tűnik europanizált államnak. A fogadók és éttermek alapvetően tiszták, rendezettek. Ugyanez igaz a turisták által leglátogatottabb városrészekre, a tengerpartra is. A helyi konyha egyébként mediterrán jegyeket visel magán, Elképesztő a választék a halból és tenger gyümölcseiből készült ételekből, s bár a lakosság szinte minden tagja muzulmán, a vendégek bármiféle bonyodalom nélkül hozzájuthatnak a disznóhúshoz vagy éppen kedvenc italukhoz. A motorcsónakunk lassan befordul a kikötőbe, már érzik a mindenfelé árult jázmin illata. A hófehér virágokat csokrokban árulják maszatos képű kisgyermekek. Vajon álmodoznak-e ők is egy jobb világról? Vajon Tunézia számukra is több, mint homok és kő? Efféle gondoltok bújnak meg fejünkben, miközben elsiklunk egy kifutni készülő kalózhajó mellett. A fedélzetről maskarás alakok kurjantgatnak utánunk, közösségük tapssal biztatja őket. Hannibál és Dido királynő országában úgy látszik, jól megfér egymás mellett a giccs és az iszlám puritanizmusa, Európa és Afrika különböző ízei és színei. De vajon mit tartogat még számunkra ez a sokat látott ország? Legközelebb megtudhatják.
(Folytatjuk)
Teljes biztonságban. Az év elejei váratlan, gyors forradalom ma már semmilyen hatással sincs a turistákra, mindenki teljes biztonságban van – közölte lapunkkal Haythem Jamel, a Taurus Reisen utazási iroda ügyvezetője. Mint elmondta, a tunéziaiak hazafiak és elszántak, de azt is tudják, legfőbb megélhetési forrásuk a turizmus. Ezért már a forradalom sikerének másnapján visszazökkent minden a normál kerékvágásba. A katonák és rendőrök is már tavaszra eltűntek az utcákról, csupán a turisztikai látványosságokat védik elővigyázatosságból. Az árakat nem kifejezetten befolyásolja a jelenlegi recesszió, de Tunézia így is az egyik legolcsóbb úti cél. Ha utánaszámolunk, olcsóbb egy hetet Tunézia valamelyik 4-5 csillagos hoteljében eltölteni, mint idehaza a Balatonnál – tette hozzá Haythem Jamel.
origo.hu
Orbán Viktor az Eurochambres vezetőjével tárgyalt
