Jó étvágya volt a kőkori vadásznak

Újabb részletekre derítettek fényt a világ legrégebbi, épen maradt emberi tetemét, az Alpokban jégbe fagyva feltárt Ötzit vizsgáló tudósok. Az ötezer-kétszáz évvel ezelőtt élt Ötz-völgyi vadásznak alighanem minden falat étel fájdalmat okozott; habár 40 esztendős kora ellenére még majdnem az öszszes foga a helyén volt, azok megkoptak, letöredeztek az évek alatt, s lyukak is tarkították őket. A tetem állapota miatt (a gyomra jelentősen összezsugorodott, s a testen belüli pozíciója is megváltozott) eddig nem sikerült pontosan megállapítani Ötzi étkezési szokásait. A Die Presse című osztrák napilap a napokban számolt be arról a San Diegóban rendezett konferenciáról, amelyen Roger Seiler fogorvos és Frank Rühli, a zürichi egyetem anatómiaprofesszora bemutatta kutatásai eredményét. Elhangzott, hogy Ötzi halála előtt bő négy órával szarvasból, fél óra-százhúsz perccel előtte pedig kőszáli kecskéből lakmározott. A fogak állapotából, a bél, valamint a gyomortartalomból kiderült az is, hogy a kőkori ember gyakran fogyasztott gabonát és más szénhidrátokat. Mivel a szervezetében szőrre és korommaradványra is bukkantak, feltételezhető, hogy a húst sülve ette, ám megtisztítására nem fordított túl sok gondot.
Ismert, hogy a bolzanói egyetemen korábban elkészített CT-felvétel kimutatta, hogy Ötzinek epekövei voltak. A szakértők a konferencián elmondták, hogy a kőkori vadászt ízületi bántalmak gyötörték, s más betegségei is voltak. A jövőben ezek esetleges genetikai öszszefüggéseit akarják megvizsgálni a tudósok.