Külföldre tartó oktatók

Már nemcsak az orvosok, de a kutatók és az oktatók jelentős része is külföldre vándorol. Az adatok szerint a Magyarországon dolgozó, doktori fokozattal rendelkezők több mint egyharmada 55 év feletti, az összes szakember 15 százaléka pedig a következő évre külföldi munkavállalást tervez. A természettudomány területén a legkritikusabb a helyzet: a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint egy generáció jó része hiányzik az oktatói és a kutatói karból. Szerinte egy kilométer autópálya árából jelentősen javítani lehetne a helyzeten.

Pár éven belül komoly szakemberhiány lép majd fel a felsőoktatás és a kutatói szféra bizonyos területein, elsősorban a természettudomány területén. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közelmúltban publikált elemzése szerint az elmúlt 10 évben a szakemberek csaknem negyede élt 6 hónapnál hosszabb ideig külföldön. Ez az arány a fiatalabb generációk tekintetében lényegesen magasabb, a 35 évnél fiatalabbak több mint 40 százaléka ment külföldre dolgozni. A legtöbben közülük 2-5 évig éltek, illetve dolgoztak más országban az elmúlt évtizedben. A külföldi tartózkodás indokai között leggyakrabban (38 százalék) a kedvezőbb publikálási lehetőségeket, illetve saját kutatócsoport megszervezését jelölték meg, míg 33 százalékuk az egyéb szakmai, gazdasági tényezőkre (például magasabb fizetés) hivatkozott. A jövőbeli kilátásokat illetően a tudományos fokozattal rendelkezők 15 százaléka jelezte, hogy a következő évben 6 hónapnál hosszabb időre tervez külföldi tartózkodást vagy munkavállalást. Az elemzés szerint a tudományos fokozattal rendelkezők általában elégedettek hazai karrierkilátásaikkal, azonban nagy részük szerint keresetük nem felel meg elvárásaiknak. Leginkább felelősségteljes munkájukat és önállóságuk mértékét, legkevésbé pedig munkájuk társadalmi presztízsét értékelték pozitívan.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke szerint az oktatói és a kutatói kart tekintve elsősorban a természettudományos területen várható néhány éven belül szakemberhiány a külföldi munkavállalás, illetve a más szektorban való elhelyezkedés miatt. Pálinkás József lapunk kérdésére kifejtette: az MTA kutatóintézeteiben felmérést végeztek a kutatók korösszetételéről, és kiderült, hogy míg a társadalomtudományok területén egészséges a fiatal és az idősebb kutatók aránya, addig a reálterületen ez koránt sincs így: a 40–50 éves korosztály tagjai jóval kevesebben vannak, mint az 50 év felettiek, vagyis a néhány éven belül nyugdíjba menő kollégák egy részének nem lesz utánpótlása. Rámutatott arra is: a fiatal PhD-sek legjobbjai kifejezetten keresik a külföldi munkalehetőségeket. Pálinkás leszögezte: a középkorú generáció azért van alulreprezentálva, mert a 90-es években a fiatal reáldiplomások előtt megnyíltak az üzleti, vállalati szektor kapui, és a cégek sokszor kedvezőbb feltételeket biztosítottak nekik, mint az alulfinanszírozott tudományos szféra. Az MTA elnöke szerint a probléma csökkentése érdekében gyors és határozott állami beavatkozásra van szükség. A kutatóknak nemcsak az a problémájuk, hogy alacsony a fizetésük, hanem az is, hogy nem látnak garanciát tudományos munkájuk kiteljesedésére a kiszámíthatatlan pályázati finanszírozási rendszer miatt. Rámutatott: a kutatói pályázatokat bonyolító Országos tudományos kutatási alapprogramok finanszírozása az elmúlt húsz évben reálértékben a korábbi negyedére csökkent. Pálinkás azt javasolja a kormánynak, hogy jövőre harmadával emelje meg ezt a pénzt. Hozzátette: az 1,8 milliárd forintos pluszból, vagyis 1 kilométer autópálya árából, jelentősen csökkenteni lehetne az elvándorlási hajlandóságot. Szerinte középkorú oktatói gárda pótlására a Lendület program kiterjesztése lehetne a megoldás. Pálinkás József azt szeretné, hogy a jövőben ne csak a fiatal kutatókat lehessen hazacsábítani a kiemelt támogatással, hanem a 45 év feletti, külföldön dolgozó hazai kutatók legkiválóbbjait is.