Magok, szúnyogok

Az ökoterroir rögzült és gyakran felbukkanó mániája, hogy Magyarország speciális helyzetben van, amennyiben tömegeket kellene behúzni a munka világába, de úgy, hogy közben át kell ugrani néhány lépcsőfokot, és ügyesen landolni a fenntartható fejlődés kritériumainak megfelelve. Felszámolni a borzalmas mélyszegénységet, esélyt adni a felzárkózásra, és közben önmérsékletet tanúsítani, ügyelni a környezet védelmére, tehát harmóniát teremteni a káoszból nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen. Miután a küzdelem egyre több helyen már a puszta létezésért folyik, a háztájik rehabilitálása és támogatása kulcskérdés, a nagy tételben termelő, ökológiai gazdaságok létrehozásával pedig enyhíthető a munkanélküliség, de még az egészségügy túlterheltsége is. Nyilvánvaló, hogy hálót kell adni, és nem halat, valamint az alapoknál kell kezdeni, ami konkrétan akár vetőmag is lehet. A kísérletek megkezdődtek, és már gyűlnek a tapasztalatok is. Az encsi kistérségben például a Vöröskereszt tavasszal ezer családnak osztott vetőmagot, egyenként kétezer forint értékben. Sokan egyáltalán nem éltek a felkínált lehetőséggel, mások viszont belevágtak. A kialakult helyzetet kétféleképpen lehet tehát értékelni. Az első csoporttal most nem érdemes foglalkozni, mert nem vezet sehová. A második csoport tagjai viszont gazdagodtak, tapasztalatokkal is. Váratlanul megjelent az életükben a sikerélmény. Egy cigány asszony például jogos büszkeséggel a hangjában kalauzolta végig veteményesében az újságírókat, pedig hol van még a betakarítás semmihez sem fogható élménye! A minta, a példa jelentősége pedig, amit a családjával együtt felmutatott a közösségnek, egyszerűen felbecsülhetetlen.
A Balaton térségéből is jó hírek érkeztek, befejeződött a mindmáig rejtélyes halpusztulás, a víz tiszta, és elkezdődött a szúnyogirtás is, ami, valljuk be, még akkor is kényelmesebbé teszi az életet egészen az egzotikus rezisztens fajták felbukkanásáig, ha tudjuk, hogy a szúnyognak is megvan a maga szerepe egy tó életében. Amennyiben persze csínján bánnak vele. Azokon a településeken, ahol van rá pénz, átlagosan évente négy-öt alkalommal végeznek kémiai szúnyoggyérítést, Százhalombattán viszont, úgy tűnik, kissé túllőnek a célon. Az erre az évre előirányzott harminchárom hadjárat barokkos túlzásnak látszik, különösen akkor, ha esőben és szélben is nekiveselkednek, mint ahogy az már megtörtént a Levegő Munkacsoport információja szerint.
A felesleges mindig drága, és esetünkben környezeti és egészségügyi kockázatokat is jelenthet.
A Magyarországon szúnyogirtásra engedélyezett kémiai szer, a deltamethrin ugyanis károsíthatja a hormonrendszert, néhány éven belül várható is az uniós betiltás. Addig meg csendben károsodunk.