Nyíribrony középkori temploma

Nyíregyházától keletre, a 4-es és 41-es számú főutak közrefogta harminc négyzet-kilométernyi háromszögben kilenc középkori falusi plébániai egyház található. Közülük hatot a reformátusok használnak a hitújítás korától fogva, ugyanazt az Urat dicsérve bennük. A bemutatásban soron következő ibronyi templomot az 1500-as évek második felében vették át a protestáns helybeliek, akiknek utódai vészesen megfogyatkoztak a XXI. század elejére.
Nyíribrony ma ezerlakosú község Apagy, Levelek és Ramocsaháza között, műúton az utóbbi felől közelíthető meg. Neve – amely egy 1305-ben kelt levélben olvasható először Ibrun alakban – a zsidó Ábrahám személynévből ered, az arab és ótörök nyelvekben Ibrahimra módosult, a Nyírségbe pedig az Árpád-korban letelepült mohamedán besenyők révén jutott el. A türk katonanép középkori jelenlétét a település déli szomszédságában lévő, már a tatárjárás előtt lakott Besenyőd és az elpusztult Büss falu neve tanúsítja. A nagykállói Kállay család levéltárában megőrzött levél szerint Büsst IV. (Kun) László király (1272–1290) adományozta a Balog-Semjén nemzetségbeli Kállayaknak, s ez ugyancsak támpont Ibrony keletkezésének idejéhez és nevének eredetéhez.
A község az 1332. évi pápai tizedjegyzékben Miklós nevű papjával együtt egyházas helyként szerepelt, temploma – nem régóta ismert román stílusú ablakaiból ítélve – már a XIII. század vége előtt elkészült. Egy 1426. évi, Garai Miklós nádor által kiadott okirat megnevezte a település plébániai egyházát is, amelynek védőszentje a középkori mártírlegendák Szent György lovagja volt, az épület történetére vonatkozó további adatok azonban nem ismertek.
Ibrony birtokosa 1435-ben az Upory, tíz évvel később a Kemecsei, 1465-ben a Miglészi család volt, a középkori földesurak között ott találjuk a Bogdányiakat és a Téthyeket is. 1476-ban találkozhatunk először a Kállayak nevével a falu tulajdonosai között. 1555-ben három birtokos famíliának összesen hat jobbágyportáját írták össze a településen. Bogdányiak és Kemecseiek még a XVIII. században is felbukkannak részesként a legnagyobb birtokos, Kércsy Sándor mellett, akinek – a falutörténet forrásai szerint – nyílhúzással kellett osztoznia földjein a jobbágysorban tengődő helybeli kisnemesekkel. Ekkoriban olvadt be a község határába az említett Büsspuszta, amely a XIV. században még lakott település volt.
A hosszúkás dombháton észak–déli irányban elnyúló ibronyi főutca keleti oldalán, kis szabad térségen áll a „kékinek” nevezett református templom. Az 1976. évi országos műemlékjegyzék szerint XVIII. századi barokk épület. Külső megjelenése valóban újkori jellegű, s bár keleti irányba tájolt egykori szentélye középkori építéséről árulkodik, csak az 1980-as évek derekán elvégzett Szabolcs-Szatmár megyei műemléki felülvizsgálatok során, majd az 1990-es években történt felújításkor derült fény az épület román kori és gótikus részleteire.
A templom utcára néző nyugati homlokzata elé húsz méter magas, klasszicista stílusú torony lép ki. Michele Márkos prédikátor 1809. február 26-án kelt vizitációs jelentése szerint Ibronynak „vagyon kő temploma, ahhoz hozzáragasztott kő torony, mely most épül. Vagyon két harangja, egyik 84 fontos, A(nn)o 1775, a másik 38 fontos.” Az akkori szemlélő nem tudhatta, hogy az épület vakolata alatt nem kő, hanem tégla építőanyag rejtőzik: a toronytól délre és északra lévő, másfél méteres falszakaszokon feltárt téglaarchitektúrát most lazúros meszelés teszi láthatóvá, az oromzat román stílusú, kettős cikcakk díszű szegélyével együtt. Innen nyílik – hat lépcsőfok magasságban – a bejárat a templomba, amely egyetlen, öt méter széles, 16 méter hosszú teremből áll. A műemléki helyreállításkor napvilágra kerültek a hajó déli és a szentély keleti oldalán lappangó középkori ablakok, amelyek szintén eredeti, késő román kori formájukban kerültek bemutatásra. Az apszis egyenes zárófalának ablakpárja között egy tengelytámpillér, a hajó sarkain átlós irányú, vaskos támpillérek erősítik az épületet, amelyet a reformátusok először 1610-ben, majd az 1700-as években több ízben renováltak, deszkamennyezettel fedtek be és fakarzattal egészítettek ki. Erdélyi asztalosmesterek remeke lehet az 1630-ban készült, szépen restaurált szószék.
Nyíribrony egyházának legfőbb látnivalói a vakolatrétegek alól kihámozott középkori falképek: egy pásztorbotos püspök szent hiányos alakja és a szent keresztet megtaláló Ilona császárné figurája. Heléna – Constantinus Chlorus római hadvezér, majd társcsászár felesége, I. (Nagy) Konstantin bizánci császár édesanyja – „a legendába hajló história szerint” 320. szeptember 14-én találta meg és ásatta ki a Koponyák hegyének feszületeit és az I. N. R. I. feliratú táblát. A Golgotáról előkerült keresztekről nem tudták megállapítani, melyiken adta ki a lelkét Jézus, „ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg aszszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult” – olvashatjuk Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. Hogy miként derült ki, melyik keresztfától gyógyult meg az asszony, maradjon a később szentté avatott Ilona és az 1980-ban elhunyt néprajztudós titka. Tény, hogy Nyíribrony XIV. századi Szent György-templomának korabeli freskóján (és képünkön) látható a keresztet tartó, bíborvörös palástos, koronás császárné, feje körül a szenteket övező dicsfénnyel.