Őrségváltás helyett

A cseh Petra Kvitová nyerte a wimbledoni női egyest, a kínai Li Na a Roland Garrost, még jó, hogy a belga Kim Clijsters sérülése előtt behúzta az Australian Opent, különben azt hihetnénk, hogy a női teniszből teljesen kivesztek az igazi klasszisok. Akik azok voltak valaha, az idén vagy visszavonultak (a belga Justine Henin), vagy testi-lelki bajaik miatt nem idézik már régi önmagukat (Clijsters mellett az amerikai Williams nővérek). Pár éve néhányan (például a két szerb lány, Jelena Jankovics és Ana Ivanovics) jó irányban indultak el a csúcs felé, de megrekedtek útközben. Mindent elmond a jelenlegi helyzetről, hogy hónapok óta olyan játékos vezeti a világranglistát, aki pályafutása során sosem nyert Grand Slam-tortát (s döntőt is csak egyszer játszott): Caroline Wozniacki. A dán mellett a közvetlen élbolyban az orosz Vera Zvonarjova, a fehérorosz Viktorija Azarenka, a francia Marion Bartoli és az ausztrál Samantha Stosur sem emelt fel még ilyen jelentős győzelmi trófeát. Az igazán nagy egyéniségek hiánya különösen feltűnő a férfiak mellett, ahol a spanyol Rafael Nadal, a szerb Novak Djokovics és a svájci Roger Federer külön kasztot alkot.
A hölgyek őrségváltása ezért felemás módon zajlik. Egyrészt odaérhetnek az élre olyan jó, de nem kiváló játékosok (Li Na vagy az olasz Francesca Schiavone), akik pályafutásuk delelőjén járnak, de az általános színvonalromlásban állandóságuk eredményességgel párosul. Másrészt jönnek az ifjú, húszas éveik elején járók, de ők sem robbannak be mindent elsöprően, lásd Wozniackit, Azarenkát, Kvitovát, a lenygel Agnieszka Radwanskát. Az idei angol nemzetközi bajnokság tökéletesen modellezte a szakág helyzetét, egy nap alatt esett ki az öszszesen kilenc itteni egyéni diadalt arató két Williams lány, valamint Wozniacki. Végül Kvitová azzal az orosz Marija Sarapovával vívhatta a döntőt, aki egyértelműen gyengébb, mint fénykorában (hét éve nyert például Wimbledonban), mégis megél.
A friss wimbledoni győztes, huszonegy éves cseh lány élete első felnőttviadalát, egy tízezer dolláros ITF-tornát Szegeden nyerte 2006 októberében Magas Dorottya ellen. De nem ez a fő kapocs felénk, még csak nem is a kelet-közép-európai „rokonság”, hanem az, hogy Szávay Ágnes kortársa, akinél juniorban és az első felnőtt években egyértelműen kevesebbre volt hivatott. Ehhez képest enyhén szólva többre vitte. Pályafutása első Grand Slam-tornadiadalával – Jana Novotná wimbledoni sikere után tizenhárom évvel – visszavezette hazája női teniszét a korábbi magas szintre, ő a hatodik cseh hölgy a top tízben. Az idén elképesztő menetelést mutatott be, négy tornán végzett az élen, s még kettőn döntőzött. Ereje, dinamizmusa, gyorsasága kiemelkedő, ha állandósítani tudja a formáját, ő lehet az (egyik) igazi őrségváltó.
Mi, magyarok persze helyette Szávay Ágira számítottunk nem is olyan titkon ebben a szerepben. Balsors akit régen tép? Nem sikerült. Fél év múlva kiderül, az egészség egyáltalán visszanyerhető-e. Addig meg nézhetjük Kvitovát és a többieket, kinőnek-e közülük újabb korszakos klasszisok. Olyanok, akik annyira hiányoznak a jelenlegi női tenisz körforgásából.