Rövid betegség után csütörtökön elhunyt Petrovics Emil kétszeres Kossuth-díjas, kétszeres Erkel-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész, az egykori Ki mit tud?-ok zsűritagja, aki a Zeneakadémia zeneszerzés tanára, illetve tanszakvezetője, 1986–1990-ig a Magyar Állami Operaház igazgatója, majd 2003–2005-ig fő-zeneigazgatója is volt, a rendszerváltás előtt pedig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Petrovics Emilt 82 éves korában érte a halál.
A szerb édesapától Nagybecskereken született Petrovics Emil a II. világháború alatt édesanyjával került Budapestre, a Zeneakadémián Farkas Ferencnél tanult zeneszerzést. Korán sikeres lett, első operáját Hubay Miklós szövegkönyvére komponálta C’est la guerre (Ilyen a háború) címmel, az antifasiszta mű a világháború borzalmait mutatja be. Egy évvel később Arisztophanész Lüszisztraté című színműve, 1969-ben pedig Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése ihlette operaírásra, de népszerű az Oscar Wilde nyomán 1979-ben komponált Salome című balettje is. Irodalmi kötődése nemcsak színpadi műveinél követhető nyomon: számos magyar költő versét, írását használta fel műveihez, ugyanakkor instrumentális alkotásai, filmzenéi is jelentősek. Az idei tavaszi fesztiválon mutatták be Shakespeare-daloskönyv című ciklusát, a Tekintet című folyóirat idei első számában tanulmányt publikált A zeneművészet apokaliptikus időszaka címmel, amelynek zárómondatában még azt üzente: „Alakítsátok meg a Zeneszerető Zeneszerzők Asztaltársaságát!” Utolsó éveiben Önarckép – álarc nélkül címmel két kötetben jelentette meg visszaemlékezéseit.

Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben