Szarvasgomba a föld alatt

Miért, hogy a szocialista politikusok a mikrofontól bevadulnak? Értem én, nehéz a helyzetük. Az Orbán-kormány nem akar megbukni, elzavarnák, ha tehetnék, de nem tehetik. Talán ezzel magyarázható, hogy miután az ág is húzza őket, minden alkalmat megragadnak a hazudozásra és a gáncsoskodásra. Hirtelen keblükre ölelték eddig száraz kórón tartott szakszervezeti tagságukat, szorítanak minden tüntetésmorzsának. Még mindig nem gondolnak bele az elmúlt nyolc év tetteibe, pusztán annyira futja, hogy Orbán, takarodj, meg mindent jobban tudnánk, ha a bakon ülhetnénk.
De nem ülnek, mert alig akad kaliber ebben a tömörülésben. Gyurcsány forgó tüzes kerék, akiről nem tudni, merre gurul szikrákat hányva maga körül, a régi garnitúra szájbőgőzve veri a taktust: megújulunk, megújulunk, de ahhoz kellene egy tükör. Technikájuk egyszerű, mivel ötletük nincs, egymásra licitálnak a képtelenségekben. A szocialisták rövidlátó ellenzékiségből mindent fúrnak, most azt, hogy az Orbán-kormány munkára akarja fogni az évek óta nem dolgozókat. Szerintük az a természetes, hogy az adómból én fizessem a tettre kész segélyeseket. Nyugatos társadalomra áhítoznak, de tiltakoznak, ha a kádári különalkukat felszámolják. Kikérik maguknak, hogy a kormány beleszóljon a gazdaságba, mert azt akarja, hogy az egykulcsos adó miatt senki ne járjon rosszul. Csupa felháborító történet.
A valóság mellőzését Nyakó szóvivő fantáziadús toposzai alapozták meg, a fékezhetetlen agyvelejű Török Zsolt csak ráerősített, és most becsatlakozott a kórusba Korózs Lajos. Korózs nagy formátum, politikai gyakorlatát mint szerszámkészítő szerezte, később szarvasgombavadász, majd a Heves megyei KISZ-bizottság munkatársa. De járt az ELTE Szociológiai Intézetébe is, mindjárt az MSZMP politikai főiskolája után. A szédítő fejlődés csúcsa a szociális ügyek politikai államtitkári posztja a Gyurcsány-kormány alatt. Korózs Lajos most felcsapott festőnek. Indulatos piktor, lendületes ecsetkezeléssel nagy ívű freskót rittyentett a sajtótájékoztatóján, lendületes ecsetkezeléssel felvázolja a népnyomorító Fidesz-kormány legújabb ármányát, a munkatáborok létesítését. Ez a munkatábor telitalálat, príma ötlet, alkalmas arra, hogy a hiszékeny népre a hideglelést hozza: Szibéria, Auschwitz – ugrásra kész hívószavak. Még ugyan nem szervezték át a közfoglalkoztatást, de Korózs már tudja, hogy „a munkanélküli pedagógusokat árokásásra és betonozásra kényszeríti”. Akiket persze jól megkorbácsolnak, ha nem elég hamar köt a beton, hiszen „munkáikat munkafelügyelők ellenőrzik”. Korózs úr csak nem a kápókra vagy kommandoführerekre célozgat? Az ebben a formában dolgozóknak „otthonuktól távol, tömegszálláson kell majd élniük”.
Korózs fejében a Kádár-korszak ingázói képződhettek meg. Tömegek, akik a házgyárakon és más szocialista nagyberuházáson dolgoztak, munkásszállókon laktak, s hétvégeken látták a családjukat. Korózs mint a KISZ Heves megyei bizottságnak munkatársa, politikai főiskolát végzett ember, a Magyar Szociológiai Társaság tagja akkor miért nem tiltakozott? Hívott össze sajtótájékoztatót, elítélve azt az ingázó életmódot? Ha nem, akkor most mire a nagy megvilágosodás? Amikor még nem tudjuk, miként alakul a közfoglalkoztatás a gyakorlatban, de a Gulagra, a lágerekre célozgatni színtiszta szocialista sunyiság. Aggódik, hogy a sok diplomás nem ért a betonkeveréshez, ami igaz, de rajta kívül ki akar velük betont kevertetni? Olyan közmunkások betonoznak majd Korózs szerint, akik az „elmúlt húsz évben nem láttak betonkeverőt”. És előtte? Előtte mit láttak? Szarvasgombát a föld alatt?