Szellő hazai törököt fogott

Nem utazik haza érem nélkül a magyar küldöttség Ankarából, az ökölvívó Európa-bajnokságról. Tegnap a félnehézsúlyú Szellő Imre emberfeletti küzdelemben győzte le török ellenfelét, Lakatos István (49 kg), Káté Gyula (69) és Bernáth István (+91) nem jutott be az elődöntőbe.

Az elején nem sikerült elkapnom a ritmust, de a harmadik menet kifejezetten jól sikerült, öszszességében mégis úgy érzem, hogy elment a meccs. Ha előbb elkezdem azt bokszolni, amit a harmadikban, akkor én nyertem volna, mert felőrlöm az olasz ellenállását. Nálam komolyabb eredményekkel rendelkező versenyzők is nehezen tudnak megfordítani egy vesztésre álló meccset, ezen az Eb-n nagyon kevesen tudnak visszajönni, nekem sem sikerült. Csalódott vagyok, tudom, hogy elszúrtam, előbb kellett volna vérmesen belemenni a meccsbe, és szétütni az olaszt. Ezt nem tettem meg, de az optimizmussal tölt el, hogy a harmadik menetre mindkét erős, fiatal ellenfelemet sikerült felőrölnöm. Azt nem mondom, hogy várom a vb-felkészülést, mert csak most jöttem ki a ringből, de bízom abban, hogy tudok javítani októberben Bakuban – fogalmazott Káté Gyula másfél órával az olasz Vincenzo Mangiacapre ellen 22:14-gyel elveszített negyeddöntője után, azaz Bacskai Imre után másik frontemberünk is érem nélkül maradt – Kátéval ilyesmi hét éve nem történt.
Volt olyan – Jákó Péter csapatorvos –, aki Kátét látta győztesnek, de a többség – maga Káté is – egyetértett a pontozókkal. Tény, Mangiacapre jókora önbizalommal, már-már hetykén bunyózott, nem látszott, hogy kettejük közül ki a hatszoros felnőtt Eb- és vb-érmes. Jobbkezesein rendre „fennakadt” Káté – ahogy erre Kovács László szövetségi kapitány rámutatott –, szóval, mit szépítsük, kikapott.
Mint ahogy a papírsúlyú Lakatos István is, pedig ő aztán verhető ellenfelet kapott első felnőtt Eb-jén a bolgár Georgi Andonov személyében. Mégis utóbbi győzött 15:10-re, mert bátrabban bokszolt. Lakatos jól hajrázott, de, mint szinte mindig ezen a viadalon, ez kevés volt.
És jött a török Sayak Caner ellen Szellő Imre (81 kg), akinek évtizedes felnőtt pályafutása alatt még sohasem sikerült világversenyen érmet szereznie. Eddig. Mert most hiába veszítette el a pontozóknál
4-3-ra az első, és 5-4-re a második menetet – csak a pontozóknál, mert valójában addig is ő volt jobb –, a harmadikban kisöpörte a ringből a hazaiak bírók által támogatott kedvencét. És még így is csak 13:13 lett a vége, de amikor a zsűrielnök felemelte a piros tárcsát – Szellő a piros sarokban volt –, akkor a kecskeméti fiú csókot dobott a közönségnek, mert élete első felnőtt-világversenyes érmét ünnepelhette. Segédpontokkal győzött, ez a szerencse már kijárt nekünk.
– Nyugodt voltam, cseppet sem nyomasztott, hogy talán az utolsó magyar éremesély az enyém itt, Ankarában. Két menet után fogalmam sem volt, hogyan állunk, Laci bácsi (Kovács László szövetségi kapitány – a szerk.) azt mondta, üssek hármakat. Szerintem komoly pontkülönbséggel győztem, de mindegy, lényeg, hogy érmes vagyok. Mindezt a családi hátteremnek köszönhetem, és annak a négy hónapnak, amit a WSB-ben töltöttem, Memphisben, ahol az amerikai olimpiai csapat edzője volt a trénerem – mondta Szellő.
Zárásként Bernáth István simán (18:6) kikapott az olimpiai és világbajnok olasz Roberto Cammarellétől, így egy éremmel utazhatunk haza Ankarából.