Turista – ház nélkül

P. Szabó Ernő
2011. 07. 27. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ott, ahol forrás van, ott a ház van bezárva, ahol nyitva a ház, ott forrás nincsen. De van bezárt ház ott is, ahol a víz se folyik, s van olyan hely is, ahol a ház már a csak a turisták emlékezetében létezik. E rövid, ám annál elszomorítóbb számvetésre a hőség és a szikrázó napfény késztetett vasárnap, ahogyan a kőhegyi menedékház felé menet megálltam a Petőfi-pihenőnél, ahonnan nemcsak a Szentendre és Budapest közötti lapályra esik szép kilátás, de a Pilis keleti nyúlványaira is. Például a Kis- és a Nagy-Kevélyre, amelyek között a nyeregben több mint hatvan évig működött a turistaház, mígnem egy szép napon, hogy, hogy nem, egy nappal azelőtt, hogy a Pilisi Parkerdőtől átvette volna a Budapesti Természetbarátok Együttese, porig égett. Majdnem ennyi ideig szolgálta a turizmust a csikóváraljai turistaház is, amelyet az ezredforduló környékén eladtak, a Csikóvári Para-sportegyesület működteti, s amelybe azóta turista csak igen nehezen teheti be a lábát. Vajon milyen ígéreteket tett a köznek a vásárló, s vajon mit teljesített közülük? Napszúráshoz közeli állapotban még az is felvetődhet bennünk, hogy nem lenne-e szükség a hasonló adásvételi szerződések felülvizsgálatára. Éppen úgy, ahogyan annak a jelenségnek a tanulmányozására, miként történhetett meg az, hogy 2005 körül bezárták a Lajos-forrásnál lévő, a hírek szerint még ma is Ságvári Endre nevét viselő turistaházat, s a ház azóta is zárva tart, romlik, omladozik, olyannyira, hogy néhány év múlva esetleg itt is arra gondol valaki, hogy csak egy privatizáció „mentheti meg”. A jövő számára? Kicsoda jövőjének? Aki a falak további romlását megállítja, s azután magas kerítéssel zárja el az épületet a turisták elől? Vagy lehet, hogy éppen így a jó? Hiszen turista is egyre kevesebb akad, a Lajos-forrás körül is egyre több az autó, a kiszállók jó része legfeljebb lézeng egy kicsit a környéken vagy bográcsozik, rádiót bömböltet, hazamegy. S ahogy csökken az igazi természetjárók száma, úgy szaporodik azoké, akik az erdőből való távozás előtt még összetörnek egy-két tájékoztató táblát, szétdobálják a flakont, sörösdobozt. Lehet, hogy sokkal jobban oda kellene figyelni a turistaházak falainak a romlására – és még jobban a lelkekére?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.