Mi kellett ahhoz, hogy a külföldi dizájnblogok ilyen szép számban rátaláljanak a Pixelfolk táskakollekcióra?
Varga Cili: – Elküldtük néhány hazai blognak a sajtóanyagunkat, aztán egyik megjelenés hozta a másikat. Az igazi lökést talán a Trendland adta meg, amely valószínűleg a Pos1t1on nevű magyar tervezőcsoport blogjáról vette át, így került fel orosz, amerikai, japán oldalakra, de egy svéd és egy mexikói újság is érdeklődött a Pixelfolk iránt. Természetesen olyanok is megkerestek minket, akik szívesen forgalmaznák a Pixelfolk darabjait, ezért úgy határoztunk, kibővítjük a kollekciót. Ha minden jól megy, őszre jön ki a teljes anyag, de gépesíteni továbbra sem szeretnénk a gyártást.
– Inspirálták volna a magyar népművészeti motívumok, ha nincs a Gombold újra! Divat a magyar pályázat?
Rainer Zsófi: – Én ezeket a sárközi, somogyi szőtteseken található motívumokat már régóta szerettem volna felhasználni. Kedves, szerethető, nemcsak a magyar, de a környező, sőt még a skandináv országok népművészetében is visszatérő minták. Nincs abban semmi furcsa, ha a szövött anyagon hasonló módon stilizálják ugyanazt a témát. Mivel ezek eleve geometrikusan redukált minták, adta magát, hogy lyukasztásos technikával, pontokból jelenítsük meg őket a bőrön. Az, hogy a táskák egyetlen bőrből készültek, és az összeillesztésüket nem varrással, hanem egymásba hajló fülekkel oldottuk meg, szintén a szőttesek szerkezetére kíván utalni.
– Mennyire jellemző a Pixelfolk kollekció szellemisége a TheBétaVersionre?
R. Zs.: – Az egyetemen sok tradicionális technikát tanultunk, nem is csak hazaiakat. Egy alkalommal például ki kellett választanunk a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből egy tárgyat, amit aztán egy az egyben rekonstruáltunk. Én akkor egy százéves török bakancsot varrtam meg kézzel. Nagyon szerettem ezeket a feladatokat, és nagy hatással voltak a szemléletmódomra, még akkor is, ha ez nem volt mindig olyan kézzelfogható a munkáimban. Egyébként a táska csak egy állomás a számomra, engem leginkább a cipők érdekelnek, csak ahhoz sokkal komolyabb technológiai háttérre lenne szükség.
– Hosszú távon mik a terveik?
V. C.: – Ezt a letisztult, egyszerű vonalat visszük tovább. Most három táskából és egy iPod-tartóból áll a kollekció, de szeretnénk még több funkcióval bíró táskaváltozatokat készíteni. Igyekszünk szegmentálni a termékpalettát, ugyanis ha ez a táska kézzel készül, és egyenként lyukasztgatjuk ki a mintákat, akkor nyilván egy magasabb árkategóriába sorolódik, viszont olyan tárgyakat is készítenénk, amelyek egy kicsit elérhetőbb áron kerülhetnek majd forgalomba, úgy, hogy közben ugyanezt a szellemiséget hordozzák.
– Visszatekintve hogyan értékelik a Gombold újra pályázatot?
R. Zs.: – Szerintem nem volt szerencsés, hogy a célok és a megvalósítás kevéssé volt összehangolva, hiszen míg a kiírásnál kimondottan az volt a cél, hogy a magyar öltözködési tradíció elemeit hordható, hétköznapi ruhákba ültessék át a tervezők, a divatbemutatón már a látványruhák érvényesültek inkább, és elsősorban ezeket díjazták. Talán szerencsésebb lett volna különválasztani a kategóriákat.
– Tervezőként hogy látják, divat a magyar?
V. C.: – Itthon akkor lehetne belőle divatot csinálni, ha megfosztanák azoktól a pluszjelentésektől, amik ráragadtak, ha mentes lenne mindenféle politikai és elvi síktól. Akkor lehet sikeres igazán ez a törekvés, ha valaki úgy találkozik egy magyar dizájntárggyal, hogy először nem tud róla semmit, csak egyszerűen tetszik neki, aztán utólag szembesül azzal, hogy ez egyébként magyar termék, amely adott esetben a magyar motívumkincsből merít.
R. Zs.: – Minden tárgynak nagyon fontos a története. A Pixelfolk táskák történetének jelentős része, hogy milyen motívum van rajtuk, de ugyanúgy része az is, hogy milyen anyagból vannak. Hogy valaki órákat töltött azzal, hogy kilyukasztgatta őket, vagy az, hogy ha az ember viseli őket, a bőr majd a használathoz mérten kopik, barnul. Ebben a történetben mindenki megtalálhatja azokat a pontokat, amelyekhez kötődni tud.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
