Az ország valutájának egekbe emelkedett árfolyama láttán ne higgyük, hogy Svájcban az állampolgárok álmatlanul forgolódnak ágyukban. Azokon a magyar svájcifrank-hiteleseken sem sajnálkoznak, akik nem akarnak hinni a szemüknek, hogy az árfolyam mindennap újabb rekordot dönt. Valószínűleg nem is tudnak rólunk.
A svájci átlagpolgárt eddig csak a frank hihetetlen emelkedésének jótéteményei érintették meg: a fillérekért vett álomutazások, a határ túloldalán feleannyiba kerülő bevásárlások, az ingyenhiteleknél csak egy százalékkal többe kerülő kölcsönök. A túlontúl erős svájci frank hátrányai csak később kerülnek felszínre: az exportlehetőség híján csődbe menő vállalatok, a növekvő munkanélküliség, a hazai cégek külföldre települése.
Most még a svájciak természetesen örülnek annak, hogy a gazdagok között is nekik megy a legjobban. E héten gyakorlatilag egyensúlyba került az ország devizájának árfolyama az euróéval. Két éve szakadatlanul nő az átváltási arány a gyengélkedő európai valutával és a padlón lévő dollárral szemben.
Amit most produkált a világgazdaság és annak alakítói az uniós adósságválság és az amerikai adósságlimit felemelése körül, az vezetett a befektetők által menekülődevizának tartott svájci frank soha nem látott megerősödéséhez.
Az alpesi országban sem mindenki örül annak, hogy az utóbbi hetekben majd harmincszázaléknyival emelkedett a frank értéke. Vannak olyan gazdasági körök, amelyek igen éles szemmel látják, milyen veszélyekkel jár ez a gazdag létet is gazdagabbá tevő állapot. A múlt héten a Svájci Nemzeti Bank (BNS) csökkentette a kamatot – 0,75 százalékról 0,25 százalékra –, amelyet kér a frankért a kereskedelmi pénzintézetektől. Kedden a svájci jegybank újból beavatkozott: 120 milliárd frankot pumpál a svájci gazdaságba, ezzel azt a célt kívánja elérni, hogy elrettentse a megjelenő spekulációt. Az elkövetkező három hónapban gyakorlatilag szinte nulla kamatért juthatnak hozzá a svájci pénzintézetek az ország devizájához.
Ehhez a 0,25 százalékos szinthez képest az euró tízszeres kamatot hoz. Ezzel az egyszerű módszerrel próbálják meg rávenni a befektetőket, hogy inkább euróban tartsák a pénzüket. Charles Wyplosz, a genfi nemzetközi egyetem professzora a Le Matin svájci napilapban üdvözölte, hogy a BNS lépett, és felhagyott távolságtartó taktikájával: „A nemzeti banknak nemigen volt más lehetősége” – jelentette ki.
Mások ellenben kétségbe vonják az intézkedés hatékonyságát. „A BNS intervenciója semmit sem ér – válaszolta erre Fabrizio Quirighetti bankszakértő. – Az emberek nem azért vásárolnak svájci frankot a nemzetközi piacokon, hogy a kamatokkal pénzt nyerjenek, hanem azért fektetik be tőkéjüket a biztos svájci devizába, hogy elkerüljék pénzük elértéktelenedését.”
A jelenlegi – igaz, csak rövid távú – helyzet ez utóbbi véleményt látszik megerősíteni: a BNS fellépése óta is tartja magát a frank árfolyama. A berni kormány, a föderális tanács hétfői ülése sem hozott változást a svájci deviza izmosodásában. Igaz, ezen a rendkívüli tanácskozáson a svájci kormány úgy határozott, hogy semmin sem változtat a fiskális politikában: üdvözölte a nemzeti bank lépését, és minden megy úgy tovább, mint eddig. A jövő szerdán találkoznak újra a svájci miniszterek, hogy áttekintsék az addig kialakult helyzetet. A politikai pártok is egyetértettek a BNS döntésével, igaz, itt már elhangoztak olyan vélemények is, hogy a felsejlő bajokra „ez nem igazán nevezhető varázslatos gyógyírnak”.
Vannak olyan közgazdasági szakemberek is, akik határozottabb beavatkozást követelnek. A Le Temps napilapban Alain Berset professzor olyan kockázatot lát az ennyire túlzottan erős frankban, amelynek veszélyei ma még felmérhetetlenek: „Elsődleges szempontnak kellene lennie, hogy a frank ne erősödjön tovább” – vélte a közgazdasági doktor. A Swatch cég tulajdonosa, Nick Hayek továbbment ennél: hajlandó lenne elfogadni az inflációs növekedést is, hogy a franknak olyan árfolyama legyen, amelyen a svájci exportáló cégek árui vevőre találnának külföldön. Mert hamarosan ez a probléma is jelentkezik, ha nem csillapodik a befektetők frankéhsége.
Más elemzők határozottan sötét színekkel festik le a jövőt. Ennek a mulatságnak egyszer meg kell fizetni az árát – vélik egyesek. „Elgondolkodtató – állapítja meg az egyik gazdasági szakértő –, hogy a két legnagyobb valuta, amelyben külkereskedelmi forgalmunk 75 százalékát bonyolítjuk, bajban van. Nem viselkedhetünk úgy, mintha háborítatlan szigeten laknánk, miközben Európa szívében helyezkedünk el. Igazán jól éltünk akkor is, amikor 1,40 volt az euró és a svájci frank átváltási aránya. Vissza kell térni e szám környékére, hogy a spekulánsok ne tekintsék menedékdevizának a frankot.”
A svájci frank és az euró egy az egyben történő átváltása olyan helyzetet teremt, amelyben svájci cégek ezrei mehetnek tönkre. Elsősorban exportra termelő kis- és közepes vállalatok, amelyek a legutóbbi felmérés tanulságai szerint már korábban sem látták rózsásan a jövőt. A nagyüzemek, ha gyorsan felfogják az idő sürgetését, még a termelés külföldre telepítésében bízhatnak, de ezzel tovább nő a hazai munkanélküliség.
De miben bízzon a vendéglátás és a turizmus? Egyes szállodák már most „alapjáraton” működnek: elképzelni is hátborzongató, mi lesz, ha az elmúlt hetek csúcsárfolyamai a szobafoglaláson is megmutatkoznak. Vajon lesz olyan tájékozatlan idegen, aki elvetődik Svájcba? A szállodások és vendéglátósok szövetsége ezért felhívással fordult a kormányhoz, hogy a turizmusban bevezetendő különleges adóztatással, a forgalmi adó mérséklésével levegőhöz jussanak a máris a fulladás jeleit mutató cégek. De mi lesz, ha az óra- és gyógyszergyárak, az elektronikai, csúcstechnológiai, vegyi cégek, a csoki- és sajtkészítők képviselői mind-mind együtt dörömbölnek majd a berni kormány kapuján, hogy nekik is kell engedmény, mert ilyen áron nem találnak külföldön vevőt portékáikra?
A svájci kereskedelmi bankok 1,57 százalékos kamatot számolnak fel házépítésre és -vételre. Ennél kiválóbb pénzügyi helyzet nem kell ahhoz, hogy valaki az alpesi országban kölcsönt vegyen fel. Ugyanakkor a szakértők többsége nem tart attól, hogy Svájcban ingatlanpiaci lufi alakul ki. Sőt. Az utóbbi időben az elemzők azt tapasztalják, hogy a környező országokban, például a határhoz egy ugrásra lévő francia településeken megugrott a svájci vevők száma, így próbálnak meg előnyt kovácsolni az erős hazai valutából.
Mégis mi járulhatna hozzá, hogy elfogadható szintre csússzon vissza a svájci frank árfolyama? Külső, mesterséges beavatkozás csak átmeneti javulást hozhat, sokan felemlegetik azt az időt, amikor – kevés eredménnyel – még negatív kamata is volt a svájci franknak, hogy így rettentsék el a felvásárlástól a külföldi befektetőket. Most kellene megvalósítani a nagyberuházásokat, új autópályákat építeni, megkezdeni országos méretekben a zöld energia alkalmazását – javasolja a szakértők egy csoportja.
Az igazi megoldás persze az lenne, ha megnyugodnának a kedélyek az euró és a dollár körül. A kiszámíthatatlanul mozgó piac csak reagál a politikusok ugyancsak kiszámíthatatlan nyilatkozataira. Egyes brókerek a kedélyek lecsillapítására egyenesen azt kívánják: az európai politikacsinálók menjenek el három hónapra nyaralni, és ott ne nyilatkozzanak senkinek egy szót sem, akkor talán megnyugodna a piac.
A helyzet azért ennél bonyolultabb.
origo.hu
Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
