A megváltozott világbajnoki menetrend (már pénteken rendeztek döntőket), valamint a Szent István-ünnep (lapunk szombaton nem jelent meg) miatt három nap eseményeit kell összefoglalnunk, ami időrendben, ha nem is lehetetlen, már-már áttekinthetetlen. Jobban járunk, ha szakáganként haladunk. Már csak azért is, mert az eredmények, a nyilatkozatok, a pillanatnyi örömök és csalódások mögé tekintve ahhoz keresünk fogódzót, egy év múlva, Londonban mire számíthatunk kajak-kenusainktól.
Nem csak az illendőség, az eredményesség alapján is a nőkkel kell kezdenünk a sort. Hölgyeink nem taroltak úgy, mint az elmúlt években, hiszen Szegeden „csak” négy aranyat nyertek, az előző két világbajnokságon pedig egyaránt hatot, a kiváló londoni szereplés lehetősége azonban továbbra is benne van a lányokban. A mértékadó ötszáz méteres futamokban a négyes három éven belül a harmadik felállásban is imponáló győzelmet aratott, úgy lett második, hogy idén ment ennél már jobb pályát, egyedül talán a Kovács Katalin páros negyedik helyét éltük meg csalódásként. Idekívánkozik, hogy a számot nem az örök rivális németek, nem a hagyományosan erős lengyelek, nem a feltörekvő spanyolok, fehéroroszok, britek vagy éppen kínaiak, hanem az osztrákok nyerték. Akiknek a tavaly nyáron az MTK-tól eltanácsolt Almási Nándor az edzőjük. Az önsorsrontás egyre kevésbé fér bele a vészesen szűkülő magyar sport „ideológiájába”. A negyedik női olimpiai számban, kajak egyes kétszáz méteren Paksy Tímea kilencedik helye már nem is a csalódás, hanem a kudarc kategóriája.
Londonra tekintve nem lehetünk elégedetlenek. Először is, Janics Natasával erősödni fog a csapat. Azaz reméljük, így lesz, mert még nem tudhatjuk, a szülés után, gyermeke ellátása közepette háromszoros olimpiai bajnokunk miként tud majd felkészülni. Ha eléri a tavalyi formáját, akkor nincs ok az aggodalomra. Egyesben széles a választék, párosban pedig várhatóan a kétszeres olimpiai bajnok Kovács, Janics és a kétszeres világbajnok Szabó, Kozák duó között dől majd el a verseny. Mindenesetre nincs az a nyomás a hölgyeken, hogy gyökeresen mást kellene csinálniuk.
Nem úgy a férfiakon – Vajda Attilát és a kajakos sprintereket leszámítva. Vajda Attila imponáló győzelmet aratott. Tudta, hogy mit akar, és végre is hajtotta – hajtja – a tervét. Nemcsak a pénteki ezer méter, hanem az egész év során. Sőt, megkockáztathatjuk, a teljes olimpiász négy évében. Athén bronzérmeseként robbant be a nemzetközi élmezőnybe, utána hullámvölgybe került, de 2007 világbajnokaként esélyesként utazott Pekingbe. Az olimpia után ismét akadtak gyengébb világversenyei, de lám, London előtt egy évvel ismét ő a legjobb. Kiváló versenyzőalkat, akit a tét nem bénít, hanem feldob. Már a középfutam után kijelentette, ha a közönség és ő is beleadja a maga részét a futamába, abból nagy dolog sülhet ki. Talán egy vetélytársa akadályozhatta volna meg a győzelmét, a német Sebastian Brendel, ám ő hihetetlenül szerencsétlenül járt, az előfutam során a rajtnál eltörött a lapátja.
Ezer méteren a Széles Gábor, Nagy Péter kenu kettes, sajnos, a döntőről is lemaradt. Érdemes végignézni az elmúlt négy év magyar indulóit. Pekingben Kozmann György és Kiss Tamás lett bronzérmes, a világbajnokságon, 2009-ben Sáfrán Mihály és Mátyás negyedikként, 2010-ben Tóth Márton és Mike Róbert harmadikként végzett. Ez már négy páros. Próbaképpen idén Vajda összetérdelt Varga Dáviddal, az már öt, és számolni kell még Vasbányai Henrikkel, valamint a Korisánszky testvérekkel. Sok jó egységünk van, de igazán jó egy sincs. Ezen a véleményen van Vaskuti István, Moszkva bajnoka (C–2 500-on Foltán Lászlóval), a nemzetközi szövetség első, a magyar szövetség szakmai alelnöke is:
– Úgy látom, a válogatást nem szabad kizárólag a versenyzők és az edzők elképzeléseire bízni. A számításba jövő emberekből szívós kísérletezés során ki kell választani a legjobb összetételt. Ezt a munkát minél hamarabb, lehetőleg már az ősszel el kell kezdeni.
Miközben Vajdát magasztalta, Vaskuti azt is megjegyezte, sajnos be kell látni, dobogós helyezésre esélyes kenus sprinterünk nincs. (A szegedi induló Bozsik Attila nem jutott a fináléba.) Nehezíti az olimpiai felkészülést, hogy a lehetséges négyből Vajda révén Szegeden csak egyetlen kenus kvótát szereztünk. Jövőre így a többi három pótlása az első számú feladat.
Férfikajakban jobb is meg roszszabb is a helyzet. Jobb, mert legalább a kvóták zöme megvan, roszszabb, mert Vajdához mérhető klasszis nem mutatkozik. Egyesben Dombvári Bence lemaradt a fináléról, kettesben Dombi Rudolf és Kökény Roland hatodik, négyesben Kammerer, Vereckei, Kucsera Gábor és Boros Gergely pedig csupán hetedik lett. Dombvári még csak tizennyolc éves, már csak a kora alapján is képes lehet fejlődni – bár hivatalos versenyen az időeredménye nem javult a tavalyihoz képest. Dombi Rudolf állítja, jó pályát mentek, csak éppen nem volt szerencséjük:
– Átlós szembeszél fújt, ami a felső pályákat kevésbé sújtotta, nem véletlen, hogy a szlovákok (akik egyébként magyarok… – a szerk.) a hármasról indulva nyertek, az egyesről a svédek lettek a másodikak, a címvédő németek az ötösről csak ötödikek, mi pedig a nyolcasról a hatodikak lettünk. A körülmények dacára nagyon jó időt eveztünk, a németektől csupán négy századdal kaptunk ki, s a győztes sem vert ránk két másodpercet. A kvóta így is megvan, bizakodó vagyok.
Amikor, immár a négyesek fináléja után, megkérdeztem tőle, jövőre páros vagy négyes, így felelt:
– A páros az alap, de lehet, hogy mindkettő. Valakinek dupláznia kell. A négyes hetedik helyén ne lepődjünk meg. A második számú kettesre épült, mitől lett volna jobb?
Maró vélemény, amivel azonban Dombi nincs egyedül. Amikor Kiss Istvánnal, a honvédos fiúk edzőjével beszélgettem arról, lehet-e riválisa a mostani kvartettnek, egyszer csak odatoppant Gyökös Lajos, s egy szuszra panaszolta el:
– Erre a négyesre kellett milliókat költeni? Miközben velem együtt több versenyzőt tönkretettek, indok nélkül, önkényesen megváltoztatva az összeállítást. 2006-ban tagja voltam annak az egységnek, amelyik utoljára vb-t nyert, az átgondolatlan döntésekkel olyan helyzetbe hoztak, hogy mehetek dolgozni, abba kell hagynom a kajakozást.
Az egyéni sorsok megrázók, ám a sportág egészét tekintve égetőbb kérdés: egy év alatt a hetedik helyről előrébb lehet-e lépni? Felelősségteljesen nem felelhetünk biztos igennel. Az érintettek sem.
– Nem maradt bennünk hiányérzet, nagyon jó pályát mentünk – vallotta be férfiasan Boros Gergely.
Hasonlóan vélekedett Vereckei Ákos, aki a szóba jöhető hiányosságokat is igyekezett számba venni:
– Van tapasztalatom a négyes terén. Az edzéseken egyszer sem éreztem azt, hogy igen, ez most tökéletes. Háromszáz és négyszáz méter között pedig komoly lyuk tátongott a pályánkban, amit a jelek szerint nem tudtunk betömni. Nem azt mondom, hogy rosszak vagyunk, de nem elég jók. Hogy miért? Nos, például nemhogy egyéni világbajnok, de meghatározó egyes menő sincs a hajóban. Ma már ráadásul nem elég tehetségesnek és erősnek lenni. A felkészülés terén le vagyunk maradva a legjobbaktól. S itt elsősorban nem is az edzésmódszerekre gondolok. A technikai eszközök fejlődésének köszönhetően ma már a kajak-kenuban is minden mérhető a csapásszámtól az oxigénfelvételig. Ezen adatokat kielemezve lehet rámutatni a hibák okára. Forma–1-es hasonlattal élve látatlanban leigazolnám a németek főmérnökét.
Addig is abból kell főzni, ami van. Storcz Botond szövetségi kapitány a hetedik hely után is meggyőződéssel állította, ez a legjobb négyes. Amibe azonban nehéz belenyugodni. Akkor is, ha valószínűleg minden idők legeredményesebb mezőnye versengett Szegeden. Az olimpiai bajnok fehéroroszok, a vb-címvédő franciák és ez Eb-első portugálok például be sem jutottak a döntőbe, így nem szereztek kvótát (amivel, utóbb kiderült, nem csak könnyebbé, nehezebbé is tették a mieink dolgát. K–2 200-on ugyanis Sík Márton és Beé István hetedik lett, többek között a francia és a fehérorosz egység mögött. Ők mindketten dupláztak e két számban, s ha már négyesben kiharcolták volna a londoni helyet, akkor kétszázon a mieinknek a hetedik pozíció is elég lett volna ugyanehhez.) A dobogós helyezésektől azonban fényévnyire voltak a mieink. Már- pedig ez lenne a cél.
Próbáljunk rácáfolni a kapitányra, hogy nem a jelenlegi legénység a legerősebb. Adódik, hogy az ötszázon világbajnok Tóth Dávidnak és Kulifai Tamásnak helyet kell szorítani a hajóban. Csakhogy ők a hazai válogatókon csupán harmadikok lettek.
Egyelőre maradjunk a tényeknél. Kétszáz méteren a nyolcadik helyével Molnár Péter is indulási jogot szerzett Londonra. Így férfikajakban hét kvótánk ugyan már van – jelen állás szerint éremesélyesünk viszont egy sincs. Az elmúlt évtized tendenciája egyértelmű és ijesztő. Vagy mindez csupán nézőpont kérdése? Storcz Botond értékelésében mindenesetre inkább a kedvező eredményeket emelte ki:
– Jól szerepelt a magyar csapat. Huszonnégy ország szerzett érmet, az aranyak is tizennégy felé szóródtak. Ez is mutatja, egyre sűrűbb a nemzetközi mezőny, amelyben mi változatlanul az élen vagyunk. A magyarok szerepeltek a legtöbb döntőben, mi végeztünk a pontverseny élén, s az éremtáblázaton is csak a németek kerültek elénk. A tizennyolcból tizennégy kvóta megvan. Előzetesen tíz érmet reméltem, amit elértünk, a tízből ráadásul hat is arany. Összességében nagyon jól teljesített a válogatott.
Kívánjuk Storcz Botondnak, hogy egy év múlva, az olimpiát követően is így zárhassa gondolatait.
Győztesek, magyar helyezettek. Férfiak. 5000 m. K–1: Max Hoff (német), …9. Pauman Dániel. C–1: Mihajlo Kosman (ukrán), …9. Varga Dávid. 1000 m. K–1: Adam van Koeverden (kanadai). K–2: Gelle Péter, Erik Vlcek (szlovákiai), …6. Dombi Rudolf, Kökény Roland. K–4: Németország, …7. Magyarország (Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Kucsera Gábor, Boros Gergely). C–1: Vajda Attila. C–2: Tomasz Wylenzek, Stefan Holtz (német). C–4: Fehéroroszország, …3. Magyarország (Sáfrán Mátyás, Sáfrán Mihály, Vasbányai Henrik, Németh Szabolcs). 500 m. K–1: Marek Twardowski (lengyel), …8. Kugler Attila. K–2: Tóth Dávid, Kulifai Tamás. C–1: Vlagyimir Fedoszenko (orosz), …8. Korisánszky Dávid. C–2: Liviu-Ale-
xandru Dumitrescu-Lazar, Victor Mihalachi (Románia), …9. Kozmann György, Korisánszky Péter. 200 m. K–1: Piotr Siemionowski (lengyel), …8. Molnár Péter. K–2: Arnaud Hybois, Sebastien Jouve (francia), …7. Sík Márton, Beé István. C–1: Valentyin Gyemjanyenko (azeri). C–2: Raimundas Labuckas, Tomas Gadeikis (litván), …5. Horváth Gábor, Foltán László. K–1, váltó: Spanyolország, …8. Magyarország (Dudás Miklós, Gyertyános Gergely, Kadler Viktor). C–1, váltó: Oroszország, …6. Magyarország (Bozsik Attila, Foltán, Lantos Ádám, Horváth). Nők. 5000 m. K–1: Csipes Tamara. 1000 m. K–1: Csipes. K–2: Anne Knorr, Debora Niche (német), …3. Medveczky Erika, Sarudi Alíz. 500 m. K–1: Nicole Reinhardt (német), 2. Kozák Danuta. K–2: Yvonne Schuring, Viktoria Schwarz (osztrák), …4. Csipes, Kovács Katalin. K–4: Magyarország (Szabó Gabriella, Kozák, Kovács, Benedek Dalma). C–2: Laurence Vincent-Lapointe, Mallorie Nicholson (kanadai), …3. Takács Kincső, Baravics Gyöngyvér. 200 m. K–1: Lisa Carrington (új-zélandi), …9. Paksy Tímea. K–2: Kovács, Kozák. C–1: Laurence Vincent-Lapointe (kanadai), …6. Takács. K–1, váltó: Németország, …4. Magyarország (Kovács, Kozák, Vad Ninetta, Paksy).
origo.hu
Gyurcsányék, Karácsony, Magyar Péter: már be is vallják, elkezdődött a baloldali összefogás
