Nápolyt, a festői hegyek, sziklák, tengeröblök fényűző gazdagságában dúskáló Campania gyöngyét úgy is nevezik, hogy a legek városa. A Nemzeti Archeológiai Múzeum (Museo Archeologico Nazionale) a világ legjelentősebb régészeti leleteit – görög-római istenek: Zeusz-Jupiter, Héra-Juno, Pallasz Athéné-Minerva, türannoszok, Julius és Augustus Caesar, Caligula szobrait –, részben a Nápoly közeli, fenséges görög-római romvárosok, főként Pompeji és Herculaneum egykori kincseit őrzi. A város fölötti Capodimontei Képtár és Múzeum a világ legjobban megkomponált és legáttekinthetőbb gyűjteménye, többek között El Greco, Raffaello, Lorenzo Lotto, Giovanni Bellini remekműveivel. Santa Lucia, az elbűvölő egykori halászfalu és Mergellina, a festői kikötőnegyed álomszép sétányainak határán, dús pálmaliget zöldjéből fehérlik elő a világ leggazdagabb biológiai múzeuma. A sétány folytatódik a Pozzuoli-félszigeten. Pozzuoli görög amfiteátrumát, Baia és Cuma antik romjait ugyanúgy érdemes megnézni, mint a világhírű Pompejit és Herculaneumot.
Nápoly a világ talán legszebb földrajzi fekvésű és felépítésű nagyvárosa. Körbeölelik a Tirrén- tenger olykor égszínkék, máskor lombzöld habjai és öblei, a két romantikus félsziget, Pozzuoli és Sorrento, valamint Capri, Nisida, Procida és Ischia szigete. A tájat megkoronázza a tenger felől a Vezúv kétpúpú hegyóriása, a szárazföld oldaláról a Vomero-dombon a Castel d’Elmo, Szent Erazmus egykori kolostora. Szomszédjában van a Szent Márton karthauzi kolostor, falai közt a nemzeti múzeummal.
Nápoly ezer arca már akkor feltárult, amikor a Garibaldi térre berobogott velünk a reptéri gyorsjárat, gépkocsik és motorok tömegének tülkölő kórusától kísérve. Az idén százötvenedik évfordulóját ünneplő egységes Itália atyja, Giuseppe Garibaldi szobrát körbeveszi a hajnaltól este tízig zsinatoló tarka piaci forgatag. Itt dél-olaszok, afrikaiak, arabok kínálják érdekes és viszonylag olcsó áruikat és a rikító bóvlikat. A Cavour központi hotelből vitt át minket a latin arcélű Massimiliano, a hotel mindenese a láncolat legfestőibb szállójába, a patinás és kedves Hotel Real Orto Botanicóba. Szállónk a Via Forián, a történelmi városrész egyik keresztútján található. Vezetés, tülkölés, előzés közben dallamos olasz nyelven hívta fel a figyelmünket a nevezetességekre, az Umberto Galériára, a Vomeróra vezető funicularékra (zárt siklókra), s megmutatta, hol kezdődik a történelmi városmag, a végletek birodalma. A San Gennaróról, a város mártír szentjéről elnevezett íves kaputól jobbra és balra van a város két cardo maximusa, legnagyobb tengelye, a Viale Toledo és a Viale Duomo. Utóbbi a San Gennaro-dómról, a francia gótika remekéről van elnevezve, ahol a vasárnapi misén vettük magunkhoz a szentelt ostyát. A dóm kápolnájában őrzik San Gennaro csodatevő vérét. Itt nyugszik Nápolyi Endre, a mi Anjou Nagy Lajos királyunk öccse, és Károly Róbert apja, Martell Károly is. Párhuzamosan metszi a tengely utakat a két keresztfőutca, a Tribunale és a Spaccianapoli.
A tizenkilencedik században még pompásan csillogó reneszánsz, barokk paloták, pestisoszlopok ma megfeketedtek, patinásan kopottak, de ettől még pompázatosabbnak, hitelesebbnek látjuk őket. A műemlékek tövében meghitt kis boltok, kávézók találhatók, vidáman nyüzsgő emberek rohannak, motoroznak úttesten, járdán, gyerekek fociznak elképesztő helyeken. A motorok vigyázva-tülkölve közénk hajtanak, a gyalogosok olykor félre- lépnek, senki sem figyel a közlekedési lámpákra, még sincs szinte soha komoly baleset, csak koccanások, azok viszont csőstül. Minden második kocsi horpadt, a rendőrautókat is beleértve. Nem számít, egy idő után félelmet sem érzünk, csak a ritmust, a város éltető vérkeringésének ütemét. Olyannyira eggyé válunk e szabad szellemű, saját vérmérsékletétől vezérelt várossal, a megzabolázhatatlan emberekkel az elsőtől az utolsó napig, hogy már a szemétdombokat is megbocsátjuk.
Amikor az ember átküzdi magát e forgatagon, egy más típusú elragadtatásban némul el a tenger partján. A vízbe nyúló mólón, a Santa Lucia közepén áll a tojás alakú Castel Dell’Ovo. A legenda szerint az épületben Vergilius felfüggesztett egy tojást, mondván, amíg ez itt marad, Nápoly virágzik. A két egykori halász- és kikötőfalu, Santa Lucia és a Mergellina tengerpartján vagy a Pozzuoli-félszigeten-dombon sétálva az ember megérti az öröklét lényegét.
origo.hu
A telex, 444, hvg olvasói örülnek a Robert Fico elleni merényletnek
