„Rólam szóltak a hírek”

Több mint száz gyerektörténet elolvasása nem csupán arra alkalmas, hogy némi fényt derítsen a „tízen túliak társaságának” XXI. századi lelkivilágára, gondolkodásmódjára, életfelfogására; de arra is, hogy visszaadja a mese hatalmába, a csoda létjogosultságába – egy kisemmizett, kihasznált műfaj megmenthetőségébe vetett reményünket. Mert tagadhatatlan, hogy a „mai gyerekek”, ha mesét gondolnak és írnak, történeteiket óhatatlanul teleszövik nem nekik való kalandfilmek vagy egyenesen tilalmas számítógépes játékok emlékmaradványaival, ám szinte minden általuk szőtt cselekmény mélyén – ha lehántjuk ezeket a korszerű sallangokat és reflexeket – ott áramlik a klasszikus népmesék csodavárásának, a legkisebbek varázslatos jóvátételének, az ármány legyőzésének, a megmenekülésnek és megmenekítésnek minden ősrégi, csodálatos motívuma. Keservesen nehéz volt kiválasztani a három győztes pályamunkát, ezt mutatja a különdíj is, mert az a történetmondási logika, ahogy a vállalkozó tizenévesek „bejuttatták” magukat a hírekbe, számos pompás kis novellát szült. S még ennél jóval többet: jó volt látni, ahogy többnyire az emberiesség, az önzetlenség, az eredeti értelmében vett jótett, egyszóval a jóság váltotta ki ezekben a mesékben a sajtó figyelmét, s foglalta a hírekbe gyakorlóját – nem pedig a bulvárbotrány, a rikító ízléstelenség. Így Tóth Szonja Kiara finom humorral és átható humanizmussal megformált meséje; Román Viktória novellája egy strandi hőstettről, mely meglepő emberismeretről, már-már bölcsességről tanúskodik; Oláh Anna Réka drámai története a klasszikus prózaírókhoz méltó csavarossággal és történetszövéssel; valamint a különdíjas Molnár Sarolta Eleonóra írása, mely ironikusságával (is) kiemelkedett a mezőnyből. Az alább közölt díjnyertes munkák tehát ajánlott olvasmányok nemcsak a hírek, de a csodatettek szerelmeseinek is.    Fehér Béla–Margittai Gábor