Terek, neveink

Múltunk egy része neveinkben él velünk, közterületeink elnevezése azonban időről időre változhat, mert bennük nemcsak a névadás miértje, kora tükröződhet, hanem az aktuális értékrend is. A rendszerváltás névváltoztatásainak nagy része visszakeresztelés volt. A szovjet megszállás erőltette ránk a rengeteg Marx, Lenin, Engels, Vörös Hadsereg, Felszabadulás, Majakovszkij, Kun Béla, Élmunkás stb. utcát-teret. Természetesen a történeti nevekben is rengeteg az ideologikusság. Gyakori vendég Erzsébet, mert királynénkat szeretjük. Ferenc Józsefet kevésbé, így hát senki nem is akarta a Szabadság hidat 1989–90-ben visszakeresztelni. Ám a pesti palotasorok a köröttük kialakult kerületekkel a boldog békeidők társadalmi fellendülésének tanúi, amelyhez Sziszinken kívül Ferenc Jóska is hozzátartozott.
Mostanában Ferenc Jóska Ferenc körútja mellett az Üllői út is bajba keveredett. Ennek jele egy friss helytörténeti kakukktojás, a Corvin negyed. Ez a megállónév-változtatás kollektív fejcsóválást váltott ki a pesti érdekeltekből, nem véletlenül. Ha a Ferenc körút–Üllői út kereszteződésében átszállók és lent-fönt továbbutazók többsége Hunyadi (Corvin) Mátyásra vagy az ott harcolt ötvenhatos fiúkra gondolna, egy szavam sem lenne. De a névváltoztatás indoklása nem erről szólt, hanem a Ferenc körút mint megállónév „megtévesztő” voltáról, s arról, hogy a metró valójában a Corvin mozi és bevásárlóközpont mellett áll meg. Az érvelés első fele annyira izzadságszagú, hogy foglalkozni sem érdemes vele. Körúti csuda Combinóink Üllői út/Corvin negyed névcseréjénél elő sem hozakodtak ezzel a mesével. De vajon hányan rohannak e csomópontból a Corvin shopping centerbe, amely mellesleg nem a szóban forgó kereszteződésben van? Merthogy az indoklás második részéből kibukott, innen fúj a szél. Pénz beszél, kutya ugat. Én mégis óva intenék attól, hogy ezen utilitarista szemlélet mentén a Fehérvári út/Bocskai út BKV-megállóit holnaptól Allee negyedre kereszteljük.
A négyes, hatos villamos és a kékmetró megállójának névcseréje nem gazdagít semmivel. Helytörténetileg is értékes, világos útbaigazító neveinket a kollektív feledés szemetesvödrébe dobja. Pedig e világok összeomlását túlélő várostörténeti valóság velünk él: az alapításuktól máig fennmaradt Ferencváros–Józsefváros–Erzsébetváros–Terézváros és a részben fennmaradt, ’89–90-ben jogaiba visszahelyezett „körútlánc” nyolcas névösszefüggése. A háború előtt Lipótvárossal együtt tízes volt ez az ölelkezés!
A Ferenc körút és az Üllői út megállónév sorsáról régi bajunk jut eszembe. Mi sohasem mehetünk ahhoz a sarki pékhez vagy henteshez, akinél nagyanyáink-dédanyáink jártak, mert azokat a kifliket és kolbászokat ellopták-lebombázták-száműzték életünkből. A folytonosság biztonsága szétszórattatásunkban ritkán adatott meg. Neveinkben a múlt folytonosságából mégis átélhetünk valamit. Ugyanazon boltosok unokáitól már soha nem fogunk kiflit venni Budapesten, de legalább a hely nevét őrizzük, ahol éltek!
Az utóbbi napokban többször is azon a metrón utaztam, amelyen a Corvin negyed géphang után a vezető szépen bemondta, hogy Ferenc körút következik. Az utasok elégedetten összemosolyogtak. Várják, várjuk, hogy ismét Ferenc körút meg Üllői út következzék.