Tóth Endre halálára

Kilencvenhét éves korában, kedden este, Debrecenben elhunyt Tóth Endre József Attila-díjas költő, író, az Alföld egykori olvasószerkesztője, aki a hűség és a tisztesség jelképalakjaként élt a köztudatban. Első költeménye 1932-ben jelent meg. A friss, plebejus szemléletű, ugyanakkor kifinomult formakultúrával rendelkező pályakezdő költőt nagyra tartotta Móricz Zsigmond is. Első két könyve, az Egyedül a tömegben, s az Örökké a viharban megjelenése után a nagy kortárs debreceni költőtriász, Gulyás Pál, Mata János, Kiss Tamás mellett emlegették. Munkásból debreceni levéltári tisztviselővé válhatott, mint Debrecen ifjú koszorús költője, ezért 1945-től a hatvanas évekig a reakció képviselőjeként zaklatták. Költészete az amnesztia évétől kezdve tudott kibontakozni, 1963-tól nyugalomba vonulásáig volt az Alföld, valamint az Együtt című debreceni antológiasorozat alapító szerkesztője. A társadalom, a közélet viszszásságaira érzékenyen reagáló kötészete, a Gyermekkorom krónikája című regénye, a nagy elődről, Oláh Gáborról írt monográfiája a magyar irodalom és Debrecen meghatározó alakjává tették, ki értékes, tartalmas életművet hagyott maga után.