A vidéki értelmiség elvándorlása

Nagy örömmel fogadtam a kormány nemzeti vidékstratégájáról szóló híreket. A leírt célokhoz kapcsolódóan lenne egynéhány észrevételem. Sajnos manapság már kevésnek bizonyul a lakosság vidéken tartása. Napjaikban olyan mértékű az elvándorlásból eredő demográfiai űr, amit nem lehet pótolni. Ennek oka, hogy pont a jövőt jelentő fiatal korosztály hiányzik a falvakból. Az embereket vissza kell csábítani tanyára, falura és a kisebb mezővárosokba. Minden ország a vidékre épül. Ez különösen igaz Magyarországra, ahol valaha a mezőgazdaság, valamint az arra épülő kiegészítő tevékenységek (feldolgozóipar, kereskedelem) jelentős szerepet töltöttek be az ország gazdasági életében.
Legnagyobb probléma mégis a vidéki értelmiség elvándorlása. Fej nélkül elvész a nép. Megszűnnek a közösségek, felbomlanak a családok, odalesz kultúránk, eltűnik a nemzet corpusa. Észre kell vennünk, hogy megmaradásunk záloga ezek megőrzése, a természethez való visszatérés, az öngondoskodás tudatának felélesztése. Ezek megléte egészséges lelkületet, valamint erőt és tartást ad az embernek. A vidéki lét nem csupán a természet közeliség megtestesítője, hanem az egészséges család megtartója. Aki a városon kívüli életet választja, annak nem feltétlenül kell főállásban a mezőgazdaság valamely ágával foglalkoznia: de munkája mellett hozzájárulhat konyhai szükségleteinek kiegészítéséhez egészséges és természetes zöldségekkel, gyümölcsökkel és hússal. Az mindenképpen luxus, hogy a falusi portákon semmilyen gyümölcsfát, kiskertet, kapirgáló tyúkot nem találunk, helyüket – jobb esetben – dísztuják vették át.
Nagy problémát jelent a képzett munkaerő hiánya. Felsőfokú agrárdiplomával senki nem megy el állatok mellé kétkezi munkát végezni. Pedig ezekre a majdnem kihalt szakmákra nagy szükség lenne. Ne feledjük, alig fél évszázaddal ezelőtt a jó pásztort nagy megbecsülés illette. Ildomos lenne, hogy a középfokú oktatásban helyet kapna a pásztor- (pl.: gulyás-, juhász-), a gépkezelő- és a kertészképzés is.
Sokak számára a támogatások miatt a föld értékpapírrá degradálódott. Pénzemberek hatalmas területeket vásároltak fel, hogy felvehessék az EU-támogatásokat. Igaz sokszor – főként gyepek esetében – ingyen bocsátják azt helyi gazdák részére. Így viszont a gazdálkodó, a földalapú támogatások nélkül nem tud versenyképesen termelni és tönkremegy. Ez általános az egész ország területén. Mezőgazdasági támogatást gyepre csak az vehessen fel, aki életvitelszerűen él az állattartásból és igazolhatóan rendelkezik a megfelelő számú számosállattal. A jövőbeni húzóágazat és kitörési pont a marha- és juhtartás lehet, persze helyére kell állítani a szárnyasok és a sertések létszámát is.
Magyarországnak meg kell őriznie GMO-mentességét, amihez a kis- és középgazdaságok természet közeli, részben emberi munkára alapozott termelése ideális alapot jelenthet. Bizonyos térségekben olyan sok szerves trágya képződik évente, amivel az állattartók nem tudnak mit kezdeni. Valaha a feles trágyamennyiséget elvitte a földműves, de ez a magas üzemanyag árak miatt deficites. Amennyiben a kormány fontosnak tartja a termőföldjeink minőségének megőrzését, akkor valamilyen formában támogatni kellene a szerves trágyával történő földjavítást. Évenként 20 euró körüli összeg kiegészítő támogatás hektáronként már biztosítaná azt a többletköltséget, ami a probléma megoldásához vezetne.

A szerző családi gazdálkodó

A magyar vidékfejlesztésről folyó vitában megjelent írások: Ángyán József: Új nemzeti vidékstratégia (vitaindító, június 10.); Wagenhoffer Zsombor: Szerezzük vissza belső piacainkat! (június 20.); Németh István: Életképes kistérségek, patrióta szemlélet (június 20.); dr. Molnár Rezső: A mezőgazdaság jövőképe (június 25.); dr. Keve Tibor: Gazdakörök szervezése és a magyar vidék (június 30.); Csudai Endre: A monopolizált piac nem piac (július 8.); Paál Sándor: Előtérben a hagyományos fajták termesztése (július 18.); Bogár László: A mostani válaszúton dől el minden (július 20.); Nagy Ferenc József: Rákosi és Kádár szelleme még itt lebeg (július 20.);
dr. Roszík Péter: A gazdatársadalom újra bizakodik (július 23.); Tömöri Balázs: A mérgező szupergyomokkal folytatott harc ára (július 23.); Dóczi Kálmán: Hogyan jutottunk idáig? (július 26.); Hubai Imre Csaba: A földtörvény nemzetbiztonsági tényező (augusztus 9.); Móczár Béla: Szolgáló kamarát, szolgáló hivatalt! (augusztus 9.); dr. Seregi János: Javaslatok állattenyésztésünk újjáélesztéséhez (augusztus 31.).