Adósság és lassulás csapdájában

Az európai és amerikai adósságválság miatt sokat erősödött svájci frank hozzávetőleg 1500 milliárd forintot von el a magyarok elkölthető jövedelméből. Nem csoda tehát, hogy egyelőre még nem indult be a hazai gazdaság belső motorja, amelynek hozzájárulására a GDP-bővüléshez óriási szükség lenne most, hogy a külső körülmények romlásával az export visszaesése várható.
A magyar gazdaság nem lenne ilyen rossz helyzetben, ha a világban és az eurózónában nem bontakozott volna ki egy újabb válsághelyzet, és csak az ország belső gondjaival, az adósság leépítésével, a költségvetési szigor megteremtésével és a működés racionalizálásával kellene foglalkozni. Az Egyesült Államok és egyes euróövezeti országok magas eladósodottságából eredő gondok azonban árnyékot vetnek a törékeny magyar kilábalásra, és nagyban megnehezítik az előző kormányok számlájára írható rossz lépések korrekcióját. Magyarország azért áll nagyon összetett feladat előtt, mert a magas eladósodottság toporgó gazdasági növekedéssel és egy kiszélesedő pénzügyi krízissel párosul. Az adóssághegyek leépítése elkerülhetetlennek tűnik, amiből egyenesen következik egy visszafogottabb gazdasági növekedés. Az alacsony GDP-bővülés, netán recesszió azonban világszerte magát az adósságcsökkentést teszi nehezen kivitelezhetővé. A kormánynak az intézkedések olyan egyvelegét kell „kikevernie”, amellyel úgy tudjuk megőrizni a piacok bizalmát, hogy az minél kevesebb növekedési áldozattal és politikai tőkevesztéssel járjon.
Orbán Viktor miniszterelnök múlt héten egyértelművé tette, hogy a romló külső feltételek, a vártnál rosszabb GDP-növekedés ellenére az eddig kijelölt úton halad tovább a kormány gazdaságpolitikája, vagyis nem változtatnak a befektetők bizalmának megnyerését szolgáló feszes gazdálkodáson és a nemzetgazdasági érdekek előtérbe helyezésén. Az adósság csökkentését folytatni, a tervezett költségvetési hiányokat bármi áron tartani kell. Bár lesznek kellemetlen bejelentések, a szakma szerint megvannak a tartalékok a magyar költségvetésben, amelyekből elő lehet teremteni a fedezetet a vártnál lassabb növekedésből eredő kiesésre.
Meg kell maradnia a társadalmi támogatottságnak a végrehajtáshoz, különben úgy járhatunk, mint a görögök. Athénban a problémák egyik fő oka az, hogy a politika mögé nem sorakoztak fel az emberek. Amíg a görög mozdonyvezető nem hajlandó lemondani a németországihoz képest dupla akkora fizetéséről, nehéz lesz a változás útjára lépni.
Magyarországon ősztől a Széll Kálmán-terv és a konvergenciaprogram már ismert tartalmához képest nagyságrendekkel kisebb hatású lépésekre kell számítani a rosszabbodott külső feltételek miatt. Idén hozzávetőleg százmilliárd forinttal kevesebbel gazdálkodhatunk az euróövezeti válságra visszavezethető okok miatt, jövőre pedig a tervezett 600 milliárd körüli átrendezés várhatóan 90–120 milliárdos pótlást igényel. A karcsúsításról a szeptember 7-i Fidesz–KDNP-ülés után tudhatunk meg részleteket, elemzők körében a szuperbruttó kivezetésének kitolása, a jövedéki- adó-emelés, a válságadók meghosszabbítása, bürokráciacsökkentés, az állami cégek stabilizálásának és a PPP-kivásárlásoknak a csúszása, a közszféra elbocsátásai merültek fel többek között.
Nagy segítség lenne a gazdaságnak, ha végre a belső piac is hozzájárulna a GDP növekedéséhez, jelenleg ugyanis szinte kizárólag az exporton, ezen belül a németek fogadókészségén múlik, bővül-e a magyar gazdaság. Amíg az államcsődöktől és a részvénypiacok zuhanásától való félelem uralja a befektetők döntéseit és tömegesen svájci frankba menekítik a tőkéjüket, kevés remény van a lakossági fogyasztás élénkülésére. A személyi jövedelemadó átrendezésének köszönhetően hiába marad idén 400 milliárd forinttal több a lakosságnál, a törlesztőrészletek emelkedése elszippantja a háztartások mozgósítható forrásait, és a kétszázmilliárd felett kifizetett reálhozam sorsa is feltehetőleg ugyanez lesz. Nagyságrendileg háromezer-ötszáz milliárd forintról ötezer milliárdra nőtt a svájcifrank-alapú jelzálog-hitelállomány az árfolyamhatás miatt, amelyből 2800 lakás-, a többi szabad felhasználású hitel. Durván becsülve 1500 milliárdot vont el az elkölthető jövedelemből az árfolyamváltozás, amelynek csak mintegy 75 százaléka mehetett volna fogyasztásra.
A német gazdaság is exportorientált, s ha főbb piacairól – például az euróövezet többi országából vagy az Egyesült Államokból – a megszorítások miatt csökken a megrendelések száma, az ott is visszafogja a gazdaságot, emiatt Magyarországon is lassul a termelés. E helyzet tüneteit jól mutatják a legutóbbi negyedéves GDP-adatok: a német gazdaság csupán 0,1 százalékkal tudott bővülni, a hazai pedig stagnált. A belső keresletet élénkítheti egy óvatos kamatcsökkentés, amelyet a kordában tartott infláció és az egészséges állampapír-piaci kereslet lehetővé is tesz. Ez jó esetben elősegítené a GDP bővülését, igaz, kisebb mértékben, mint a kifulladó export hatása. Az exportfüggőség és a magas devizaadósság miatt azonban a külső körülmények javulására is szükség van ahhoz, hogy kevésbé feszített tempójú idők jöhessenek.