Az eurózóna Hotel Kalifornia?

Van egy dala a The Eagles amerikai rockegyüttesnek még 1977-ből, a Hotel Kalifornia, amely bekerült minden idők 500 legjobb zenei felvétele közé. A szöveg zárósorai szerint ha egyszer valaki betévedt a hotelba, az ugyan bármikor kijelentkezhet, de nem mehet el soha. Stephan Deo, az USB svájci pénzügyi szolgáltatótársaság vezető közgazdásza Görögország helyzetét a Hotel Kalifornia vendégeinek sorsához hasonlítja: lehet ugyan beszélni, és beszélnek is arról, hogy Görögország elhagyja az eurózónát, ám ez a gyakorlatban végrehajthatatlan.
Görögország kitessékelésének gondolata annak kapcsán merült fel, hogy már megint nem teljesítette azokat az egyébként teljesíthetetlen követelményeket, amelyeket az IMF, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság együttesen rótt rá. A három intézmény szakértői a múlt héten eredménytelenül távoztak az országból – igaz, nem mentek el örökre, rövidesen visszatérnek. Görögországot most azzal fenyegetik, hogy nem kapja meg a korábban megszavazott, 110 milliárd eurós segítség esedékes, nyolcmilliárdos részét, ha nem kerít elő ötmilliárd eurót a privatizációból még ebben az évben. Bár lehet, hogy nem annyira a görögöknek kellene megijedniük, hanem inkább a francia és a német bankoknak, hiszen a jelenleg összesen 297 milliárd eurót kitevő görög adósság több mint a felével nekik tartoznak. A „segítség” ugyanis kamatok és törlesztés formájában azonnal a külföldi hitelezőkhöz kerül, miközben a megszorítások miatt a görög GDP ez év második negyedévében 7,3 százalékkal esett vissza, és a munkanélküliség az egy évvel korábbi 11,6 százalékról 16 százalékra növekedett. Így azután Görögország nem teljesítette a GDP-arányos államháztartási deficit 7,6 százalékban meghatározott felső határát. Sajnos ezzel a mutatóval az a baj, hogy egy hányados. E természete miatt hiába csökkentik a számlálót, vagyis az államháztartási deficitet, ha a nevező, a GDP még jobban csökken. Így azután a pénzügyi hatalmasságok által kikényszerített intézkedések negatív spirálba vitték az országot: minél nagyobb a megszorítás, annál kisebb a GDP, így hiába csökkentik a költségvetés kiadásait, ha ennek kapcsán a GDP és ezzel együtt az államháztartási bevételek is csökkennek. Egyébként nemcsak Görögországban, hanem néhány ország kivételével az egész Európai Unióban ez a helyzet. Az Euró plusz paktum hatására például az unió legnagyobb gazdasága, a német, mínuszba fordult, a GDP növekedése a II. negyedévi 1,3 százalékos növekedésről (az előző negyedévhez képest) 0,1 százalékra esett vissza, ami statisztikai hibahatáron belül különbözik csak a zérótól.
Az európai unió vezető tisztviselői magánbeszélgetésekben hangsúlyozzák, hogy az eurózóna már két éve tartó válsága új, veszélyes fázisába lépett, a görög helyzet, amely elindította a válságot, közel van a kezelhetetlenséghez, és megfertőzi a többieket is, különösen az olasz gazdaságot, amely a harmadik legnagyobb az euróövezetben. A helyzetet elemzők között egyre többen vannak, akik az eurózóna közelgő összeomlásáról beszélnek, ami azonban nem lenne nagy meglepetés, hiszen ezt többen, például Milton Friedman még az euró bevezetése előtt, 1997-ben megjósolta. Mégsem valószínű ez a fordulat, mégpedig azért nem, mert az euró bevezetése politikai döntés volt, a német újraegyesítés ára. A görögök kitessékelése láncreakciót indítana el, amit az unió vezetői nem engedhetnek meg maguknak: a Hotel Kaliforniából nincs eltávozás.