Bíborszínű sárkány Zsolnay porcelánban

Érpatakon, a Zsindelyes Pálinkafőzdében mostanában főzik a barackpálinkát. Nem akárhogy: a kisüsti (kétlépcsős, kuruc) pálinkafőző mellett van most már egy labanc (egylépcsős) pálinkafőzőjük is, meg még egy kuruc-labanc, amit igény szerinti üzemmódra lehet állítani. A barackból főznek selymesebb, parfümösebb labancpálinkát is, meg beszédesebb, gyümölcsösebb ízű kurucpálinkát is. Aztán összejönnek többen, és összekóstolják a kétféle párlatot. Aztán meg össze is házasítják őket.
Míg a barack fő a szentélyben – mert a főzőt valahogy minden pálinkás afféle külön kis szentélyben helyezi el a díjaival és sokan a pálinkás-védőszent, Szent Miklós arcmásával együtt –, Papp Józsefék az V. Zsindelyes-fesztiválra készülődnek. Desszertekkel, koktélokkal meg egy Zsolnay díszüveggel rukkolnak elő, hogy annak se legyen tőlük nyugalma, aki még mindig nem lett pálinkarajongó.
De zajlik az ostrom a határokon túl is, óvatosan, úgy, hogy azért ne előre igyunk a medve bőrére, azt is megünnepelhetjük lassan, hogy az újfehértói fürtös meggy európai eredetvédettséget kap szeptember elejétől.
Az újfehértói fürtös ágyas meggypálinka karrierje elején nagyon kevesen bíztak abban, hogy eladható pálinka lesz az egykori aratópálinkából, ami a napi gyakorlatban inkább volt munkavédelmi ital, mint ünnepi asztalra való különlegesség. Azóta rengeteg díjat hozott Papp Józseféknek, s most ugyanez az ital került be a Zsindelyes bonbonokba és pralinékba, amelyeket Balogh László gyulai mestercukrász alkotott. A négy változat közül nekem az étcsokis praliné ízlett a leginkább. A marcipános meggyes, pálinkás töltelék ízeit finoman keretezte az étcsokoládé, és az ízút közepén a meggy savanykássága diadalmasan harsant fel, mint egy kürtszó, megadva a deszszert összetéveszthetetlen, eleven karakterét. Ezért a gondosan megalapozott, kiemelt gyümölcsös-savanykás ízélményért kóstolnám meg újra és újra.
A meggypálinka és a meggy egyébként teljesen másképp találkozik össze, mint a rum és a meggy. Utóbbi páros ízei először brutálisan harcolni kezdenek egymással, hol egyik van fölényben, hol a másik, az ember jó ideig nem is hiszi, hogy elcsitulhat a küzdelem, és a két nagyon távoli íz harmóniában olvadhat össze, sőt hogy végül a rum itt-ott felerősítheti a meggy mélyebb, marcipánosabb ízrétegeit. A meggy és a pálinka nem kell hogy megküzdjön egymással az ember szájában, egyetlen szúrós, alkoholos villanás után megegyeznek abban, hogy mindketten gyümölcsből vannak, és akkor az alkohol szépen, legyezőszerűen széttárja a meggy rejtettebb ízárnyalatait, és együtt ballagnak tovább kéz a kézben az ízek felfedezőútján.
Nagyon egyszerű kis koktélokat is kitervelt erre a nyárra a Zsindelyes a Sióval. Végül is öszszeöntögették a rostos meggylevet a meggypálesszel, az almalevelet az almapálinkával, a körtelét meg a körtepálinkával, és lett magyar longdrink, olyan magától értetődő az egész, de ilyenek a legjobb találmányok. Mehet bele egy kis citromlé is, lehet szódával hígítani, keseríteni menő koktélos adalékokkal, ha úgy gondoljuk, hogy túl jó dolgunk van a tiszta gyümölcsízekkel, díszíteni gyümölccsel. És még van újdonság. Balogh úr igen sokat gondolhatott mostanában a magamfajta édesszájúra, aki olyan tömény, csokis-marcipános tortát enne, ami mégis könnyű, mennyiségre több az elegánsnál, de mégsem tart örökké, és a meggy inkább árnyalja benne a telt, mély csokisságot, mint hogy előtérbe furakodna. Ilyen alagút forma tortaszeletet kóstoltunk a meggyes kacsasült után, és mondhatom, mindkettőhöz illett a fürtös-ágyas meggypálinka. Kávékoktélt is kóstoltunk, meggypálesszel szintén, pompás volt, de igazából újra megkóstolnánk úgy, hogy előtte nem ettünk-ittunk hatféle-hétféle, döntően más stílusú, más figyelmet kívánó ételt-italt.
A Zsindelyes az idén a Zsolnay Porcelánmanufaktúrának is adott munkát: bársonytokban és meggyszemeket formázó, piros ornamentikával festett, fehér porcelánpalackban is lehet ajándékba adni most már a rubintos színű italt. Ez a meggypálinka az idén megjárta a Máriapócsba vezető zarándokutat is. Azért vitték oda Papp Józsefék, hogy a bazilita szerzetesek megszenteljék az italt. Hetvenhét napig maradt náluk a pálinka, éppen olyan okból nyilván, amiért az egyik magyar népmesében a hetvenhetedik szobában van felszögezve a sárkány a falra, s a királyfinak meg kell gondolnia, hány fejét, hány lábát ereszti szabadon, ha jót akar magának. A pálinka is olyan, mint az a mesebeli sárkány, bölcsesség és előrelátás kell ahhoz, hogy tudjuk, egyszerre mennyit engedjünk ki belőle a poharunkba. A Zsindelyes-fesztiválon szeptember 2–3-án ezt mindenki ki is próbálhatja.