Csak élvezi a kézilabdát

A közvélekedés rangadóként várta vasárnap délután a Győri Audi ETO–FTC-Rail Cargo Hungaria női kézilabda-bajnoki mérkőzést, ám a címvédő úgy intézte el 37-20-ra a Zácsik Szandrát nélkülöző KEK-győztest, hogy a 40. percben már 32-11-re vezetett. A fővárosiak természetesen szégyenként, csalódásként élték meg az iszonyatos verést, mi viszont tegnap Heidi Lökétől, a hazaiak olimpiai aranyérmes norvég beállósától kértünk magyarázatot a történtekre. Hisz neki már volt része magyar csapat ellen hasonló diadalban; igaz, akkor nem egy másik magyar egyesület színeiben.

Két komoly rivális mérkőzésén, ha mindkettő hajlandó küzdeni, védekezni és labdavesztésnél visszafutni, kialakulhat egyáltalán 17, sőt 40 perc után 21 gólos különbség?
– Ezt én sem hittem volna. Mi nagyon jól játszottunk, gyorsan és sokat futottunk, Pálinger kiválóan védett, a Ferencvárost viszont nem szeretném értékelni. Legfeljebb annyiban, hogy nyáron, a felkészülési tornán éles meccset vívtunk, erős ellenfél volt.
– A vasárnapi győri meccs képe bezzeg a tavaly decemberi Európa-bajnokság lillehammeri norvég– magyar csoporttalálkozóját idézte, amelyet önök nyertek 34-13-ra. Nem ugrott be ez az emlék?
– Nem, erre nem gondoltam, de most, ahogyan mondja, annyiban igaza van, hogy csapatként nagyszerűen és nagy sebességgel játszottunk, mint ahogyan a norvég válogatott szokott.
– Győrben hallottam, amióta oda szerződött, olyan hatással van a többiekre, hogy harminc százalékkal ők is többet, jobban dolgoznak. Hogyan éri ezt el?
– Nagyon jó érzés fejlődni, gyorsabbá, erősebbé válni, ennek érdekében az edzésen és a mérkőzésen is mindent megteszek, mert az egészet élvezem.
– Mi, magyarok éppen ezt tartjuk az egyik kulcsmotívumnak, hogy a skandináv játékosról lerí, élvezi a kézilabdát, még a negyvenedik gólt is önfeledten ünnepli, a mieink döntő többsége azonban, még ha alaposan és lelkiismeretesen is, de mégis csak a munkáját végzi.
– Nem tudom, így van-e. De úgy látom, nem csak én vagyok boldog, csapatként is így élünk. Jó a közösség, sokat dolgozunk, sokat is mosolygunk együtt.
– Most még könnyű, az idény elején járunk. De a szezon végén is lesz ok az örömre, ön szerint végre Bajnokok Ligáját nyerhet az ETO? Vagy annyi legalább kijelenthető, hogy a BL-cím esélyese? Ezt bizonyára meg tudja ítélni, hiszen az előző BL-győztestől, a Larviktól érkezett. Kiállja a Győr az összevetést a tavalyi csapatával?
– A Larvik és a Győr is hasonló kézilabdát játszik, ehhez megvannak a megfelelő emberei és a kiváló kapusai. Nekünk tavaly óriási szerencsénk volt, hogy komoly sérülés nélkül, változatlan összetételben végig bírtuk a szezont, ez most is fontos lenne. Mert a BL-döntőig nagyon hosszú az út.
– A magyar kézilabdáról bizonyára korábban is voltak információi, elképzelései. Most, benne élve, mennyiben más a valóság?
– Nagyon jó, hogy ilyen sokat és ennyire intenzíven edzünk. A szurkolók pedig elképesztők, annyira imádják a kézilabdát. Ez persze Norvégiában is így van, ott is rengetegen járnak meccsre, de ők leginkább csak tapsolnak. Ilyen hangulatra és folyamatos zajra, mint Győrben, nem számítottam, óriási, hogy meccs közben a pályán nem is értjük egymás szavát.
– A legnagyobb meglepetést azért bizonyára az jelentette önnek és talán fél Norvégiának, hogy a társát, Karl Erik Böhnt magyar szövetségi kapitánnyá nevezték ki. Nem jött ez túl gyorsan?
– Nem hinném, ő megfelelő ember erre a posztra. Abszolút pozitív személyiség, mindene a kézilabda, a nap bármely percében képes foglalkozni vele. Szerintem jól döntöttek, akik őt választották, és ezt be is fogja bizonyítani.