Elűzte őket a térerő

Nincs egységes álláspontja a tudománynak arról, hogy az egyre sűrűbbé váló elektromágneses környezetnek pontosan milyen élettani hatásai vannak. Az viszont tény, hogy vannak emberek, akik betegségeiket ennek a jelenségnek tulajdonítják, és igyekeznek elmenekülni oda, ahol az éterben még – legalábbis viszonylagos – csend honol.

Hála az ember tevékenységnek, az elektromágneses spektrum közel áll a túlcsorduláshoz, sőt, bizonyos kereskedelmi, nemzetbiztonsági szempontból népszerű vagy kritikus tartományokban már be is következett. A legkülönbözőbb berendezések működése gyakran zavarja egymást, mint azzal a globális terror elleni háborúban bevetett amerikai és szövetséges csapatoknak is szembesülniük kellett. A legnagyobb fenyegetést nem az ellenséges elektronikus támadások jelentették, hanem a saját eszközök közötti inkompatibilitás. A műholdas telefonok, a legkülönbözőbb rádiók és adatcsatornák egymást akadályozó, zavaró működése, amelyeket még a legkörültekintőbb frekvenciatervezéssel és
-gazdálkodással sem lehetett kiküszöbölni.
De a probléma nem csak a harctereken áll fenn. Egy átlagos nyugati városban is tele a levegő elektronikus jelekkel, legyen szó a wifiről vagy a különböző rendszerű mobiltelefonokról. A dolog technikai oldala ugyan helyenként bosszantó lehet, ám egyesek számára nem ez, hanem a vélt egészségügyi hatás vált egyenesen elviselhetetlenné. A BBC a napokban számolt be egy Iowa államban élő nőről, aki az úgynevezett elektromágneses túlérzékenységben (EHS) szenved és kénytelen volt elhagyni lakhelyét, hogy megszabaduljon panaszaitól. Az EHS – amelynek tudományos definíciója az összefüggések bizonytalansága miatt távolról sem egzakt – becslések szerint az amerikai lakosság öt százalékát sújtja. Elszenvedői képtelenek az említett sűrű elektromágneses térben élni. Fejfájásra, szemfájásra, bőrégésre és izomfájdalmakra panaszkodnak, amely ellehetetleníti pihenésüket, és egészségi állapotuk gyors romlásához vezet. A brit közszolgálati csatorna riportjának főszereplőjének először férje épített egy fémhálókkal beburkolt úgynevezett Faraday-kalickát, amelyben csökkentek a panaszai, ám az igazi megoldást a költözés jelentette.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az Egyesült Államokban van egy terület, amelyet törvény által óvnak az elektroszmogtól. Az úgynevezett rádiócsendzóna 33 ezer négyzetkilométeres terület Virginia és Nyugat-Virginia, valamint Maryland határvidékén az Allegheny-hegységben, amelyet azonban távolról sem a bizonytalan diagnózisú páciensek menedékeként jelöltek ki még 1958-ban, amikor az EHS még nem is létezett. A cél valójában egy interferenciamentes övezet létrehozása volt, amelyben az ide telepített, távoli világokat fürkésző rádióteleszkópok a lehető legkevesebb zavaró jellel kénytelenek megküzdeni, amelyek elnyomnák a fényévekről érkező, roppant gyenge hasznos jeleket érzékeny vevőikben.