Mint a Kennedy-gyilkosság körül folyó, majd ötvenesztendős vitát követve láthatjuk, a múlt ködéből mindig előkerülnek „cáfolhatatlan” bizonyítékok. Ki vagy kik lőttek, honnan és hányszor? Kik állhattak a merénylet hátterében: a maffia, a kubaiak, a titkosszolgálat vagy egy belső, az Egyesült Államok kormányánál is hatalmasabb kör?
Miközben a válaszokra várunk, az újabb és újabb megoldási változatok csak tovább nehezítik az eligazodást a történtekben. A titkolódzás pedig rendkívül jó táptalajt ad a különböző összeesküvés-elméletek virágzásához. Ez a helyzet 2001. szeptember 11-ével kapcsolatban is. Az évek folyamán rengeteg kérdés merült fel, amelyekre a hivatalos körökből csak részben vagy egyáltalán nem érkezett válasz. A „hitvitában” a szemben állók jól látható frontok köré szerveződtek. A hivatalos verziót védelmezők a tornyok leomlását tudományosan is részleteiben megmagyarázó amerikai Popular Mechanics tudományos szaklap köré csoportosultak (a felhőkarcolók leomlásának építészeti vonatkozásairól szól cikkünk a lap alján), az ellentábor összefogását pedig főként a 9/11 Igazságmozgalom (Truth Movement 9/11, honlapjuk: www.911truth.org) próbálja elérni. Persze a világhálón se szeri, se száma az olyan honlapoknak, amelyek egyik vagy másik oldal mellett szállnak síkra (lásd keretes írásunkat).
Az egymást minősítő jelzőkben sincs hiány: Amerika-gyűlölő, antikapitalista, terroristapárti, az iszlám beépített ügynöke, anarchista. Az összeesküvés-pártiak általában talpnyaló rendszerimádónak, elvakult neokonzervatívnak, mindent bevevő kormányhíveknek állítják be a másik tábort, hogy csak a nyomdafestéket tűrő szavakat idézzük.
Voltak próbálkozások arra, hogy a kérdést alaposan és előítéletektől mentesen járják körül: a National Geographic, a History Channel vagy a brit BBC riportfilmjei ilyenek voltak. De szinte mindegyiket már a felmerülő kérdések megfogalmazásánál – egyik vagy másik oldalról – az a vád érte, hogy a másik csoport szekértolója, elszegődött a „hivatalos propaganda” vagy a mindent megkérdőjelezők táborába.
Vannak olyan szerveződések is, amelyek nemzetközi, valóban független vizsgálatot követelnek a számos nyugtalanító kérdés kivizsgálására. Hiszen ez az Amerikát ért merényletsorozat rányomja bélyegét napjainkra is, nemcsak háromezren haltak meg a repülőgép-támadásokban, hanem ezek következményeként Afganisztánban és Irakban százezrek veszítették és veszítik életüket.
Összefoglaljuk tehát azokat a kérdéseket, amelyeket az összeesküvés-pártiak a leggyakrabban tesznek fel. (Nem akarunk ezeknek hitelt adni, csupán ismertetjük a „legnépszerűbb”, legtöbb találgatásra okot adó észrevételeket.)
A hivatalos verzió a következő: 2001. szeptember 11-én a reggeli órákban (helyi idő) a késekkel felfegyverzett 19 Al-Kaida-terrorista Amerika fölött hatalmába kerített négy utasszállító repülőgépet, kettőt a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ikertornyaiba vezettek, amelyek később összeomlottak, egy a Pentagon washingtoni épületébe csapódott bele, a negyedik pedig az utasok ellenállása következtében lezuhant a pennsylvaniai Shanksville közelében.
Mindentudók
Az összeesküvés-hívők is két részre oszthatók. Az első csoport szerint a Bush-kormányzat tudott a készülő merényletről, de nem tett semmit a magakadályozása érdekében, ugyanis ez nagyon jól jött neki, hogy megindokolja afganisztáni és iraki háborúját. Az elmélet szerint a terror elleni háborúval megerősíthették az új világrendet, az egekbe növelhették a katonai költségvetést, szárnyalt a hadi és biztonsági cégek profitja, és mintegy ráadásként rátehették a kezüket az iraki olajvagyonra, jó pár évtizedre bebiztosítva az amerikai gazdaság olajutánpótlását.
Továbbmegy ennél a másik társaság: az amerikai kabinet egyes emberei tudtak a készülő eseményekről, és tevékenyen hozzájárultak azok sikeréhez. Gyakorlatilag védtelenül hagyták az Egyesült Államok légterét, robbantásokkal segítették az ikertornyok és a WTC 7-es számú épületének összeomlását. Robotrepülőgépet küldtek a Pentagonba, lelőtték a United Airlines Shanksville-nél lezuhant 93-as járatát, és azóta is éjt nappallá téve csak hazudnak, hazudnak.
Az „inside job”-, azaz a „bennfentes munka”-hívők szerint az, amit az amerikai kormány 9/11-ről állít, a világtörténelem legnagyobb politikai-katonai megtévesztése.
Az első változat hívei számtalan olyan titkosszolgálati jelentésre, az egyiptomi, jordániai, brit, német, francia, sőt tálib szervek figyelmeztető jelzéseire hivatkoznak, amelyek beszámoltak arról, hogy az Al-Kaida amerikai földön valami „nagy dobásra” készül. Érvelésük szerint voltak olyan, az amerikai társszerveknek küldött értesülések is, amelyek kimondottan utasszállító repülőgéppel elkövetett merényletekre hívták fel a figyelmet. A CIA hónapok óta tudott róla, hogy az országba érkezett két szaúdi terrorista, és az FBI-nak is lett volna ideje lekapcsolni a merényletre készülő társaságot, mégsem tettek semmit.
George W. Bush elnök aznapi viselkedése is kételyeket ébreszt az összeesküvés-pártiakban. Hetekkel előtte tudott volt, hogy az államfő szeptember 11-e délelőttjén a floridai Sarasota egyik általános iskoláját keresi fel. Az elnököt, aki a kisiskolásoknak felolvasott egy könyvből, a második repülőgép WTC-be történt becsapódása után egy titkár fülbe súgással értesítette az eseményekről. Bush elgondolkodott, majd tíz percig folytatta a felolvasást.
Minden biztonsági szolgálat tudja, hogy ilyen helyzetben az államfőnek azonnal el kell hagynia azt a helyet, ahol tartózkodik. Az elnököt védő testőröknek semmiféle kommunikációs eszközük nem volt annak kiderítésére, hogy a térségben lévő több száz utasszállító repülőgépből eltérítettek-e egyet is, amely akár célpontjául választhatta volna az iskolát. Később az államfő azt válaszolta az ezt firtató kérdésre: nem akart pánikot kelteni gyors távozásával a gyermekekben és a nevelőkben. Vagy tudta, hogy egyáltalán nincs veszélyben – ez már az összeesküvést gyanítók sejtése.
Aztán ott vannak azok a tőzsdeügyletek, amelyekre – az összeesküvés-elmélet hívei szerint – mind a mai napig nem sikerült elfogadható magyarázatot adni: a merényletet megelőző napokban egyesek a két amerikai légitársaság, amelyek gépei elpusztultak a 9/11-i támadásokban, meredek zuhanására játszottak. Kivételesen nagy összeget tettek erre, és több száz, egyesek szerint a milliárd dollárt is meghaladó hasznot söpörtek be. (A későbbi vizsgálatok azonban nem találtak arra utaló jelet, hogy ezek a tőzsdeműveletek összefüggésben lettek volna a tervezett támadással. Sőt az igazság az, hogy az abban az időszakban uralkodó tőzsdehangulatban sokan játszottak a részvények esésére, és nem csak a légitársaságok részvényei esetén…)
A három felhőkarcoló leomlását feszegető kérdéseket már a merénylet másnapján lehetett hallani szakavatott építészektől: szerintük hihetetlen, hogy baleset következtében ilyen tiszta szabadesésben magukba roskadjanak az épületek. Lehet ilyet látni: ellenőrzött robbantáskor. A két ikertorony egyenként kevesebb mint tíz másodperc alatt rogyott össze, felülről lefelé haladva. Az interneten 125 millióan látták, hogy az öszszeomlás során az alsóbb szinteken robbanásszerű jelenségek voltak láthatók, egyes túlélők az épület összedőlése előtt erős robbanásokat hallottak.
A hivatalos indoklás szerint a repülőgépek égő üzemanyaga megolvasztotta a tartószerkezetet, amely nem bírta el a terhelést. A szakértők szerint a kerozin 900 fokon ég, az acél olvadáspontja viszont 1400 Celsius-fok. Arra van bizonyíték, hogy a tornyok építésénél (1966) költségtakarékosság címén az előírt kilenc centiméteres tűz elleni szigetelés helyett csak egycentist használtak. De a konspiráció hívei szerint még ez sem magyarázza meg a tökéletes szabadesést.
A megtalált fekete doboz
Semmilyen repülő sem csapódott be a WTC 7-es számú épületébe. A majd ötvenemeletes toronyház egyik fele kigyulladt, majd hét óra múlva összedőlt. A világon ez az egyetlen vasbeton felhőkarcoló, amely tűz következtében romba dőlt. Mégpedig ez a toronyház a klasszikus, ellenőrzött robbantást idéző módon hullt magába, az alsó szinteken volt a robbanás, amelyet követően az épület összedőlt. A WTC 7.-ben voltak találhatók a CIA, a tőzsdefelügyelet, a New York-i polgármesteri hivatal irodái, itt őrizték a Wall Street-i kontroll, egyebek közt az elhíresült Enron energetikai cég vizsgálati anyagait. Négyezer akta semmisült meg.
Az összeesküvés-hívők szerint egyértelmű, hogy a New York-i toronyházak ledöntésében szerepet játszott a katonai robbanóanyag, a termit, amelyből nyomokat fedeztek fel a helyszíni porban.
De hát több millió tonnányi törmelékben persze hogy találnak termitet, hiszen az festékekből is származhat! – válaszolják erre a hivatalos verzióban hívők. Az előbbi tábor híveit viszont az is gyanúval tölti el, hogy az acél tartószerkezeteket – mindenféle vizsgálat nélkül – gyorsan eladták kínai és dél-koreai kohóknak.
Ám épp az egyik leginkább gyanús esetnél, a Pentagonba csapódó 77-es járatnál kerültek elő meggyőző bizonyítékok, hogy valóban repülőgép ütközött az amerikai védelmi minisztérium épületének. A falon történő behatolás csekélyke nyoma, a tűz színe mind azt a feltételezést látszott ugyanis először igazolni, hogy rakéta csapódott a Pentagonba. Ám azóta előkerült a környékről egymástól függetlenül nyilatkozó legalább száz tanú, akik repülőgépet láttak szállni. Akiknek ez kevés: megtalálták a 77-es járat fekete dobozát, az utasok maradványait, a repülőgép darabjait.
Az nem lehet, hogy gépvezetésben gyakorlatlan terroristák ilyen bonyolult repülési műveleteket hajtsanak végre – állítja amerikai pilóták egy csoportja. Szimulátorokon képtelenség ilyen manővereket megtanulni, mint a Pentagon eltalálása. Ám van még egy lehetőség: jól képzett pilótákról volt szó.
Összeesküvés-hívők: a Pennsylvaniában lezuhant 93-as járatról sem mondják meg az igazat. Szerintük a gépet az amerikai légierő vadászgépe lőtte le, ezért szóródtak szét annyira a roncsok, és ezért nem volt nagy becsapódási nyom a földön. Egyesek a gép lezuhanásának időpontjában fehér füstöt láttak az égen, ami rakétaindításról árulkodik. A józanul gondolkodók szerint viszont a gépnek és az utasok poggyászának maradványait a szél vitte el esetenként egy mérföldre.
A konspirációt elfogadók szerint a négy, terroristák által eltérített gép zavartalanul szállhatott Amerika felett, és ez annak volt köszönhető, hogy az Egyesült Államok légterében ekkor éppen terrorellenes gyakorlat folyt: pont ezen a napon az amerikai légierő és a polgári repülés összevont szimulációs tesztet hajtott végre. A gyakorlat minden bizonnyal meggyengítette az Egyesült Államok védekezőképességét, mivel számos „eltérített gép” jelent meg a radarképernyőkön, de azt valójában nem tudták, hogy melyik ezek közül „az igazi”. A valóság azonban ennél prózaibb: az Észak-Amerika légterét ellenőrző amerikai parancsnokság (Norad) a volt Szovjetunió területéről érkező vadászbombázó-támadást és annak elhárítását szimulálta (számítógépeken és a valóságban, a levegőben is), de a gyakorlatot azonnal leállították, mihelyt jelentés érkezett az utasszállító gépek eltérítéséről.
Nincs tökéletes konspiráció
Figyelmen kívül hagynak még egy fontos dolgot az öszszeesküvést sugalló kérdések. Az emberi tényezőt. Hiszen százak kellettek volna a felmerült technikai jellegű problémák megoldására. Ráadásul olyan különböző szakmákból, mint a politikában, adminisztrációban dolgozók, tőzsdei, gazdasági guruk, aztán ott van a katonai technológia alkalmazása, amelyhez – jól koordinált összeesküvés esetén – robbantásügyi specialisták, pilóták kellettek, és mindehhez még a megfelelő médiatálalást is meg kellett volna szervezni. Egy több száz összeesküvőből álló csapat, amelynek tíz év alatt egyetlen tagjában sem kerekedik felül a lelkiismeret, és nem kezd el beszélni.
Ez az, ami kizárt.
Mert ha a gépezetből csupán egy kis csavar elkezd „kilazulni”, akkor az egész „összeesküvést” fel lehet göngyölíteni. Ám ez nem történt meg.
Az összeesküvés-hívők erre azt felelik, hogy csak egy maroknyi ember látta át, mire megy ki a játék, a többi parancsra végezte a munkáját. De tíz év alatt senkinek sem jutott eszébe, hogy talán mégsem volt helyénvaló termitet elhelyezni a WTC épületének sok-sok emeletén? A két torony együtt vagy 220 emelet volt, ez igencsak aprólékos munka lett volna, amit nem lehet mindenki szeme láttára elvégezni.
Hogy áll jelenleg az összeesküvés-pártiak és az illúziórombolók összecsapása? Most, a tizedik évforduló kapcsán a fősodor médiában, a jelentős tévétársaságok műsoraiban, a nagy világlapok hasábjain egyre többször előfordulnak olyan műsorok, amelyek teret adnak azoknak a kérdéseknek is, amelyekre nem sikerült megnyugtató választ adni. Az utóbbi napokban például egy római közszolgálati csatornán fejtette ki fenntartásait egy olasz újságíró, és egy francia magántévé is hosszú riportfilmben foglalta össze az Igazságmozgalom verzióját.
Ettől azonban az elméletek elméletek maradnak. A tények pedig tények – bármennyire szűkösen mérik ezeket a mai napig is a titkok gazdái.
origo.hu
Ezt üzenték Magyar Péternek az emberek
