A francia gazdasági havilap, az Alternatives Economiques több cikkben is vizsgálta az elmúlt hónapok során, hogy mikor, melyik országban hogyan alakultak a pénzügyi szektorban a jövedelmek. Az egyik érdekes megállapítása az volt, hogy Franciaországban 1980 után, vagyis a bankszektor liberalizálását követően a pénzügyi szektorban a fizetések folyamatosan nőttek a gazdaság egészéhez képest, és 2010-re a pénzügyi szférában dolgozók bruttó fizetése már 70 százalékkal volt magasabb, mint az összes többi ágazatban dolgozók fizetése. A pénzügyi szektor tehát az állami ellenőrzés lazulását nagyon eredményesen tudta az ott dolgozók bérének emelésére fordítani – nyilván a bankok és a biztosítók kimagasló nyeresége miatt. A másik érdekes megállapítás a lapban az volt, hogy nem feltétlenül abban az országban keresnek a bankárok sokat, ahol jól működik a bankrendszer. Németországban például, ahol a bankrendszer sokkal stabilabb, mint Franciaországban, a pénzügyi ágazatban dolgozók – szemben francia kollégáikkal – éppen hogy kevesebbet keresnek, mint a német feldolgozóiparban foglalkoztatottak.
Nem meglepő ezek után, hogy Magyarországon is a pénzügyi ágazatban még a válság után is jóval magasabbak a jövedelmek, mint a gazdaság többi ágazatában. A KSH adatai szerint 2011 első fél évében „a legjobban fizető gazdasági ág továbbra is a pénzügyi, biztosítási tevékenység volt (480 200 forint), ezt az információ és kommunikáció (394 900 forint), valamint az energiaipar követte (371 200 forint). A legkevesebbet a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (124 900 forint), illetve a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat (145 600 forint) ágakban dolgozók kerestek”.
Az elmúlt húsz év során a közgazdaságtanban uralkodó „hatékony piacok elmélete” azzal indokolta a pénzügyi szféra kiemelkedő jövedelmeit, hogy a pénzügyi piacok egyfelől automatikusan biztosítják a gazdaság egyensúlyát, másfelől megteremtik a gyors gazdasági növekedéshez szükséges pénzügyi forrásokat – és ezt a szolgálatot honorálni kell a jövedelmekkel is. Ezen elmélet szerint az állami beavatkozás csak ront a gazdaság helyzetén, a minél kevésbé szabályozott pénzügyi piacok pedig automatikusan megteremtik a kiegyensúlyozott és stabil növekedés feltételeit. A „hatékony piacok elméletének” követői több közgazdasági Nobel-díjat is besöpörtek az elmúlt évtizedekben, míg az ezt az elméletet briliánsan kritizáló Hyman Mynski nemhogy Nobel-díjat, de más elismerést sem kapott haláláig. Mynski írásai csak 2009 után váltak hirtelen bestsellerré, és kezdték napjaink nagy gazdasági válságát Mynski-pillanatnak nevezni, jelezvén, hogy ekkor igazolódtak be jóslatai arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi piacok valójában nem önszabályozók, és megfelelő állami ellenőrzés nélkül a pénzügyi válságok elkerülhetetlenek.
A világ azonban változik, és ha ez a magyar pénzügyi szektorban dolgozók bérében nem tükröződik is, más jelei már vannak a változásoknak. A pénzügyi piacok mindenható önszabályozásában szinte feltétel nélkül hívő Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetői is kezdték bírálni a pénzügyek reálgazdaság feletti túlhatalmát. Pár nappal ezelőtt jelent meg a világ hírügynökségeinél az hír, amely szerint Mark Allen, az IMF regionális képviselője a lengyel Krynicában rendezett gazdasági fórumon azt mondta: „A bankrendszer akkorára nőtt, hogy az már nem szolgálja se a világ jólétét, se a reálgazdaság növekedését … és ez a trend nem tud folytatódni, a következő évtizedekben vissza fog fordulni, és kisebbé válik a bankrendszer.”
A világ átalakulóban, és sok minden, amit az elmúlt negyven évben közgazdaságtani szentírásként tanítottak a világ nagy egyetemein és üzleti iskoláin, megkérdőjeleződik a válságot követően. Ezek a tanulságok hazánkban is érvényesek. A Mynski-pillanat a válsággal együtt itt is elérkezett.
A szerző közgazdász
origo.hu
Itt vannak a legviccesebb mémek Magyar Péter legújabb akciójáról
