Indiai keresztapák

Őrizetbe vették a szicíliai keresztapa indiai reinkarnációját, Dzsanardana Reddyt, a déli Karnataka állam „királycsinálóját”. A bellaryi főhadiszálláson lefoglalt egymillió dollár, megszámlálhatatlan aranyrúd és több ezer oldalnyi terhelő dokumentum buktatta le végül a központi kormányt is átszövő, és egyre nagyobb társadalmi tiltakozást kiváltó korrupció egyik főszereplőjét.
A Reddy testvérek, Karunakara, Srinivása és Dzsanardana 1998-ban még a nacionalista Bharatija Dzsanata Párt (BJP) aktivistáiként járták a dél-indiai régiót, ám adománygyűjtő önkéntesekből alig egy évtized alatt politikai és gazdasági hadurakká váltak. Eközben a két déli állam, Karnataka és Andhra Pradesh teljes vasércbányászata és -kereskedelme a család kezébe vándorolt. Ami azonban öt éve még csak pletyka volt, mára beigazolódott: az illegális bányászat valóban létezik, és India lassan belefullad a korrupcióba. Noha Reddy – fényűző villájának falai és temérdek szolgája között – következetesen tagadta, hogy kiskirály lenne, a tőle egyre elhatárolódó kormány két éve mégis nyíltan a helyi illegális bányászat vizsgálatára nevezte ki Santosh Hedge ombudsmant. A legfelsőbb bíróság egykori bírája megállapította, a Reddy család legkevesebb 3,5 milliárd dollárnyi adóbevételtől fosztotta meg az államot, ám ez az összeg csupán aprópénz a telekommunikációs cégek állami pályázatain állítólag elcsalt 39 milliárd dollárhoz képest. Az indiai központi nyomozóiroda vizsgálata kiderítette, hogy a karnatakai maffia összesen hat külföldi cégen keresztül bonyolította üzleteit a vasérc legnagyobb felvevőpiacának számító Kínával. Hedge júliusi jelentése szerint – mely várhatóan sok más letartóztatás alapjául szolgál a közeljövőben – Dzsanardana Reddy láthatatlanná vált az állam számára, teljesen kibújva az adófizetés alól, Karnataka Bellary körzete pedig „önálló köztársasággá vált, gyakorlatilag független Indiától”. Reddyék 2008-ban már magánál a BJP-nél is hatalmasabbak voltak; egy adóreform terve miatt Dzsanardana majdnem megdöntötte saját kormányát, ahol testvéreivel együtt fontos miniszteri posztokat töltött be. A BJP vezető politikusai végül megszakították a kínossá váló barátságot – a múlt heti rajtaütést megelőző napon ki is zárták a kabinetből a testvéreket.
Indiában az üzleti és a politikai szektor káros összefonódása miatt a befolyásos személyek maguk is olyan „sokoldalúak”, mint névjegykártyáik, amelyeknek egyik felét politikusi, a másikat üzletemberi identitásuknak tartják fenn. A kapcsolatok nélküli vállalatoknak nincs helyük a piacon, de a patronázsrendszer miatt rengeteg veszteséges céget áraz túl a tőzsde, s a pályázatokon milliárdok tűnnek el. A korrupció a kormányzó Kongresszus Párt hatalmát is veszélyezteti; a miniszterelnököt néhány hónappal ezelőtt éppen a társadalmi válságot elmélyítő BJP szólította fel az ENSZ korrupció elleni egyezményének ratifikálására. Jobb későn, mint soha, remélheti most mindenesetre Manmohan Szingh kormányfő, aki – megrémülve a 74 éves aktivista, Anna Hazare sikeres mozgalmától – megtette az első lépéseket az elhatalmasodott korrupcióval szemben, immáron olyan politikusokat és üzletembereket is pellengérre állítva, akik eddig teljes védettséget élveztek.