Zsinegre kifeszített mosott ruhák, égetéshez darabolt kábelek jelzik, hogy hajléktalanok költöztek a hajdani Fővárosi Kenyérgyárba. A hiányos tetejű, egykor patinás épület előtt lomgyűjtésből származó asztalok és székek. Egy férfi rendszeresen ballonokkal púpozott babakocsit tologat a Józsefváros szélén, a Százados úton, a közeli benzinkút illemhelyén tölti meg őket vízzel. A hatalmas területen, amelynek legtöbb épületét két éve dózerolták el, méteres gazt zizegtet a szél, szezonja van a parlagfűnek. A hajléktalanok által lakott főépületen kívül megmaradt, Hős utca, Hungária körút sarkán álló pékség egy ideje illemhely és szemétlerakó, elszaporodtak a patkányok is. Lám, már nem hangoztathatjuk tovább, hogy Budapest a kivételes, patkánymentes világvárosok egyike. Mivel a patkányok által terjesztett kórokozó sárgasággal, vese- és májkárosodással, vérzéses kiütésekkel és agyhártyagyulladással járó, gyakran halálos megbetegedést okoz, nemrég – nem tudni, kinek a megbízásából – egy bábolnai szakvállalkozás véralvadást gátló rágcsálóirtó vegyszereket helyezett ki a területre.
Százkét éve az akkor még Kőbányához tartozó Százados úton a főváros azzal a céllal hozta létre a kenyérgyárat, hogy árszabályozó hatást gyakoroljon, egyúttal követendő példát mutasson a közegészség és a köztisztaság szabályainak maximális alkalmazásával a többi sütőiparosnak. Huszonnégy gőzkemencéjében 1927-re évi tízmillió kilogramm kenyeret sütöttek. A lisztraktárakat, a dagasztó-, gyúró- és sütőtermeket, az irodákat és a munkásfürdőt az új tulajdonos 2009-ben lebontatta, a területen pedig ma már minden olyan jelenség megfigyelhető, amely a közegészség és köztisztaság minimális feltételeit sem éri el, csökkentve a környező építmények értékét. Pedig milyen jó lenne egy ekkora terület akár ideiglenes parkolónak is! Miután a közelben található a metró Stadionok megállója, a vidékről s a főváros más részeiről érkezők a Strázsa, az Osztály és a Stróbl Alajos utcában hagyják autójukat – az itt élők nem kis bosszúságára. A Kerepesi út, Hungária körút sarkán épült irodaház föld alatti garázsában csak a legfelső vezetés parkolhat, több száz dolgozójuk a környéken próbál parkolni. Egyébként az önkormányzati figyelem szinte egyetlen látható jele a kerékbilincs.
Ilyen miliőben található a Százados úti művésztelep, amely a kenyérgyár létesítése után másfél évvel Budapest első ilyen telepeként épült, egyben Európa legrégibb folyamatosan működő művésztelepe – akár büszkék is lehetnénk rá. A művésztelep sarkán szelektív hulladékgyűjtő konténerekben hajléktalanok guberálnak. A gyakori konténerdöntögetés, üvegcsörömpölés, fémdoboztaposás elsősorban azok számára bosszantó, akik babakocsit tolva róják köreiket a Kerepesi út, Hungária körút, Kerepesi temető által behatárolt területen. Az itt épült Ciprus lakópark 426 lakásába többnyire vidéki fiatalok, házaspárok költöztek be.
A művésztelep terveit Wossala Sándor készítette. Tizenöt földszintes ház épült huszonnyolc műteremmel az akkori Budapest peremén. 1912-ben Budapesten 132 festőművészt és 55 szobrászt tartottak nyilván, de az önálló, saját műterem építésének, fenntartásának lehetősége csak keveseknek adatott meg.
A század eleji műteremhiány enyhítésére 1909-ben fiatal szobrászok egy csoportja a fővároshoz fordult segítségért. Bárczy István polgármester közbenjárására hamarosan a laktanyák és káposztaföldek, a kenyérgyár, valamint a Százados úti szociális kislakásos telep közvetlen szomszédságában, a város akkori szélén jelöltek ki egy területet a művésztelep felépítésére. Egyébként a Vasárnapi Újság tudósítója nem is érti, „hogy mért éppen a legsivárabb helyére került a fővárosnak, midőn bőségesen vannak villanyoson könnyen megközelíthető festői erdőségei is”.
Ezerkilencszáztizenegyben már el is foglalták a szobrászok és festők a 28 műtermes területet. A telep első generációjának színes összetétele a későbbiekben is jellemző maradt: az első lakók között volt Kisfaludi Stróbl Zsigmond, a királyi portrészobrász, monumentális köztéri szobrok alkotója, az akadémista-realista Kallós Ede, a Gödöllőn és Rómában is dolgozó Sidló Ferenc. De velük párhuzamosan itt alkotott az avantgárdhoz finom, art decós képeivel csatlakozó Kádár Béla és a Nyolcak két alapítója, Czigány Dezső és Pór Bertalan is. Egyébként egy neves magyar galéria időnként telepi bejárásokat szervez a művészetpártoló közönségnek.
A művésztelep kerítése tövében ma hajléktalanok hűsölnek, az ülőhelyül szolgáló betonalapzatot védekezésképpen több helyütt szurokkal leöntötte valaki. A Megmentesreerdemes.hu blogon így írt a benti viszonyokról egy arra sétáló ember: „Amúgy nem értem. A művészek, akik ott laknak, vagy nagyon öregek, vagy batynak a környezetükre. Pár házacska szépen rendben van, a kertet is takarítják körülötte, de úgy nagy egészében mintha köztulajdon lenne, és a kedves művészeknek nem lenne ígényük arra, hogy rendezett helyen éljenek. Miért, talán az alkotás közepette nincs idő egy kis testmozgás jellegű gereblyézésre?”
A kenyérgyár és környéke meleg időben vizeletszagtól bűzlik, a benzinkút és a szőnyegáruház közötti rész illegális éjszakai szálláshely, a fák és bokrok alján milliónyi szemét. Egy régi hír jut eszembe: tíz éve jelentette be a brazil világváros vezetése, hogy eperillattal semlegesítik a vizeletszagot a Rio de Janeiró-i tereken, az emberek nagy része ugyanis Rio parkjaiban és terein könnyít magán. Az USA-ból rendeltek eperillatú parfümöt, amelyet Rio 850 részén permeteztek szét. Vajon a józsefvárosi illetékesek kedvelik-e az eperillatot? Mindenesetre a józsefvárosi önkormányzat szerint a fővárosi hajléktalanprobléma 70-80 százalékban a kerületre koncentrálódik, négy-öt ezren élnek itt, tevékenységük következtében a városrész fejlődése is lelassulhat, ezért szeptember 25-én népszavazást tartanak, a lakosok felhatalmazását kérik a hathatós intézkedésekhez.
A Kerepesdűlőben tett utazás során érdemes a művésztelep Stróbl Alajos utcán végigfutó szakaszán rövid sétát tenni. A Magyar Képzőművészeti Egyetem kollégiuma mellett fél labdarúgó-pályányi szemetesgödör van, amelyet vaskerítés véd az utcafrontról érkezőktől. Korábban itt is hajléktalanok éltek, válogatták a kukákból kiszedett szemetet, tárolták a fémtartalmuktól megszabadított háztartási gépeket, amelyek nyomai a gödör alján fellelhetők. A terület azóta több tulajdonos kezén ment át, a hajléktalanokat innét elzavarták, ma már a bejáratnál egy széken ülő biztonsági őr vigyáz az „értékekre”, mögötte lakókocsi és két kibelezett kalyiba. Először a kollégium portaszolgálatán érdeklődtem a furcsa terület felől. Az egyenruhás fiatalember arról tájékoztatott, hogy a gödrös ingatlan nem az övék. Amikor az asztalán fekvő könyv gerincére vetődött a tekintetem, meghökkenve vettem észre, hogy Jorge Luis Borges esszéit, Az örökkévalóság történetét olvassa. Elmondta, a kötetet egy kollégistától kapta, és mivel bölcsészkart végzett, gyakran olvas latin-amerikai irodalmat is. A kollégiumban járó-kelő egyetemisták azonban minduntalan kizökkentik, ezért arról álmodik, hogy egyszer majd egy olyan gödröt őrizhet, ahová a kutya sem jár…
origo.hu
Orbán Viktor képet közölt Salvinivel való találkozójáról
