Van egy hely, ahol mindennap bealkonyul a Nyugatnak: a kaliforniai tengerpart. „Ez a világ és a nyugati civilizáció széle” – énekelte tizenkét éve maga a Red Hot Chili Peppers is a Californicationben a helyről, ahol minden elkezdődött. Ott, a csendes-óceáni tengerpart legjólétibb szakaszán, Los Angeles pálmafás sétányain alapította meg pár fékezhetetlen kölyök a bandát, amely három évtized alatt a világ egyik legismertebb rockzenekara lett. Az óceánparti Venice Beach. A beatkorszak óta zsenik és őrültek, művészek és bűvészek, kondis fickók és drogos selejtek és a belőlük élő kreatív és egyéb iparágak fészke az örökké tűző nap alatt. Ezt a bolondos világot élte és énekelte meg az 1984-es debütáló lemeztől kezdve a Red Hot Chili is. Sőt. A nyolcvanas években talán a fenti típusok mindegyike volt egyszerre. Amit akkoriban műveltek, fedje jótékony homály – talán már ők sem emlékeznek mindenre … A zene viszont megmaradt: pattogós funk, punk és rap került a hiperaktív rockerek koktéljába.
A zenekar magja Anthony Kiedis énekes és Flea, a világ egyik legjobb basszusgitárosa. Elválaszthatatlan, jón és rosszon már rég túl lévő barátok és zenésztársak. A klasszikus felállás Chad Smith dobossal és a Krisztus-képű John Frusciante gitárossal állt össze 1989-ben, egy lemez kivételével így voltak együtt egészen 2009-ig. Az 1991-es Blood Sugar Sex Magik és az 1999-es Californication lemezek máig a rockzene monolitjai, amelyeken a lassan beérő zenekar saját gyökereit ötvözte az alternatív és a klasszikus rockkal, Kiedis pedig megtanult énekelni. Az Under The Bridge-t, a Give It Awayt, az Ot-herside-ot nem kell senkinek sem bemutatni: a három évtized alatt összerakott slágerek ma is ömlenek a rádióból. A kétezres évek egy folyamatosan elcsendesedő, megbékélő (kijózanodó) zenekar képét mutatták, most pedig – öt év szünet után – egy új gitárossal, Josh Klinghofferrel itt az I’m With You.
Az első sláger, az Adventures of Rain Dance Maggie klipje visszatér a gyökerekhez: egy Venice Beach-i háztetőn játszanak a meglepett korzózóknak a naplementében. Tökéletes összefoglalója ez a zenekar életútjának. Az I’m With You ugyanis sajnos nem több, mint a Red Hot Chili halovány másodvirágzásának lenyomata: a gitárzseni Frusciante nélkül, az új gitáros hangszerének háttérbe szorításával tapogatóznak új utakon a régi ízek mellett. Jobbára hiányzik a zene sava-borsa, az átütő erő. A nyitó Monarchy of Roses még izgalmas grunge-os kavargással kezdődik, hogy lötyögős diszkórockra váltson. A Factory of Faith, az Ethiopia, a Look Around funk-rock, a Brendan’s Death Song mély ballada egy barát eltávozásáról, de a Goodbye Hooray végre felnő a klasszikus energiabombákhoz. A Happiness Loves Company zongorás klimpírozással lep meg, a Police Station egy nagy ívű rockhimnusz. A Did I Let You Know és végül a Dance Dance Dance egyszerű popszámok a popot egykor felkavaró fiúktól, akik immár az ötvenhez közelednek. Ha már nem idézik is fel a régi nagyságot, de mindenen túl, az óceánhoz közeledve üzenik a világnak: I’m With You, azaz veletek vagyok.
(Red Hot Chili Peppers: I’m With You. Warner, 2011.)
origo.hu
A nevelőket és a rendészeket terrorizálták a fiatal elítéltek egy javítóintézetben
