Meglovasítva

Két lova után kutat nyár eleje óta egy törökbálinti gazda. A rendőrség nyomoz, egyelőre eredmény nélkül. Egy nyomot követve Bagon kötöttünk ki, ahol ugyan az állatokat nem leltük meg, de néhány tapasztalattal gazdagabbak lettünk.

György Zsombor
2011. 09. 19. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aznap este, amikor mindkét lovát ellopták, Pálffy Dezső épp nem aludt a tanyáján. Bement újbudai garzonjába, mivel kora reggel várta az orvos kontrollra. Gyomorrákkal operálták, aminek tíz éve már, de ilyen komoly betegség után nem elég a kímélő étrend – alaposan oda kell figyelni az egészségre.
Az egykori villanyszerelő, miután leszázalékolták, kiköltözött törökbálinti hobbitelkére, elege lett a nagyvárosból. Fejlesztgette a kis faházat, ólakat, nyúlketreceket épített, szép lassan állatokkal népesítette be a kertet. Az egyik kispulykát mindig magával vitte a telek végébe, ahol zöldségeket termeszt. Úgy megszokták egymás társaságát, hogy a közben nagyra nőtt fehér madár azóta is árnyékként követi gazdáját, akárcsak egy hűséges házőrző.
Amikor a tanyasi életvitelt választotta, Pálffy Dezső tisztában volt azzal, hogy ezentúl csak ennek élhet. Betegségéből úgy-ahogy felépülve abban bízott, hogy a friss levegőn új erőre kap, no meg a saját kertjében megtermelt zöldség, gyümölcs, az igazi házi koszt is csak javára válhat. Tudta, hogy ezentúl nem mehet el napokra nyaralni vagy rokonlátogatóba, hisz a jószág enni kér. Azt azonban nem hitte volna, hogy egyetlen éjszakára sem maradhat távol. Márpedig június 6-án csak beült régi Fiatjába, s a Tétényi-fennsíkról bekocsizott a városba. Mire az orvostól másnap visszatért, kapuján levágva találta a lakatot, két lovának meg nyomát sem lelte. Más nem kellett a tolvajoknak: a kecskékhez, szárnyasokhoz meg a házhoz nem nyúltak.
Pálffy Dezső falusias környezetben nőtt föl, ezért sem bírta a panelt. Gyerekkora óta pónilovat szeretett volna hobbiból, több kecskével sikeresen boldogult, az újabb négylábúval sem lehet probléma, gondolta. Tartott egy almásderes kancát, amelyiket eredeti gazdái vágásra szántak, de aztán Pálffy úr hozzájutott, még mielőtt a közeli lótelepről kivitték volna Olaszországba kolbásznak. Az állat gyakran legelészett a tanyával szemközti mezőn, ott, ahová lakóparkot tervez egy beruházó. Tart is attól a gazda, hogy az új szomszédok nem tűrik majd meg a baromfiudvar szagát, meg hogy a kecskék felugrálnak autójukra. De hát akkor is ő volt itt előbb, meg az sem biztos, hogy az építkezésből egyáltalán bármi lesz.
Az almásderes kanca vemhes lett, sárgásbarna, pontosabban vércsederes csikója született, őt cserélte el később Pálffy Dezső a régóta vágyott pónira. Az interneten feladott hirdetés után Bagról érdeklődtek, a cserében érdekelt Kanalas Ervin ötödmagával futott be a megbeszélt időpontban. Szerződés köttetett, a bagiak pónija Törökbálintra, a törökbálinti csikó meg Dányba került, merthogy Kanalas úr rögvest túl is adott rajta száztízezer forintért.
Ezt már ő maga meséli Bagon, a cigánysor elején álló háza kapujában. A bajuszos lovászember a helyi kisebbségi önkormányzat vezetője. Saját szavai szerint korábban építési vállalkozó volt, most meg lókupec. A férfit a rendőrök is felkeresték a lopás ügyében, de nem ingerült emiatt, állítja, nincs mit titkolnia. Körülöttünk gyerekek rohangálnak, egy harmincasforma férfi meg kannával a kezében odaszól, hogy megy benzinért. Húsz ló, harminc disznó él az udvarban, ezeket az állatokat adja-veszi, előbbieket néha falunapokra viszi, de azt mondja, nem megy jól a bolt.
A Liget utcában nincs aszfalt, az autó kereke pörgött a homokban, mintha kis sivatagon keltünk volna át. Kanalas úr szerint le akarták burkolni az utcát, de valahogy sosem volt rá pénz. A nyomor számos jele jól látható – a kiúté nem. A környékbeli földek néhány nagybirtokos kezében vannak, nehéz bérelhető területhez jutni. Meg persze azt meg is kellene művelni, s megvárni, mire a magból termés lesz. Egy utcával kijjebb kisbusszal járőröznek a rendőrök, néhány autót szirénájuk vijjogtatásával leállítanak, ellenőriznek.
Mi maradunk a ház előtt, az egyik asszony hozza a szerződés eredeti példányát, rajta mindkét fél meg a tanúk aláírásával. Utóbbiak egyike Rafael István – ezen a néven adtak fel Mezőtúrról internetes hirdetést, amelyben hasonló almásderes lovat kínáltak, mint amilyet Pálffy Dezsőtől loptak el. Emiatt került igazából képbe Kanalas úr is, aki azonban visszakérdez: ha el akarna lopni két lovat, vajon úgy tenné, hogy előtte (a szerződés kötésekor) megadja az öszszes adatát a károsultnak?


Bag nincs messze Gyöngyöspatától, mondja a település polgárőrségének egyik hölgy tagja, de nem a földrajzi közelségre gondol. A hétvégi házakat mind feltörik, néha úgy, ahogy van, el is bontják. Való igaz: Gyöngyöspatán is a Kecskekőnek nevezett hegyoldalban lévő kiskertek, házikók kifosztásával kezdett igazán éleződni az etnikai feszültség. S tény az is, Bag az elmúlt tíz évben már többször bekerült a híradókba a csetepaték miatt. Főleg kiskorúakat küldenek lopni, folytatja a polgárőr asszony, hiszen tudják, a rendőrség velük szemben tehetetlen. A polgárőrség meg tudott akadályozni pár betörést: amikor megjelent, elfutottak a tettesek. De minden víkendház mellé nem tudnak odaállni, ráadásul semmivel sincs több jogosultságuk eljárni, mint bármely állampolgárnak. Mostanában a vízórákat lopják, több ezer forintot ér darabjuk. Ám nem is a pótlásuk okoz gondot, hanem az, hogy miután kivágják, a csőből ömleni kezd a víz. Előfordult az is, hogy kővel, téglával dobáltak meg járókelőket. Általában nem a régen itt élő cigányokkal van a baj, hanem az idegenekkel, akik csak átjárnak ide, állítja az asszony.
Kanalas Ervin nem cáfolja a polgárőr szavait, elismeri, hogy cigány fiatalok gyakran randalíroznak, lopnak s betörnek. Szerinte ennek ellenére alapvetően jó a viszony romák és nem romák között, csak az nincs megszervezve, hogyan fékezzék meg a rendbontókat. Szerinte a tekintélyes cigány emberek szava többet ér körükben, a parasztokra (értsd: nem cigányokra) úgysem hallgatnak. Ezért is lenne jó, ha a polgárőrség és a rendőrség soraiban is lennének cigányok.


Pálffy Dezső, a gazda szerint régen pontot tehettek volna az ügy végére, ha a rendőrség teszi a dolgát. Több tárgyat is talált a lopás után elszórva, például egy lemerült napelemes lámpát, kérte is a helyszínelőket, hogy vegyenek róla ujjlenyomatot, de azt mondták, nem lehet. Emlékszik, Kanalas és Rafael bemutatkozott neki, a három másik viszont nem, pedig Pállfy Dezső úgy véli, egyikük itt élhet a környéken, többször látta errefelé. A gazdának többször is volt konfliktusa tolvajokkal, vittek el termést, kisállatot a kertből. Egyszer tetten érte őket, menekülőre fogták, de miközben majdnem elsodorták Zsigulijukkal, ő husánggal betörte a hátsó üvegüket. Erre megálltak, kiszálltak, s fordult a kocka, Pálffy úr volt kénytelen megiramodni. Bezárkózott a házába, amelyet téglával kezdtek dobálni, aztán odébbálltak. Itt zajlik mindez, a különben jómódú Törökbálinton, pár kilométerre Budapest határától.


A Tétényi-fennsík körülbelül harmada – beleértve Pálffy úr kis birtokát is – tartozik a Budaörsi Rendőrkapitánysághoz. A környék túlnyomó része erdős-bokros terület, így itt „bűncselekmény szinte nem vagy csak igen csekély számban fordul elő” – tudom meg Kovács Viktóriától, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől. A százados írásos tájékoztatásából ugyanakkor kiderül: a Budaörsi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya nyomozást folytat nagyobb értékre elkövetett lopás bűntett megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. „A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint 2011. június 6-án 21.30 és 2011. június 7-én 7 óra közötti időben ismeretlen elkövető egy Törökbálint külterületén lévő tanyáról eltulajdonított 1 db pónikancát és 1 db anyakancát. A lopással okozott kár: 500 000 Ft. Az ügyben több tanút hallgattak ki a nyomozók, illetve egyéb nyomozati cselekmények végrehajtása van folyamatban.” A szóvivő a Pálffy Dezső által megnevezett személy esetleges priuszáról adatvédelmi és személyiségi okokra hivatkozva semmit sem árul el, amit azzal indokol, hogy az illető a „konkrét eljárásban nem gyanúsítottként szerepel”.


A tanya tulajdonosát nem hagyta nyugodni a mezőtúri szál. Főleg, hogy szerinte a tolvajok a hajfestékhez hasonló anyaggal be tudják színezni az ellopott állatokat, sörényüket levághatják, s bódító szerekkel megváltoztathatják viselkedésüket. Olyan ez, mondja, mint amikor a lopott autókat átalakítják. Rendőri kísérettel meg is nézte Mezőtúron az interneten eredetigazolás nélkül hirdetett állatot, de nem tudott a közelébe menni, mert vadul viselkedett. Színre megegyezett, de sörénye rövidebb volt, nem biztos abban, hogy a saját kancáját látta.
A mezőtúri polgárőr-egyesület elnökétől az itteni állítólagos lóátalakító és -kereskedő „központról” érdeklődünk. Fejes Bálint sejti, melyik házról lehet szó, de nincs konkrét információja, ők nem kutakodhatnak. Tud arról, hogy láttak ott egy almásderes lovat, amelyik nem teljesen olyan volt, mint amilyet keresnek, de hogy mi lett vele, arról őket senki sem tájékoztatta.


Pálffy Dezső ötvennyolc éves, két gyermeke van, de egyedül él. Éppen nyulat vág, szinte csak azt eszi, amit a tanya biztosít számára. Attól tart, sántikáló kancája is erre a sorsra jutott valahol. Az ólból kismalac néz ránk, lábunk alatt kicsi pulykák rohangálnak. És ugye pónija is volt, fél napig. Ameddig bír dolgozni, itt marad, nem adja fel a birtokot. Kifelé menet még egyszer körbenézek. Nincs kolbászból a kerítés.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.