Bibó István az idén lenne százéves. Az eklektikus gondolkodó nemcsak hogy ötvözte egymással a népiek harmadik útját, a keresztény erkölcs elvárását és a szövetkezeti szocializmus elvét, hanem egyszerre volt politikai gondolkodó, közigazgatási szakember, sőt egy egész nemzet politikai terapeutája. A politikai skizofréniák, a történelmi kisiklások és a társadalmi ellentétek eredőinek kutatásáról ismert Bibónak köszönhetjük az olyan – máig használhatónak bizonyuló – fogalmakat, mint a „túlfeszített lényeglátó” és a „hamis realista”, valamint „a zsákutcás történelmi fejlődés” és az „eltorzult magyar alkat” kifejezését. A „kisállami nyomorúság” politikai pszichológusának tartott szerző a társadalmi hisztériák diagnózisában, ha nem is tévedhetetlennek, de időtállónak bizonyult.
Bibó életművének központi problémája nem más volt, állítja Kovács Gábor eszmetörténész (MTA Filozófiai Intézet), mint a félelem, amely áthatja a történelmi fejlődést, és főszerepet játszik a társadalmak politikai döntéseiben. A Bibó István Szellemi Műhely tagjaként írott Bibó-monográfiájában olvasható, hogy Bibó egyedül a demokráciát tartotta olyan intézménynek, amely hatékonyan képes eloszlatni a felesleges félelmeket. Ám nem a demokrácia intézményrendszerét tartotta a legfontosabbnak, hanem a demokratikus kultúra elsajátítását. Csizmadia Ervin politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője szerint a hol előkerülő, hol feledésbe merülő bibói életmű kialakult toposzai helyett újra kellene értelmeznünk írásait. Erre szólított fel nemrég megjelent írásában is, amelyben kifejti, hogy ha Bibó szellemében akarunk eljárni, akkor egyrészt meg kell tanulnunk együtt élni a démonainkkal, másrészt nem szabad soha megelégednünk az elért eredményekkel. Példaként hozza a sokat idézett bibói axiómát, vagyis hogy „demokrata az, aki nem fél”. Azt azonban kevesen tudják, hogy az idézet egész pontosan így szól: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”
Bibó megértését nehezíti, hogy komplex eszmerendszerében számos ideológiát ötvözött. Kovács szerint a legerősebb, döntő hatást barátja, Erdei Ferenc gyakorolta rá, így kezdetben a népiek felé orientálódott. Ennek bizonyítéka volt, hogy 1937 októberében részt vett a Márciusi Front programnyilatkozatának megszövegezésében. Majd 1945 tavaszán a népiek eszméit képviselő Nemzeti Parasztpárt tagjaként látott el egyszerre államigazgatási és elemzői tevékenységet. 1945 márciusától 1947 júliusáig ugyanis Erdei felkérésére a Belügyminisztérium közigazgatási osztályát vezette, másrészt ekkor írta legjelentősebb, máig ható szövegeit. A legenda szerint sírkövére is ezt vésette volna: „Bibó István, élt 1945–1947 között.” Az 1945 októberében megjelent A magyar demokrácia válsága óriási vitát kavart, hiszen Bibó a belpolitikai helyzet világháború utáni átrendeződését korrigálandó forradalomként írta le. Az 1946-os A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című írásában régiónk történelmi és politikai problémáit világította meg, méghozzá a szabadság hiányának szemszögéből. Itt fogalmazta meg először híressé vált gondolatait: „Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azzá válni.” Ugyanitt állapította meg, hogy „Közép- és Kelet-Európa politikai életére a politikusnak egy sajátos típusa vált jellemzővé: a hamis realista típusa”. Vagyis a rossz kompromisszumokat kötő vezetőé. Az 1948-ban született Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című írásában Magyarország évszázados lemaradását állapította meg. „A társadalomfejlődésnek a szabadság kis köreire felépített és a szabadság felé haladó jellege nyugatról keletre haladva csökken” – írta. Az ugyanekkor írott Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című művében végül őszintén számot vetett az antiszemitizmus okaival és tovább élő jelenségével.
Bibó munkásságának legitimációját nemcsak írásainak tudományos értéke, hanem a szerző erkölcsi magatartása is megerősítette. Ennek legjellemzőbb bizonyítéka 1956-os helytállása volt. Miután 1956. október 30-án részt vett a Nemzeti Parasztpárt újjászervezésében, november 3-án a párt politikusaként a harmadik, koalíciós Nagy Imre-kormány egyik államminisztere lett. Bibó a szovjet offenzíva megindulásakor szándékosan a Parlamentben maradt, ott tartózkodott 1956. november 4. és 6. között. Ekkor kiáltványban szólította fel az országot, hogy „megszálló hadsereget vagy az általa felállított bábkormányt törvényesnek ne tekintse”. Majd a követségeken keresztül fordult a nagyhatalmakhoz és az ENSZ-hez. Bibót 1957 májusában letartóztatták, és 1958 augusztusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulásától 1971-es nyugdíjazásáig a KSH könyvtárának beszerzési osztályán helyezkedett el, 1979-ben bekövetkezett haláláig külföldön jelentette meg írásait. Soha semmilyen alkalommal nem alkudott meg a Kádár-rezsimmel.
Jelezve az életműnek a másként gondolkodók részéről történő széles körű elfogadottságát, Bibó temetésén Kenedi János és Illyés Gyula mondott beszédet. A rá következő évben megjelent a kétkötetes „félszamizdat” Bibó-emlékkönyv, amely ezerkétszáz oldalon 76 írást vonultatott fel. A szerkesztőbizottság tagja volt többek között Csoóri Sándor, Donáth Ferenc, Göncz Árpád, Kenedi János és Kis János. A Bibó-emlékkönyvből végül kihagyták Krassó Györgyöt, a kötetről a pártnak jelentést író Huszár Tibor viszont maradhatott. A Bibó-felejtés után ettől kezdve valóságos Bibó-reneszánsz kezdődött, amelynek csúcsa az 1989-es rendszerváltás volt – mondja Csizmadia. Mindennek okát Bibó értelmezésének sokféleségében és az életműnek a diktatúra alatt közös minimumként való elfogadhatóságában jelöli meg. Hozzáteszi azonban, hogy a rendszerváltás összességében mégsem a bibói formulák szerint történt, hiszen irányított forradalom helyett „megegyezéses forradalom” zajlott a Kádár-rendszer felemás lezárásakor.
Bibó István szellemi örökségéről szól az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: szombat 10.30, vasárnap 13.30, szerda 16.05 és csütörtök 11.30.
origo.hu
Több furcsaság derült ki Magyar Péter egyik diákhiteles szerződéséről
