Régóta tudjuk, hogy Cannes szeret királycsináló szerepben tetszelegni, bár amikor a szerzői filmek javát évről évre a franciák mutatják be, könnyű a nívós mezőnyből egy-egy fekete lovat reflektorfénybe helyezni, s a nagy epigonok mellett-előtt kitüntetni. Ez történt például Quentin Tarantino zsűrielnöksége idején a dél-koreai Oldboyjal, amely a cannes-i zsűri nagydíjával egy időben vált sokat idézett klasszikussá. S mintha erre lenne predesztinálva a Drive – Gázt! is, amely a legjobb rendezés díjával, valamint hozsannázó kritikákkal s nem leplezett becsvággyal hódítaná meg a világot. A dán rendező, Nicolas Winding Refn nem is mozog idegenül a kultuszgyáros szerepében: Elátkozott város című filmje Mads Mikkelsennel akkora sikert aratott, hogy utóbb trilógiává nőtte ki magát, Bronson című börtönfilmje pedig teljesen bizarr módon írta felül a téma addigi játékszabályait. Refn amerikai bemutatkozása nem is sikerülhetett volna látványosabbra: bár a Drive forgatókönyvét szokásával ellentétben ezúttal nem ő írta, kézjegye egyértelműen látható a végeredményen.
A történet főszereplője egy kaszkadőr, aki zseniális vezetői képességét éjszakánként alkalmi bűnügyek szolgálatába is állítja. Az egyszemélyes vállalkozás a filmekből jól ismerhető módon akkor válik veszélyessé, amikor az érzelmek kezdik befolyásolni a rendíthetetlen és rezignált protagonistát. A szomszéd hölgy és gyereke közel férkőzik a magányos férfi szívéhez, így még a börtönből szabaduló férjen is segítene a kedvükért. Tökéletes bűntény viszont filmenként is maximum egyszer esik meg, így sejthető, hogy a jól előkészített tervbe előbb-utóbb hiba csúszik.
A Drive – Gázt! címével ellentétben kevéssé törődik a vezetéssel és az autókkal, így a szükségesnél nincs is jobban hangsúlyozva a műhelycselekményszál, sokkal inkább az emberi kapcsolatokon, valamint a főhősben végbemenő lelki változásokon van a hangsúly. Ez pedig nem sikerülhetett volna Ryan Gosling nélkül, aki szép csendben korunk egyik legnagyobb hollywoodi színészévé nőtte ki magát. Rétegzett alakítása hol terminátorosan minimalista, hol pedig a film noirokat idéző módon teátrálisan robban ki belőle a düh, ami sokkoló jelenetek sorával, de még inkább váratlanságukkal döbbenti meg a nézőt. Utóbbi Gosling alakításának köszönhetően, ha értelmet nem is, de magyarázatot mindenképp nyer. A Drive – Gázt! mindazonáltal túl direkte vágyik a kultstátusi szerepre: a filmes referenciák, a cselekményszervezés, a történetmesélés módja, a vizualitás mind-mind erre irányulnak. Pedig a kult minősítés kiosztását még mindig jobb és szerencsésebb a nézőre bízni.
(Drive – Gázt! – színes, feliratos amerikai film, 100 perc, 2011. Rendező: Nicolas Winding Refn. Forgalmazó: Fórum Film Hungary.)
origo.hu
Baloldali ámokfutás Újpesten
