A WikiLeaks-anyagok között a budapesti amerikai nagykövetség keltezésével 69 távirat található 2006-ból. Azért csak ennyi, mert március 14. előttről nincsenek táviratok, s a nyilvánosságra hozottak közül rengeteg hiányzik. Március 14-én a sorszámozás 541-gyel kezdődik, és a 2006-os utolsó, december 29-én keltezett távirat a 2531. Ez azt jelenti, hogy ha hitelesnek fogadjuk el a dokumentumokat és a rajtuk szereplő sorszámokat, akkor 2006-ból mintegy 1900-at nem ismerhetünk, azaz a valószínűsíthetően keletkezett táviratok háromnegyedét. Ezt azért érdemes tisztázni, mert a dokumentumokból levonható következtetések csak az amerikaiak vélekedések negyedére támaszkodhatnak, ami ugyanakkor statisztikailag már jelentős mintának nevezhető.
A táviratokban keresve az események főszereplőinek említési gyakorisága nem meglepő: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nevét 262-szer, Orbán Viktort, a Fidesz elnökéét 215-ször, míg Kóka János gazdasági miniszterét 39-szer említik, Kósa Lajost 33-szor, Göncz Kingát 29-szer, Sólyom Lászlót 28-szor, Dávid Ibolyát szintén 28-szor, Kiss Pétert pedig 25-ször. Ami a pártokat illeti, a Fidesszel 681-szer, az MSZP-vel 425-ször (a szocialisták kifejezéssel 33-szor), az SZDSZ-szel 228-szor, az MDF-fel 157-szer, a MIÉP-pel 16-szor, míg a Jobbikkal 5-ször találkozhatunk 2006-ban. A korszakkal idehaza asszociált szavak közül a felvétel (mármint az öszödi) 14-szer szerepel, a szélsőjobb 14, a szélsőséges 5, a demonstráció 26, a rendőrség 28, míg a korrupció mindössze 7 alkalommal. A roma szót ellenben 190-szer említik, teljes összhangban a budapesti amerikai nagykövetség korabeli nyilvános politikájával, rendezvényeivel, meghívóival, amelyeknek valóban aránytalanul nagy része foglalkozik a hazai cigánysággal.
A dokumentumokban azonban nemcsak az a fontos, hogy mi található meg bennünk, hanem az is, ami nem vagy kevésszer, láthatóan nem hangsúlyosan. 2006-ban, az őszödi hazugságbeszéd nyomán korábban nem tapasztalt utcai megmozdulásokra került sor Magyarországon Gyurcsány Ferenc lemondását követelve. Ez a szocialista kormányfő kabinetjének stabilitása, a saját és pártja, valamint az ellenzék politikai jövője szempontjából téma elsősorban az amerikai nagykövetség távirataiban. A megmozdulások kapcsán az erőszak (összesen 24 említés) szinte kizárólag a demonstrálók oldalán merül fel, a rendőrökén nem, de az is beszédes, hogy a hozzáférhető iratanyagban a sebesült szó mindöszsze egyszer szerepel. Rendőri erőszak vagy túlkapás kifejezéssel nem találkozni, s az emberi jogok kifejezés (mindössze két említés, kubai ellenzékiek kapcsán) sem olvasható. A rendőrségi brutalitás kifejezést egyszer találhatjuk meg, akkor is úgy, hogy Németh Zsolt akkori külügyi bizottsági elnök említi, amikor arról tájékoztatja az amerikai diplomatákat, hogy a Fidesz könyvet szándékozik kiadni ezekről a „rémisztő” vádakról. A távirat készítői alkalmazták az idézőjelet itt, csakúgy, mint az áldozatok (összesen egy említés) szó esetében. Az idézőjelek alkalmazása az egyes szavak és állítások relativizálására egyébként bevett szokás az amerikai táviratokban, kiváltképp, ha az akkori hatalom kapcsán ellenzéki politikusok olyan kifejezést használnak, mint a „kommunista oligarcha”.
A különböző jelzők és az említett nevek és pártok párosításának statisztikája hosszadalmas elemzést igényelne, mindenesetre a táviratokat olvasva nem tűnik úgy, hogy az amerikai követség kiegyensúlyozott lett volna a magyar politikumhoz való viszonyulásában. Egyetlen példa: a 2006-os évet lezáró, december 29-i távirat összefoglalójában azt írják Gyurcsány Ferencről, hogy a téli időszakban kinyújtja kezét az ellenzék felé, a Fideszről pedig azt, hogy a Fidesz folytatja felforgató politikáját a közelgő hónapokban. Arról, hogy a miniszterelnök miért került nehéz helyzetbe, egy szó sem esik.
origo.hu
Ázsiai kamuprofilok tömegét vásárolta fel Magyar Péter
