Hírlapot a diákságnak!

Nem is olyan rég azt hittük, hogy amint az elektronikus hírközlés és kapcsolattartás természetes részévé válik életünknek, elfelejthetjük a könyveket, a kiadványokat, folyóiratokat, újságokat. Mégis azt látni, hogy aki több forrásból szeretné megalapozni véleményét, annak számára természetes, hogy az írott sajtóból is tájékozódik. Ha egy fiatal otthonról nem viszi magával ezt a kultúrát, a felnőtt életben kevéssé lesz ideje és módja rá. Nem mindegy az sem, hogy a sajtópiac igen színes kínálatából mit és hogyan választunk, miként értékeljük egy-egy cikk tartalmát. Mit fogadunk el belőle tényként, és milyen következtetésekre jutunk általa? Fontos az is, hogy miként igazodunk el a hírek özönében és hogyan választjuk ki azokat az információkat, amelyek személyes életünkben is hasznosak lehetnek.
A fiataloknak szánt úgynevezett olvasásra nevelési stúdiumoknak Ausztriában, Németországban, Franciaországban komoly hagyományai és pozitív eredményei vannak. Nálunk ezt a programot – amelytől hosszabb távon az olvasók utánpótlását is várják – a Magyar Lapkiadók Egyesülete fogja össze. Két meghatározó irányzatra épül, az egyik a Hírlapot a diákoknak (Híd) néven ismert, a másik pedig a Sajtó és tanulás (Séta) elnevezést kapta. Az írott sajtóval összefüggő foglalkozások népszerűségében nagy szerepet játszott nálunk a tanárok munkája. Ők eddig a média-, az etika-, a filozófiaórákon vagy a fakultációs lehetőségek által teremtettek módot a speciális foglalkozásokra.
A Magyar Lapkiadók Egyesülete és az Országos Közoktatási Intézet közös munkájával a közelmúltban készült el a Bevezetés az újságolvasásba címet viselő kézirat. Igaz, még ki kell állnia a tesztelés próbáját, de mindenképpen jelentős lépés ahhoz, hogy az írott sajtóval összefüggő ismeretek a középiskolai oktatásban önálló tantárgyként szerepeljenek. A Pannon Lapok Társaságának is van a tanárok számára kidolgozott és kipróbált oktatási segédlete, tehát az elméleti és gyakorlati tudnivalók alapjai rendelkezésre állnak.
Persze mindez még nem elégséges ahhoz, hogy a televízió és a számítógép képernyőjéhez kötődő korosztály fantáziáját megmozgassa. Kulcskérdés, hogy a különböző típusú napi- és hetilapokat, az ismeretterjesztő és az életmóddal összefüggő kiadványokat a diákok olvassák, megszeressék. Hiszen ez a kiindulópontja azoknak a beszélgetéseknek, amelyek a társadalom, a demokrácia és a sajtó összefüggéseiről szólnak.
Az oktatási csomagokat a tanárok igénye alapján állítják össze. Ez iskolánként két napi- és három hetilap. Fontos az is, hogy a tananyagot kiegészítő, több száz példány időben és pontosan eljusson az ország különböző pontjain lévő iskolákba. Ezt a logisztikai feladatot a Hírker Zrt. vállalta térítésmentesen, ahogyan a kiadók általi példányokat is ingyen kapják.
A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola diákjainak egy csoportja tavaly tavasszal kapcsolódott be a Híd programba. Az érdeklődést jelzi, hogy most ősszel egy olyan konferenciát szerveztek, amelynek témáit az írott sajtó, az olvasáskultúra és a társadalmi kérdések köré csoportosították. A résztvevők a helybéli diákokon kívül az ország számos településéről érkeztek. Így aztán a gimnázium aulája zsúfolásig megtelt erre az alkalomra.
Az előadásokat többek között Ihász Zsuzsa, a Szikra Lapnyomda termékmenedzsere, Mezővári Gyula, az Interpress Magazin főszerkesztője és Terdik Szilvia, a Hírker Zrt. kommunikációs vezetője tartotta. Az általuk elmondott gazdasági, technikai, sajtótörténeti tudnivalók, érdekességek továbbgondolására is mód nyílt az ezt követő csoportos beszélgetéseken.
Ahogyan az lenni szokott, a tizenhét, tizennyolc éves fiúk, lányok előbb szégyenlősen, aztán egyre bátrabban beszéltek azokról a közéleti eseményekről, amelyekről a televíziók híradásaiból és jó ideje a nekik szánt napi- és hetilapokból értesülnek. Kiderült az is, hogy amióta módjuk van rendszeresen összehasonlítani az elektronikus és az írott sajtó információit, sokkal árnyaltabb és kritikusabb a véleményük számos közéleti, gazdasági jelenséggel kapcsolatban.
– A gimnázium vezetői és tanári kara tudatosan törekszik arra, hogy az oktatói munka során minél több ponton kapcsolódjunk az élethez – mondja a Híd program itteni felelőse, Kele Szabó Ágnes tanár a program kezdetéről és az eddigi tapasztalatairól.
– Amikor én először vetettem fel, hogy nyugodtan beszélhetünk azokról a napi hírekről, amelyekről leginkább a televízióból vagy a helyi újságból értesülnek, nagyon meglepődtek. – Szabad, őszintén elmondhatjuk a véleményünket? – kérdezték. Az igaz, hogy vannak olyan vélemények is, hogy az iskolákba nem szabad bevinni a politikát. Én meg úgy gondolom, a tizenéves kor nemcsak a tagadás, az ellenszegülés ideje: ekkor kezd kialakulni a világképük, ekkor ütköznek komolyabban mások véleményével. És korántsem mindegy, hogy mindehhez milyen kapaszkodókat kapnak.
A tanárnő matematikát, médiát, vizuális kultúrát tanít. Meséli, hogy tíz évvel ezelőtt „vette magának a bátorságot, hogy az óráin egyszer csak azokról a témákról, társadalmi jelenségekről kezdjen beszélgetni, amelyeket a rádió, a televízió műsorai napirenden tartottak. Olyan közéleti kérdésekről, amelyek a tanítványait is izgatták, csak éppen a hivatalos tanórákon nem mertek előhozakodni gondolataikkal.
– A „vitafórumokra” legfeljebb az iskolai szünetekben vagy az utcán volt módjuk, s ennek az a hátránya, hogy e helyszíneken nincs mód a kulturált érvelésre vagy arra, hogy mielőtt állást foglalnak egy komoly kérdésben, több forrásból tájékozódjanak – mondja. – Ha mindez a médiafoglalkozásokon belül zajlik, az elektronikus médiumokból szerzett ismeretekhez hozzáadhatók az írott sajtóból származó információk, gondoltam. Nem a tanár véleményének sulykolásáról van szó, magam soha nem foglalok állást egyik vagy másik kérdésben. Tevékenységem a moderátori szerepre korlátozódik. Igyekszem felhívni a figyelmet arra, honnan szerezhetők meg azok az ismeretek, amelyek egy véleményt árnyaltabbá tesznek. Megtanulnak vitatkozni, elfogadni a másik véleményét, szempontjait is, mindezt az olvasottságra is alapozva.