Május 31-én, hetvenöt éves korában egy párizsi kórházban elhunyt dr. Thoma Andor, egy hazánkban kevésbé ismert tudományág, a fizikai (biológiai) antropológia nemzetközileg elismert tudósa. Tanulmányai befejeztével a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem embertani tanszékének tanársegédje lett, később a miskolci Herman Ottó Múzeum antropológusa. 1958-ban az embertani tárba nevezték ki muzeológusnak, majd 1963-ban Malán Mihály professzor segítségével visszakerült a tudományegyetem embertani tanszékére. 1957-ben megbetegedett, de halálos betegségét ritka kivételként túlélte. 1966-ban, Malán professzor nyugdíjazása kapcsán, az egyetem állami és politikai vezetői felajánlották részére a professzori kinevezést, egy feltétellel: ha vallásos meggyőződését feladja. Ő azonban nem volt erre hajlandó. A következmény: eltiltották az oktatástól. 1970-ben a párizsi Sorbonne vendégprofesszora lett, ahonnan később nem tért haza. 1988-ban a belga király tudományos munkásságáért a Koronarend parancsnoki fokozatával tüntette ki. 1994 végén vonult nyugdíjba, és visszaköltözött Párizsba. Itt érte a halál.
Nemzetközi hírnevét elsősorban az ősemberkutatásban elért eredményeivel alapozta meg. 1958-ban jelent meg a L’Anthropologie című francia szakfolyóiratban a palesztinai, jégkor végi ősemberek keveredéssel vagy átalakulással történt megjelenését elemző közleménye, amely igen nagy érdeklődést váltott ki. Az e témában írt számos tanulmánya közül példaként említhető a Suba-lyuk barlangban még 1932-ben talált neandervölgyi gyermek fogazatával és az 1960-as évek első felében feltárt, világhírű vértesszőlősi lelőhelyről előkerült előemberi maradványok leírásával foglalkozó közleménye.
Thoma Andor hazáját és népét tisztelő és szerető ember volt. Tudományos téren is szolgálta hazáját, amit – többek között – tanítványainak nagy száma is bizonyít.
Csütörtökön búcsúztatták Párizsban.
origo.hu
A Fidesz-frakció is megszólalt az előrehozott választásról
