Lecke virágtársaknak

k ö n y v e s h á z

Lőcsei Gabriella
2005. 02. 12. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hatvan évvel azután, hogy a községet megszállták a szovjet katonák, könyvbemutatót tartottak Zebegény hagyományőrző polgárai. Az idegen megszállás következtében mindenét elveszítő gróf Károlyi Lászlóné (született Apponyi Franciska grófnő) emlékalbumát ajánlották az utókor figyelmébe. A Napraforgó-emlékalbumot. Nem akármilyen történetet elevenít fel ez a számos amatőr fotóval, újságcikkmásolattal illusztrált kötet: annak az arisztokrata hölgynek a tevékenységét, aki a Duna menti kis település szegény sorsú gyermekei számára – a rang- és korkülönbséget eltörölve – köztársaságot alapított. Virágköztársaságot. Olyan államformát, amelyben mindenkinek virágneve volt (a kegyelmes grófné titulus helyett Károlyinénak ez a megszólítás dukált: Napraforgó), és ahol Petőfi Sándor sorai írták elő az állampolgári teendőket: „Szeresd a virágot / És ne féltsd szívedet, / Mert ki a virágot szereti, / Rossz ember nem lehet!” Méltatói szerint köztársaságának alapgondolatát Don Bosco, Szent Erzsébet és gróf Apponyi Albert példájából merítette a sokak szemében hóbortosnak tűnő asszony. Az Árpád-házi királylánytól a szegények istápolásának erkölcsi parancsát tanulta, a szaléziánusok rendjét megalapító Don Boscótól meg azt, hogy milyen hatást lehet elérni a gyermekek fejlődésében a megfelelően kiválasztott közösségi foglalkozásokkal és játékokkal. Apponyi gróftól pedig, aki meghonosította hazánkban a madarak és fák napját, az élővilág megismerésére s tiszteletére összpontosító pedagógia jellemformáló erejébe vetett hitet vette át.
Napraforgónak nem ez volt az egyetlen nagyszabású jótékonysági akciója. Ő volt az első, aki csecsemőotthont alapított a szegény sorsú megesett lányok újszülöttei számára, és az ő nevéhez fűződik a fóti Suum cuique (Mindenkinek a magáét) nevű lakótelep megépíttetése is. (Egyiket is, másikat is hol finom, hol gyilkos iróniával ábrázolta Zilahy Lajos A Dukay család című regénytrilógiájában.) E létesítmények emlékét azonban nem őrzi akkora gonddal az utókor, mint a Duna-parti gyermekparadicsomét. Napraforgó „virágtársaiban”, úgy tűnik, olyan életre szóló nyomokat hagytak a grófné rendezvényei – az általa szervezett kirándulások, sportesemények, nyelvtanfolyamok, kézimunkaórák, botanikai gyűjtőkörutak –, hogy még utódaik is kötelességüknek érzik megörökíteni s továbbadni mindazt, ami az egykori szervezetből fennmaradt.
Sok is meg kevés is ez a hagyaték, mementónak azonban éppen elegendő. Állnak még a házak, amelyek a közel másfél évtizedes akció színteréül szolgáltak, megvan a zászló, némelyik tagsági igazolvány, pár magánlevél és a historia domus Károlyinéra vonatkozó feljegyzései a falu plébániáján. Ám ezeknél jóval többet ér az a temérdek élmény, tudás és tapasztalás, amelyet Napraforgó védencei a harmincas években a grófnőből lett „köztársasági elnök” oldalán felcsipegettek. Jó játékok közben tanulták meg a virágnevűek, hogy szegényen is lehet boldognak lenni, kiváltképpen, ha képes gyűlölködés nélkül élni az ember gyereke. Olyan leckék voltak ezek Napraforgó kis pártfogoltjai számára, amilyenekkel sem akkor, sem később nemigen szolgált a virágköztársaság határain túli valóság.
A nagyvilág is odafigyelt rájuk. A fővárosi lapok terjedelmes képes riportokban számoltak be a zebegényi gyermekprogramokról, de a külföldi újságírók is elég sűrűn látogatták Napraforgó birodalmát. Az ő közreműködésükkel indította be – ma úgy mondanánk – faluturizmusát a leleményes grófné, amikor megcsappant családi járandóságából már nem tudta fedezni „köztársaságának” a költségeit. Számításai beváltak, vendégkönyvek sora tanúsítja, ki mindenki szállt meg a „Virágtelepen”. (Somerset Maugham is többek között…)
A könyvet, amely e napraforgós történeteket tartalmazza, Károlyiné egyik kis védencének gyermeke hozta tető alá, Paulisineczné Willem Vera. Jó munkát végzett. Helytörténeti kutatásai országos érdeklődésre számíthatnak, bevonultatott ugyanis a magyar históriába végre egy rokonszenves arisztokratát, akit Károlyinak hívtak.
(Paulisineczné Willem Vera: Napraforgó-emlékalbum. Sonnenblumen Hagyományőrző Alapítvány, Zebegény, 2004. Ármegjelölés nélkül)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.