Manapság ugyan három nagy detroiti autógyárról van szó, de fél évszázaddal ezelőtt még ott negyediknek az American Motors Corporation is, amely aztán a Chryslerbe olvadt be. A legkisebb konszernnek nem voltak olyan anyagi lehetőségei, mint a nagyoknak, ezért rendhagyó kisautót készítettek úgy, hogy egyszerűen levágták a normál autó hátulját.
Az American Motors vezető formatervezője, Dick Teague egyik alkalmazottjával, Bob Nixonnal közös repülés során dolgozta ki az ötletet 1966-ban, egy hányózacskóra vázolva fel a lehetséges befejezést. Az AMX-GT tanulmányautó az 1968-as New York-i autószalonon debütált, a szériaváltozatra 1970. április 1-jéig kellett várni. Nem az autó volt bolond, inkább a marketing, hiszen a Gremlin olyan szellemeket jelentett, amelyek a gépek működését akadályozzák – a 2. világháborúban a pilóták használták először ezt, a mozifilm (Szörnyecskék) csak jóval a gyártás leállítása után, 1984-ben debütált –, azonban szándékosan megosztó autót készítettek, és bevállalták ezt a nevet.
A Hornet nevű modell hátulját csapták le, a tengelytávolságot 305 mm-rel rövidítették le 2438 mm-re, a karosszéria teljes hossza 4089 mm lett – az aktuális Renault Clio méretéről van szó. Az AMC Gremlin az USA legolcsóbb új autója volt 1879 dolláros indulóárával, igaz, ebbe már nem fért bele a hátsó ülés. Akinek arra is szüksége volt, annak már legalább 1959 dollárt kellett fizetnie – és ekkor adták a csomagtérfedelet kiváltó felnyitható hátsó szélvédőt; alapesetben az első ülések irányából lehetett hozzáférni a csomagtérhez. Korabeli sajtótesztek szerint egyébként a hátsó ülés csak kisgyermekek számára kínált elég helyet, cserében az első sor helykínálata nagyobb autókat idézett.
Mivel nem volt pénze fejlesztésre, az American Motors a meglévő erőforrásokat kínálta a Gremlin nevű kisautóhoz, alapmotorként a 3,3 literes (130 LE) soros 6 hengerest adták, opciósan 3,8 literesre (147 LE) lehetett befizetni. 1971-ben aztán törölték az alapmotort, helyette a 3,8-as lett az alapmotor (137 LE), opciósan a 4,2 literest (152 LE) adták – a teljesítmény visszaesése a sűrítési viszony csökkenésének tudható be. 1972-ben az érdektelenség miatt megszűnt a hátsó ülések nélküli változat (18 hónap alatt csak 3017 példány készült), és tovább gyengültek a motorok, a 3,8-as (101 LE) és 4,2-es (112 LE) soros hathengeres mellé bevezették az 5,0 literes V8-ast (152 LE). A vontatási csomagban (910 kg) a horog mellett első tárcsafékek is voltak. Az 1972-es modellévben debütált az első gyári garanciaszolgáltatás, az American Motors 12 év 12 000 mérföld (19 308 km) garanciát vállalt – sokat nem kockáztatott, mert a kortárs amerikai autókhoz képest tényleg jó volt az autók megbízhatósága –, ingyenes hívható telefonszámot vezetett be, és csereautót adtak, ha a márkaszerviz nem tudta aznap megoldani a problémát.
1973-ban új, a kisebb koccanásokat maradandó alakváltozás nélkül elviselő lökhárítókat kapott az AMC Gremlin, és megjelent a Levi’s belső tér. Mivel a balesetvédelmi (tűzveszély) előírások nem engedték a valódi farmeranyag használatát, arra hasonlító szövetet készítettek, és a ruhákon is használt réz kapcsokat vették át. 1974-ben már olajjal töltött hidraulikus bakokra szerelték a lökhárítókat, a hátsó ülés áttervezésével növelték meg a lábteret. Az 1975-ös modellévben alapfelszerelés lett a katalizátor, új volt az opciós listán az overdrive (gombbal aktiválható kímélő fokozat) a háromfokozatú kézi kapcsolású váltóhoz. Az American Motors ekkor dobta piacra a Pacer modellt, amely rengeteg vásárlót elcsábított el a Gremlintől. 1976-ban leálltak az 5,0 literes V8-assal (ekkor már csak 122 LE volt a teljesítménye), miután csak 826 darabot értékesítettek belőle, mivel az overdrive-ot készítő brit Laycock de Normanville csődbe ment, négyfokozatú kézi kapcsolású váltó került az opciós listára.
1977-ben került sor az AMG Gremlin első modellfrissítésére, az új orr négy centivel lett rövidebb, gumi helyett már szőnyeg került az alapmodell padlójára is, alapfelszerelés lett az első tárcsafék. A saját soros hathengeres motoroknál gyengébb, de takarékosabb is volt a Volkswagentől vásárolt 2,0 literes 4 hengeres, amelyért felárat kértek – a 46 171 vásárlóból 7558 kérte ezt az opciót, ami a vezethetőséget is javította azzal, hogy 113 kg-mal csökkent a saját tömeg, jórészt az első tengelyen. Az utolsó 1978-as modellévre új, a Concord típusból származó műszerfalat adtak, de ez se mentette meg az autót, amelyből mindössze 22 104 példányt készítettek. Gyártásának kilenc éve alatt összesen 671 475 AMC Gremlin készült az Egyesült Államokban. Mexikóban az Vehiculos Automotores Mexicanos (amiben az AMC-nek 38 százalékos tulajdonrésze volt) 1974-ben kezdte el gyártani a Gremlint és azt egészen 1983-ig piacon tartották, csak a magasabb oktánszámú benzinhez igazított soros hathengeresekkel gyártották.
