Manapság ugyan három nagy detroiti autógyárról van szó, de fél évszázaddal ezelőtt még ott negyediknek az American Motors Corporation is, amely aztán a Chryslerbe olvadt be. A legkisebb konszernnek nem voltak olyan anyagi lehetőségei, mint a nagyoknak, ezért rendhagyó kisautót készítettek úgy, hogy egyszerűen levágták a normál autó hátulját.
Az American Motors vezető formatervezője, Dick Teague egyik alkalmazottjával, Bob Nixonnal közös repülés során dolgozta ki az ötletet 1966-ban, egy hányózacskóra vázolva fel a lehetséges befejezést. Az AMX-GT tanulmányautó az 1968-as New York-i autószalonon debütált, a szériaváltozatra 1970. április 1-jéig kellett várni. Nem az autó volt bolond, inkább a marketing, hiszen a Gremlin olyan szellemeket jelentett, amelyek a gépek működését akadályozzák – a 2. világháborúban a pilóták használták először ezt, a mozifilm (Szörnyecskék) csak jóval a gyártás leállítása után, 1984-ben debütált –, azonban szándékosan megosztó autót készítettek, és bevállalták ezt a nevet.
A Hornet nevű modell hátulját csapták le, a tengelytávolságot 305 mm-rel rövidítették le 2438 mm-re, a karosszéria teljes hossza 4089 mm lett – az aktuális Renault Clio méretéről van szó. Az AMC Gremlin az USA legolcsóbb új autója volt 1879 dolláros indulóárával, igaz, ebbe már nem fért bele a hátsó ülés. Akinek arra is szüksége volt, annak már legalább 1959 dollárt kellett fizetnie – és ekkor adták a csomagtérfedelet kiváltó felnyitható hátsó szélvédőt; alapesetben az első ülések irányából lehetett hozzáférni a csomagtérhez. Korabeli sajtótesztek szerint egyébként a hátsó ülés csak kisgyermekek számára kínált elég helyet, cserében az első sor helykínálata nagyobb autókat idézett.
Mivel nem volt pénze fejlesztésre, az American Motors a meglévő erőforrásokat kínálta a Gremlin nevű kisautóhoz, alapmotorként a 3,3 literes (130 LE) soros 6 hengerest adták, opciósan 3,8 literesre (147 LE) lehetett befizetni. 1971-ben aztán törölték az alapmotort, helyette a 3,8-as lett az alapmotor (137 LE), opciósan a 4,2 literest (152 LE) adták – a teljesítmény visszaesése a sűrítési viszony csökkenésének tudható be. 1972-ben az érdektelenség miatt megszűnt a hátsó ülések nélküli változat (18 hónap alatt csak 3017 példány készült), és tovább gyengültek a motorok, a 3,8-as (101 LE) és 4,2-es (112 LE) soros hathengeres mellé bevezették az 5,0 literes V8-ast (152 LE). A vontatási csomagban (910 kg) a horog mellett első tárcsafékek is voltak. Az 1972-es modellévben debütált az első gyári garanciaszolgáltatás, az American Motors 12 év 12 000 mérföld (19 308 km) garanciát vállalt – sokat nem kockáztatott, mert a kortárs amerikai autókhoz képest tényleg jó volt az autók megbízhatósága –, ingyenes hívható telefonszámot vezetett be, és csereautót adtak, ha a márkaszerviz nem tudta aznap megoldani a problémát.
