Kisebb tömeg gyűlt össze az űrhajósok hagyományos szálláshelyénél, hogy tanúja legyen, amint a három űrhajós elindul az űrkikötőbe. Legalább egy órán keresztül várakoztak, amíg meg nem jelent egy szenteltvizet szóró ortodox pap, majd a három kiválasztott űrhajós. Az egész nem volt öt perc sem, de sokaknak életük élménye.
Hazafias pólók, űrhajósruhára hajazó kezeslábasok láthatóak mindenütt. Szervezett úton is be lehetett jutni, a turisták végigkövetik a felkészülés fázisait, amikor a kék overallt felváltják a fehér szkafanderrel. Kilátóteraszon ülnek a zászlókat lengető, az űrről szóló dalt éneklő oroszok. Külföldiek szinte egyáltalán nincsenek.
Ez persze nem is csoda. Bajkonurba nem lehet csak úgy bejutni. Zárt város, a bevezető úton ellenőrzőpont, s a rendőr az engedélyre kíváncsi. Odabenn pedig feltárul Kis-Oroszország, messze az orosz határtól. A Moszkva által 2050-ig bérelt terület nagyjából 90 kilométer hosszú és 90 kilométer széles. A boltban rubelben fizetnek, orosz zenét hallgatnak, orosz sört és vodkát isznak. Bajkonurt azért építették 1955-től kezdve, hogy erre legyen majd az űrközpont, így minden erről szól. Nagyjából Dunaújvárost kell elképzelni, a régi, eredeti részét, csak nagyban, hiszen ma itt 75 ezer ember él. A régi szobrok között van Koroljov, róla utcát is elneveztek, ahogy German Tyitov korábbi űrhajós úttörőről is. Kultusza van mindennek, ami az űrhöz kapcsolódik. A házfalakon Gagarin ezerszer is megtalálható, a játszótereken űrhajó-mászókák állnak, a város közepén pedig egy rakétamakett is megcsodálható, egy Szojuz-replika. A nagy ünnepeken, mint például az újabb űrutazás a város vezetői és vendégei virágot visznek a legnagyobb helyi katasztrófa áldozatainak emlékművéhez. 1960. október 24-én egy technikai hiba következtében felrobbant egy rakéta, 78 ember halálát okozva. 1963-ban szintén október 24-én másik baleset történt, akkor nyolcan vesztek oda. Bajkonurban ezért október 24-én soha nincs űrrepülés.
Az űrközpont a várostól legalább 40 perces autóútra van, közben rengeteg ellenőrzéssel. Aki itt nőtt fel, könnyen leélheti úgy az életét, hogy egyszer se lát rakétát az égbe emelkedni, olyan hatalmas a távolság a lakott terület és a tényleges kilövőállások között.
A mi életünk nem az űrrepülőtérről szól. A város igen, de itt pontosan ugyanolyan élet van, mint akármelyik másik orosz városban
– mondta Polina, egy helybéli lány.
Borítókép: Falfestmény az űrhajósok szállásának falán (Fotó: Sitkei Levente)
