Az Egyesült Államokban és Európában élő fehér nacionalisták megjegyzik, hogy sok észak-európai származású ember felnőttként is képes megemészteni a laktózt. A tejivást egy «fejlődött» vagy «felsőbbrendű» tulajdonsággal hozzák összefüggésbe, amely más faji csoportokban némileg hiányzik.

A teljes tej fogyasztását az erő és a genetikai egészség jelének tekintik. Az ivás képességét a nem fehérek kigúnyolására és egy patriarchális ideál népszerűsítésére használják, amely gúnyolódik a baloldaliak és a feminizált férfiak által fogyasztott «gyenge» szójatejen. A tejet kortyolgató fehér emberek képei népszerűek a rasszista oldalakon, pl. „Ha nem tudsz tejet inni, vissza kell menned.”

Sajnos a rasszizmus és az eugenika is szerepet játszhat abban, hogy a teljes tej fogyasztásának fetisizálása hirtelen megnőtt. A teljes tej fogyasztása a szélsőjobboldali fehér nacionalisták számára közhely. A teljes tej népszerűsítéséért indított kampány mögött számos tényező állhat, de egy olyan időszakban, amikor az eugenika, a rasszizmus és a fehér nacionalizmus túlságosan is táplálja politikai retorikánkat, a teljes tejet népszerűsítő kampányt óvatosan kell kezelni.” (https://bioethicstoday.org/blog/is-the-recent-effort-to-glorify-whole-milk-tainted-by-racism/)

Én mindig is tudtam…

Amikor 1969-ben, a Virányos úti általános iskolában Csorba néni árulta az iskolatejet, ami nem szójából volt, hanem tehénből, pontosan érzékeltem, bár föl talán még nem fogtam, hogy amikor iszom, feltartóztathatatlanul folyik belém a rasszizmus, a fasizmus és a nácizmus. Amikor pedig a „teljes tejem” mellé pacsnit haraptam, hitet tettem amellett, hogy ha megnövök, SS-tiszt leszek. Amikor pedig ezen rasszista tízórai elfogyasztása után szerelmes szemekkel néztem Matuska Zsuzsára, ahelyett, hogy ugyanilyen szerelmes szemekkel néztem volna mondjuk a Varga Zsoltira, akkor végképp eldőlt: menthetetlen vagyok.

Egyetlen mentségem van, tisztelt bíróság! Úgy negyvenöt éve nem ittam nyers tejet. Mert nem bírom. A reggeli kávémba cseppentek keveset, hidegen, igaz, az továbbra is „teljes tej”. Hiába, nehéz leszokni a nácizmusról. De kérem, számítsák bele a büntetésembe, hogy inni viszont nem iszom. Igaz, iszom helyette kefirt is meg joghurtot is, és abból sem a soványat.

Tudom, ez súlyosbító tényező.

De talán hajlott korom meglágyítja a tisztelt bíróság szívét, még akkor is, ha határozottan kijelentem, soha a büdös életben nem fogok szójatejet, rizstejet, zabtejet és egyéb ilyesmit fogyasztani. Éljenek a tehenek, még ha finganak is! Éljen a jó zsíros teljes tej! Eppur si muove! És amúgy, tisztelt bíróság, menet közben rájöttem: tehetnek maguk nekem egy szívességet. Arthur Caplan PhD, hamarosan nyugdíjba vonuló orvosi etika professzorral meg ezzel az egész woke elmegyógyintézettel együtt…