A javaslat szerint új emléktáblákat kell elhelyezni, amelyeken viszont ne legyenek nevek, csak a kommunizmus áldozataihoz fűződő idézetek. A történészi munka végét lezáró jelentés tartalmaz egy adattárat is, amely számba veszi, hogy kik tartoznak ahhoz a mintegy 40 százalékhoz, akiknek a neve méltatlanul szerepel a táblákon.
A történész elmondta: a 298-as parcellában 1945-1956 között, míg a 301-esben 1956-1962 között temették el a börtönben különböző módon meghalt személyeket. Felhívta a figyelmet, hogy fizikailag érzékelhető, éles határ ma már nemigen húzható a két sírhely között, mert azok „összenőttek” az idők folyamán. Az elhantolások mindkét helyen válogatás nélkül történtek, tekintet nélkül arra, hogy háborús bűnös, köztörvényes bűnöző vagy a polgári demokráciáért küzdő, és ennél fogva a kommunizmus áldozatává lett ember volt az illető. Ez adja a magyarázatot arra, hogy az emléktáblán a nevek „összekeveredtek”, amit „tarthatatlan helyzetnek” nevezett.
(MTI)
origo.hu
Pride-hatás? – Jó hangulatba került a belvárosi szeméremsértő, de lekapcsolták
