Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője felütésként a felsőházi teremben emlékeztetett: „ezek a falak november 7-én már más típusú ünnepséget is láttak, de ma Horváth János és nem más miatt gyűltünk össze”. Párhuzamba állította Magyarország elmúlt 90 évének nehézségeit Horváth János 90 évének megpróbáltatásaival: „milyen nehéz lehetett demokratának maradni, akár ha a ’40-es évek kísértéseire gondolunk”. Magyarnak maradni és demokratának lenni, erről szól ez a 90 év – foglalta össze a honatya, végül a frakció nevében egy 1921-es kiadású magyar–francia Baudelaire-kötettel ajándékozta meg a 90 éves doyent. Köszöntője után Gulyás Dénes vezérletével elénekelték a „Serkenj fel...” kezdetű éneket.
Örökös házelnök – Nagy idők tanúja
Balog Zoltán, a „Nagy idők tanúja – Emlékkönyv Horváth János 90. születésnapjára” című kötet gründolójának, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke is „laudálta” az idős képviselőt. „Te annak a predestinációnak a tanúja vagy, amely tudja, hogy végső soron mindig egyvalakivel van dolgunk, a könyörülő Istennel, aki Téged 90 évvel ezelőtt megteremtett, és azóta is megtart.” Horváth János életüzenete szerinte, hogy belülről mindig szabadok legyünk, akkor is, ha diktatúra van, akkor is, ha relativizmus. „A protestáns közéletiségnek vagy te életpéldája, mint Bethlen Gábor és Tisza István. Horváth János élete megérte a beteljesedést, a hálaadás a miénk, a dicsőség az Istené” – zárta köszöntőjét Balog Zoltán.
Harrach Péter (KDNP) a kisebbik kormánypárt nevében köszöntötte az ünnepeltet, de nehezen emelt ki egy részt Horváth gazdag életpályájából. „Inkább személyiségének egy vonását emelném ki: ahogy vitáiban megszólítja a másik embert. Ezért tisztelettel tekintünk Rád, nemcsak a Jóistennek köszönjük meg a 90 évet, hanem Neked is, hogy nekünk adtad” – fordult az ünnepelt felé a kereszténydemokrata frakcióvezető.
Kövér László házelnök átnyújtott egy kis ajándékot, egy házelnöki csengőt Horváth Jánosnak, amivel „valóságos örökös házelnökké” avatta a korelnökként két ciklus nyitóülését már korábban vezető honatyát. A csengettyűt azonnal ki is próbálta Horváth János.
„Feladat bízatik ránk”
Végül a megilletődött Horváth János következett, aki e szavakkal köszönte meg az ünneplést: „Megilletődve állok itt, amikor a magyar Országgyűlés házában a magyar nép választott képviselői között rólam van szó. Hálaadás az én szavam; hálát adok a Mindenhatónak tiértetek, miértünk, végső soron így nyer értelmet a mi életünk, hogy valahol megállunk, és számot vetünk. És akkor eszünkbe jut, hogy mik is azok a források, erők, amik miatt van, ami van, és történtek dolgok úgy, ahogy történtek. Soli Deo gloria! – ha ezt értjük, akár már félúton vagyunk afelé, hogy kilábalunk a bajainkból, merthogy bajban vagyunk, vakok volnánk, ha nem mondanánk. Olyan példás előzmények vannak, amik nemcsak hogy sugallják, bátorítanak, hanem bizonyítják, hogy van előre. Voltak sikertörténetek az életünkben, zord időket is megéltünk, a múlt század az volt. Független, kisgazda, polgári, patrióta, konzervatív, liberális mentalitás, amit jó volna jobban értenünk. (…) Magyarországon sosem volt kommunista hatalomátvétel! Vezetőinket a szovjet hadsereg eltávolította, és kommunistákat ültetett a helyükbe. Ez gyarmatosítás volt. És ez ellen tíz évvel később felkelt a magyar nép, amit a világ legnagyobb hadserege levert. És most eljutottunk oda, hogy a világ keresi önmagát, de ez már a ti feladatotok... De most miért is teszem én még ezt? Miért nem megy Horváth János nyugdíjba? Számunkra igazi ajándék a munka, a legnagyszerűbb az, hogy feladat bízatik rám. Feladatunk van, és ha tesszük, az boldoggá tesz bennünket! Úgy lehetünk hibáztatva, ha a mulasztás bűnét követjük el.”
Legyőzte Kádárt
Horváth János 2003, Varga László halála óta az Országgyűlés korelnöke. 1940-ben érettségizett, ’46-ban szerzett közgazdászdiplomát – tanulmányait munka mellett végezte. 1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, ami miatt a Gestapo letartóztatta. Halálra ítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. 1942 óta tagja volt az FKgP-nek, a párt színeiben lett nemzetgyűlési képviselő három évvel később – Balog Zoltán ismertetése szerint akkor győzött utoljára a XIII. kerületben polgári jelölt, akkor és ott egy bizonyos Kádár János ellen. A miniszterelnök munkatársaként és a Magyar Parasztszövetség egyik vezetőjeként tevékenykedett, de 1947-ben letartóztatták, és koholt vádak alapján csaknem négy év kényszermunka következett számára. Szabadulása után gyári munkás volt, de ’56-ban már ismét a „frontvonalban” látjuk: az Országos Gazdasági Újjáépítési Tanács ügyvezető elnöke lett. A forradalom leverése után emigrációba kényszerült, előbb Strasbourgban, majd New Yorkban vette vállára a magyar ügyet. A Columbia Egyetemen közgazdász-doktorátust szerzett, később tanított is ott és a Butler Egyetemen. 1997-es, végleges hazaköltözése után a pesti Közgázon adott elő. Az 1998-as választásokon, 51 év szünet után szerzett újra parlamenti mandátumot. 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.
